Ki fizeti a kárt, ha vadon élő állattal ütközik a sofőr?

Lábod, 2014. szeptember 19. Bőgő gímszarvas bika (Cervus elaphus) a SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészetének területén 2014. szeptember 19-én. MTI Fotó: Kovács Attila

Különösen ősszel szaporodnak meg a vadon állatokkal történő közúti balesetek, ütközések. A köztudatban elterjedt, hogy amennyiben volt vadveszélyt jelző tábla, a gépjármű vezetőjének kell a károkat megtéríteni az ilyen jellegű balesetek idején, ha pedig nem volt, a vadászatra jogosultnak van kártérítési kötelezettsége. Ennek a gyakorlat többnyire meg is felel, azonban a jogszabály ezt nem mondja ki – mondta el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Bár az ilyen jellegű balesetek az év bármely időszakában előfordulhatnak, az ősz, különösen a szeptember-októberi időszak kiemelt a gyakoriság tekintetében. Ennek oka a biológiában rejlik, hiszen szarvasbőgés zajlik, ami azt jelenti, hogy a fajfenntartás igénye elvonja a nagyvadak figyelmét – fejtette ki elöljáróban dr. Tar Luca.

Ezek az ütközések az esetek többségében jelentős anyagi kárral járnak és az állat pusztulását okozzák, de előfordulhat, hogy tragédiával végződik a baleset.

Nem figyelünk eléggé a vadveszélyt jelentő táblákra

A vadveszélyt jelző táblák annyira gyakoriak hazánkban, hogy a legtöbb sofőr különösebb jelentőséget már nem tulajdonít azoknak – mutatott rá a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Ám a hűvösebb éjszakák beköszöntével kezdődő, október végéig tartó időszakban mindenképpen érdemes fokozottan figyelni rájuk, hiszen az állatok ilyenkor ijesztő óvatlansággal bukkannak fel akár nagy forgalmú utakon is és - megriadva a közlekedő gépjárművek fényétől és zajától - súlyos baleseteket okozhatnak.

A felelősség megállapítása és a kártérítés

Ha megtörténik a baj és nem sikerül az ütközést elkerülnünk, szükséges a rendőrséget értesíteni. A hatóság értesíteni fogja a területileg illetékes vadásztársaságot, illetve rögzíti a baleset összes körülményét és a keletkezett károkat is. Ennek a felelősség megállapítása és a kártérítés szempontjából lehet szerepe.

A köztudatban elterjedt az, hogy amennyiben volt vadveszélyt jelző tábla, a gépjármű vezetőjének kell a károkat megtéríteni, ha pedig nem volt, a vadászatra jogosultnak van kártérítési kötelezettsége.

Ennek a gyakorlat többnyire meg is felel, azonban a jogszabály ezt nem mondja ki, csak felsorolja azokat az intézkedéseket, melyeket a vadásztársaságnak meg kell tenni a vadkár megelőzése érdekében – hangsúlyozta dr. Tar Luca.

Általánosságban elmondható, hogy azokban az esetekben, ahol az egyik fél egyértelműen hibázott, ő lesz köteles a kár megtérítésére. Ilyen például, ha ismert műszaki hibával indult útnak a sofőr gépjárművével vagy túl gyorsan ment, illetve ha a vadásztársaság az úthoz túl közel helyez el etetőt vagy itatót.

Nem jogszerű az elütött vad elvitele

A vadászati törvény kimondja, hogy a vad az állam tulajdona, azonban abban a pillanatban, amint elpusztul, a vadászatra jogosult tulajdonává válik. Semmiképpen sem jogszerű tehát a vad elvitele és felhasználása, hiszen az a jogszabályok értelmében megvalósítja a lopás bűncselekményét.

Határidő és kárbecslési eljárás

Fontos tudni azt is, hogy vadkár esetén – bármiből ered is az – 30 nap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a kárigényt a vadásztársaság felé lejelentsük. Ha ezután 8 napon belül nem sikerül egyezségre jutnunk a kártérítésről és annak mértékéről, a bírósági eljáráson kívül lehetőség van a baleset helye szerint területileg illetékes jegyzőtől segítséget kérni, aki szintén 8 napon belül kérheti kárbecslési eljárás lefolytatását, mely az egyezség létrehozására irányul.

Amennyiben ez nem vezet eredményre, bírósági eljárás keretében születik döntés a kárviselésről és annak mértékéről – mondta végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

A bírói gyakorlat

Az Origó korábban megírta, a bírói gyakorlat azonban az állatok szokásos viselkedésétől eltérő magatartását is rendellenességnek minősíti. Ez azt jelenti, ha ilyen magatartás bizonyítható, akkor mégis a vadásztársaság a felelős.

Bőgő gímszarvas bika (Cervus elaphus) Forrás: MTI/Kovács Attila

Szarvasbőgéskor például a bikák felfokozott idegállapotban vannak, nem a szokásos módon reagálnak a vészhelyzetre, ilyenkor az állat az elhaladó gépjárműtől gyakran nem ijed meg, hanem támadólag lép fel ellene.

Amennyiben a bika agresszív magatartása bizonyíthatóan összefüggésben áll a balesettel, akkor a vadásztársaság mégis felelős lesz a kártért, annak ellenére, hogy abban semmilyen közrehatást nem tanúsított. Mindez nem azt jelenti, hogy szarvasbőgéskor bármilyen szarvasbika elütése után kártérítés jár. A lényeg az, hogy ha a körülményekből bizonyítható, hogy az állat rendeltetésellenes magatartást tanúsított, akkor a vadásztársaság felelőssége fennáll.

Mindezt az állat ütközés előtti magatartása, a sérülések jellege támaszthatja alá. Példának okáért, ha a szarvasbika szemből támad a gépjárműre, vagy ha már az elhaladó járműre ugrik fel, akkor a magatartása nyilvánvalóan rendeltetésellenes, azaz a kár érvényesíthető.