Egyszerűsítési lehetőségek a bérpótlék számításánál (1. rész)

A 2012. évi I. törvény számos újítást vezetett be a munkajog területén, melyeknek helyes ismerete a munkavállalók számára garanciális, a munkáltatók számára pedig költség optimalizálás szempontjából elengedhetetlenül fontos. A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője erre tekintettel kétrészes írásban mutatja be azt az öt módot, amelyek közül a felek választhatnak, amennyiben valamely okból bérpótlék-fizetési kötelezettség keletkezik.

Alapesetben az Mt. szabályai szerint számolunk – hangsúlyozta elöljáróban az alaphelyzet ismertetése kapcsán dr. Kéri Ádám. A munkabér ugyanis a munkavállaló átlagos körülmények között végzett teljesítményének az ellenértéke.

A bérpótlék ezzel szemben a munkavállalót a törvényben meghatározott különleges esetekben megillető, alapbéren felül járó juttatás. Ezen pótlólagos juttatás számítás alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára jutó alapbére. Ez az oka annak, hogy az alapbér mindig időbér, ellenkező esetben ugyanis a bérpótlék számolhatatlan lenne.

Ha a munkavállaló több jogcímen jogosult bérpótlékra

Amennyiben a munkavállaló egy időszakban több jogcímen is jogosult bérpótlékra, ezeket mind az alapbérhez viszonyítva, külön-külön kell kiszámítani. A számításnál meg kell határoznunk tehát a munkavállaló egy órára jutó alapbérét.

A havi alapbérnek meghatározott időszakra eső része az Mt. 136.§ (3) bekezdésében foglaltak szerint függ az adott hónapban lévő általános munkarend szerinti napoktól, tehát ingadozik – hívta fel a figyelmet a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.

Az Mt. 139.§ (3) bekezdésében foglaltak szerint a bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét ugyanakkor általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával, rész, vagy általánostól eltérő teljes napi munkaidő esetén a százhetvennégy óra arányos részével kell osztani.

Utóbbi azt jelenti, hogy napi 4 órás részmunkaidő esetén ennek a felével, készenléti jellegű munkakörben napi 12 órás munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetén pedig ennek a másfélszeresével kell számolnunk.

A szabályozás célja annak biztosítása, hogy a bérpótlék mértéke – az alapbértől eltérően - az adott hónap munkanapjai szerint ne ingadozzon. Az alapbért és az arra eső pótlékot tehát adott esetben egyszerre kétféle osztóval kell kiszámítanunk.

A felek eltérő megállapodása

Az új Mt. a lehetőségek tárháza, ahogyan arra már utaltam. Fő szabályként rögzíti ugyan, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára lehet eltérni, számos esetben ugyanakkor lehetőséget biztosít a felek külön megállapodására is.

Dr. Kéri Ádám szerint ezeket az eseteket onnan ismerjük fel, hogy a jogszabály az “eltérő megállapodás hiányában” kifejezést használja, s ilyenkor az Mt.43.§-ában rögzített tilalomtól eltérést enged. A tilalom alapesetben ugyanis a felek megállapodására is vonatkozik.

Forrás: AFP

Az eltérés lehetősége azonban már az 1992. évi XXII. tv-ben is hasonlóképpen jelentkezett, az erre épülő bírói gyakorlat így fennmaradt (BH2003.973.). A felek megállapodásának egyetlen érdemi korlátja a bérpótlék-számítás eltérést nem engedő alapvető szabálya, hogy a rendkívüli körülmények esetén járó bérpótlék az átlagos körülményekre járó munkabért nem helyettesítheti.

Ez azt jelenti, hogy az alapbért a munkavállalónak mindenképpen meg kell kapnia. Nem jogsértő ugyanakkor az, ha a felek az alapbér mellett nulla forint összegű bérpótlékban állapodnak meg, feltéve, hogy a megállapodás érvényes (például: szabad akaratból ered).

Természetesen a felek nem csupán a bérpótlék számítási alapja vonatkozásában térhetnek el, hanem a törvényben rögzítetteken túl egyéb esetekre is előírhatnak bérpótlék fizetési kötelezettséget.

(A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője az iroda társzervezésében, május 24.-én, a MÜPA-ban megrendezésre kerülő munkajogi konferencián további kérdéseket jár körül előadásában. A jelen írás második részét hamarosan közöljük – a szerk.)