Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Dr. Vida Enikő kifejtette: a Kúria egy 2017-es határozatában a csődegyezség által elszenvedett vagyonvesztés megfizetésére kötelezte az alpereseket tekintettel arra, hogy olyan jóerkölcsbe ütköző szerződéseket kötöttek, amelyekkel egyértelmű céljuk a másik félnek történő vagyoni veszteség okozása volt.
A Kúria által hozott határozat alapjául szolgáló tényállás szerint az alperesek néhány héttel a csődeljárás megindítása előtt egymással, a több éve fennálló addig biztosítatlan követeléseik biztosítására olyan szerződéseket kötöttek, amely szerződések eredményeképpen a korábban nem biztosított hitelezői igények biztosítottá váltak, közokiratba foglalásuk eredményeként pedig a vagyonfelügyelő által nem vitathatóvá.
Eldöntendő kérdések a perben
A per során abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az adott esetben a biztosítéknyújtások vonatkozásában megállapítható-e, hogy az alperesek akarategységben, kifejezetten a felperes már korábban biztosított hitelezői igénye érvényesítésének akadályozására, a felperesnek vagyoni veszteséget okozó célzattal működtek együtt a biztosított hitelezői minőségüket megalapozó közokiratba foglalt szerződések létrehozásában, a jognyilatkozatok megtételében.
Azzal egyetértett a Kúria, hogy nem ütközik nyilvánvalóan jóerkölcsbe az a megállapodás, amely alapján a felpereshez hasonlóan kölcsönt folyósító szerződéses partner biztosítékot keres és a felperessel azonos kielégítési osztályban, a felperessel azonos mértékben kielégítéshez jut a csődeljárás során.
A Kúria a hivatkozott jogesetben azonban nem fogadta el az alperesek azon védekezését, miszerint ők csak a saját követelésüket akarták biztosítani a végrehajtási eljárásokkal, illetve zálogjogokkal – emelte ki a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.
Az alperesek állításukkal ellentétben a csődeljárásban éppen a saját érdekeikkel szemben, az eredeti követelésük 19 százalékának teljesítésére tett csődegyezségi ajánlat elfogadásával valójában ötödölték a saját követelésüket.
Az alperesek biztosított hitelezőként a csődegyezség elutasításával egy esetleges felszámolásban privilegizált helyzetbe kerültek volna, és sokkalta nagyobb követeléshez jutottak volna, mint amihez az általuk megszavazott csődegyezség eredményeképpen jutottak.
A Kúria az alperesek fenti magatartásából azt a következtetést vonta le, hogy az általuk kötött szerződések - mivel azoknak a másnak történő vagyonvesztés okozásán kívül más célja nem volt - nyilvánvalóan sértették az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat, ezért azok az általános társadalmi megítélés alapján egyértelműen tisztességtelennek, ily módon jóerkölcsbe ütközőnek minősülnek.
A Kúria fentiekben bemutatott határozata rávilágít arra, hogy adott esetben még egy sikeres csődegyezség után is felelősségre vonható az adós, ha korábban olyan érvénytelen szerződéseket kötött, amellyel a csődeljárásban eredetileg nem biztosított igénnyel rendelkező hitelezők biztosított pozíciót szerezve más biztosított hitelezőt leszavazva kárt okoztak – hangsúlyozta végezetül dr. Vida Enikő.
