Valóban korlátlannak tekinthetők a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság joga? Hol húzódik a határ a leírható, vagy kimondható, illetve a tiltott közlések között?

 

 

A D.A.S. JogSzerviz szakértője kifejtette: a véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága napjaink demokráciáinak gyakran hangoztatott alapelvei, illetve értékei. Felmerülhet azonban a kérdés: valóban korlátlannak tekinthetők ezen jogosultságok?

Hol húzódik a határ a leírható, vagy kimondható, illetve a tiltott közlések között? – tette fel a kérdést dr. Csapó Szandra.

Az alkotmány

Magyarország alaptörvénye az ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen alapvető jogként deklarálja a véleménynyilvánítás szabadságának nemzetközileg is elismert jogosultságát. A fenti alapvető szabadságjog korlátozására vonatkozó előírásokat az alkotmány általános jelleggel határozza meg az alábbiak szerint.

„Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

A fentiek alapján tehát a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására csak a fenti feltételek együttes teljesülése esetén van lehetőség, így érdemes az egyes követelményeket külön-külön is megvizsgálnunk.

Mi indokolhatja a korlátozást?

A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint első lépésként célszerű áttekinteni, hogy mely alapvető jogok, illetve alkotmányos értékek védelme eredményezheti a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását.

E körben maga az Alaptörvény is tartalmaz példálózó jellegű felsorolást, amelynek során kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának, valamint a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére.

A fentieken túlmenően a véleménynyilvánítási szabadság korlátait túllépő magatartás számos esetben alkalmas a jóhírnév, illetve a becsület megsértésének megvalósítására, így érdemes röviden megvizsgálnunk ezen személyiségi jogokat.

Jó hírnév és becsület

A Polgári törvénykönyv értelmében a becsület megsértését jelenti különösen a társadalmi megítélésünk hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás, amely cselekmény általában egy pejoratív jellegű, vagy trágár kifejezéseket tartalmazó sértő kijelentésben ismerhető fel.

A jóhírnév megsértéséről beszélünk abban az esetben, ha valaki másról sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tény hamis színben tüntet fel.

Forrás: Origo

Természetesen az egyes véleménynyilvánítások egyéb szabadságjog, illetve személyiségi jog megsértésére is alkalmasak lehetnek, így az adott alapvető érték védelmének szükségességét valamennyi esetben a felmerülő speciális körülmények vizsgálata mellett szükséges megállapítanunk.

Szükségesség és arányosság

A szükségesség és arányosság kérdését mind a jogalkalmazás, mind a joggyakorlat együttesen értelmezendő követelményként kezeli, amelynek vizsgálata valamennyi esetben az egyedi körülmények és részletek vizsgálata mellett lehetséges.

A szükségesség és arányosság kérdésköre tekintetében az egyedi eset körülményei szerint megválasztva számos feltétel vizsgálata válik szükségessé – hangsúlyozta a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Az ilyen típusú esetekben a vizsgálat tárgyát képezi például, hogy legitim célnak tekinthető-e a védeni kíván másik jog megóvása, hogy a véleménynyilvánítás teljes, vagy részleges korlátozás szükséges-e a cél eléréséhez, hogy elkerülhetetlen-e a jogosultság korlátozása, hogy ezen eljárás-e a leghatékonyabb módszer a védeni kívánt szabadságjog megóvására stb.

Az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartására vonatkozó előírás lényege, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának esetleges korlátozása során figyelemmel kell lenni azokra az értékekre, amelyek alapján az alapvető jogosultság deklarálása megtörtént, és a szükségesség és arányosság elvének megtartása folytán az adott közlés lehető legkisebb mértékű korlátozására kell törekedni – mondta végezetül dr. Csapó Szandra.