A pénzügyi válság miatt jött létre az új biztosítási törvény

A kormány újra és újra üt, a bankok meg elhajolnak, pénzügyi rezsicsökkentés
LOS ANGELES, CA - MARCH 13: General Atmosphere at Park Place A Solo Show By Alec Monopoly at LAB ART on March 13, 2013 in Los Angeles, California. Ari Perilstein/Getty Images for LAB ART/AFP
Vágólapra másolva!
A pénzügyi válság óta felhalmozódott piaci és felügyeleti tapasztalatok akarták jogszabályban hasznosítási, ezért született meg az új biztosítási törvény.
Vágólapra másolva!

A korszerűsítés magában foglalja a hazai jogszabályi környezetben bekövetkezett változásokat, egyúttal átülteti az uniós irányelvet a hazai jogrendbe, ami valamennyi biztosítást, illetve viszontbiztosítást érintő eddig megjelent harmonizált szabályt tartalmazza.

Az európai irányelv jelentős újításai két alapelvre épülnek: a mennyiségi mutatók helyett a gazdasági kockázatok figyelembe vételére, illetve a piaci alapú értékelés alkalmazására. Az előírás alapvető célja az EU biztosítási piacán a belső piaci integráció mélyítése, a fogyasztók és kedvezményezettek fokozottabb védelme, valamint az uniós biztosítók és viszontbiztosítók nemzetközi versenyképességének javítása.

Az új törvény a fogyasztókat megillető szélesebb körű tájékoztatást ír elő – a szerződéskötést megelőzően – a biztosítók számára és átláthatóbbá teszi a biztosítások értékesítésében résztvevők érdekeltségét is.

Ügyfél panasz és határidők

A biztosító köteles fogadni az ügyfelei panaszait. A személyesen előadott panaszt minden munkanapon 8 és 16 óra között, a telefonon közöltet pedig a hét egy munkanapján 8 és 20 óra között is, míg az elektronikus levélben közölteket folyamatosan.

Az azonnal el nem intézhető szóbeli panaszról jegyzőkönyvet kell felvenni, és ezzel az írásbeli panasszá alakul át. Erre 30 napon belül érdemi választ kell adnia a biztosítónak.

Az életbiztosítás indoklás nélkül felmondható

Az életbiztosításokat a megkötéstől számított 30 napon belül - indoklás nélkül - felmondhatja az ügyfél. Nem lehet felmondani viszont a hitelfedezeti, valamint a 6 hónapnál rövidebb idejű életbiztosítást. Egy életbiztosítás megkötése előtt a biztosítónak kötelessége felmérni az ügyfél igényeit. Ez a kötelezettség átszáll az alkuszra, ha ő köti a szerződést.

A parlamenti tárgyalás alatti módosítással változott a többes ügynökök - akik több biztosító termékeit is közvetítik - felelőssége. Eredetileg értük a termékgazda biztosítónak kellett volna helytállnia, de a végső megoldás a többes ügynök saját jogú felelősségvállalása lett.

A károk megtérítése

Így az általa okozott károk megtérítésére felelősségbiztosítást kell kötniük, mégpedig úgy, hogy káreseményenként 1 millió 251 ezer euróért álljon helyt a biztosító, de - több kár esetén is - legfeljebb 1 millió 876 ezer euróért kell a felelősségbiztosítás alapján helytállnia a felelősségbiztosítónak.

Forrás: AFP/Getty Images/Ari Perilstein

Ha a biztosító az eszközalapját hozamgarantáltnak nevezi, akkor ez automatikusan magában foglalja a tőkegaranciát is. A törvény felsorolja, hogy az eszközalap mikor tekinthető tőke-, illetve hozamgarantáltnak. Így például ha az erre szolgáló biztosítékot hitelintézet, biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja. A biztosító közvetlenül a biztosítéknyújtónál válthatja be a garanciát.

Megilleti a befektetés szabadsága

A biztosítókat megilleti a befektetés szabadsága, vagyis bármilyen eszközbe befektethetnek. Ezt az általános szabályt azonban szigorítják a későbbi részletes szabályok. Így a biztosító nem vásárolhat saját maga által, illetve a kapcsolt vállalkozása által kibocsátott értékpapírt. Ez a megszorítás azonban nem vonatkozik a szabályozott piacra bevezetett papírokra.

A biztosító a tevékenysége bármely elemét kiszervezheti, ugyanakkor az irányítási és ellenőrzési jognak, illetve a kockázatvállalásnak a biztosítónál kell maradnia. Ha a kiszervezés miatt az ügyfelet kár éri, akkor a biztosító köteles sérelemdíjat fizetni. Az új polgári törvénykönyv (Ptk.) így nevezi a régi Ptk. szerinti nem vagyoni kárt.

A biztosítástechnikai tartalékot úgy határozza meg a törvény, hogy annak nagysága megegyezik azzal az összeggel, amelyet akkor kellene fizetnie a biztosítónak, ha a biztosítási kötelezettségét egy másik biztosítóra ruházná át.