Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A kapcsolódó tényállás röviden úgy foglalható össze, hogy egy munkáltató ügyvezetője a társaság nevében a munkavállalók javára egy egészségbiztosítási szerződést kötött, melynek éves díját két részletben utalta el a biztosító részére – ismertették a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői.
A helyzetet bonyolította, hogy a második utalást megelőzően a társaság tulajdonosa olyan alapítói határozatot hozott, melynek értelmében az ügyvezető csak az alapító pénzügyi és költségvetési irodájának előzetes jóváhagyásával teljesíthet akár a határozat meghozatalát megelőzően létrejött, akár pedig azt követően megkötött szerződésből eredő számlát.
Az ügyvezető az említett második utalást megelőzően nem kért jóváhagyást az adott utalás teljesítéséhez, az adott számla kifizetését, hasonlóan az első részlet kifizetéséhez, önállóan végrehajtotta. A társaság alapítója sem a szerződés megkötéséről, sem pedig az összegek kifizetéséről nem tudott.
Ellentétes bírói döntések
A tényállás alapján ugyanakkor lényegében teljesen ellentétes döntésre és következtetésre jutott az első fokon eljárt Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, illetve a másodfokon eljárt Törvényszék – mutattak rá a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői.
Mindkét bíróság döntése meghozatala kapcsán kiindulási alapnak a régi Mt. szabályait és ez alapján a Ptk. szabályait vette figyelembe, melynek okán a Kúria döntése többek között a következő elvi jelentőségű megállapításokat rögzíti.
A Kúria döntésében elsőként leszögezi, hogy munkavállalói kártérítési felelősség körében irányadó, hogy a károkozó magatartás megvalósulásakor hatályos szabályokat kell alkalmazni, illetve amennyiben ez az időpont nem lenne megállapítható, úgy a kár bekövetkeztének időpontját kell ebből a szempontból figyelembe venni és az ekkor hatályos rendelkezések lesznek az adott ügy elbírálása szempontjából irányadók.
A Kúria álláspontja szerint, figyelemmel arra, hogy a perbeli esetben a károkozó magatartás 2012 novemberében, az alapítói döntés figyelmen kívül hagyásával és a második részlet elutalásával valósult meg, ezért ebben az ügyben az ügyvezető felelősségére nem a polgári jogi szabályok lesznek az irányadók.
A Kúria a fentiek kapcsán elvi éllel rögzíti először is, hogy mivel az új Mt. a vezető állású munkavállalók kapcsán nem utal a Ptk. szabályainak alkalmazására (hanem kizárólag a kár megtérítésére rendeli a Ptk. szabályait alkalmazni), ezért az adott ügyben az ügyvezető kártérítési felelősségének megítélése kapcsán alapvetően az Mt. 179. § (1) bekezdésére kell figyelemmel lenni.
Eszerint pedig a munkavállaló munkaviszonyából származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt akkor köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható.
Fontos, hogy a Kúria döntése leszögezte: annyi különbség áll fenn bizonyítás tekintetében a Ptk. és az új Mt. felelősségi szabályai tekintetében, hogy az új Mt. felelősségi rendszere kapcsán a szerződéses jogviszony fennállásán, a kár és az okozati összefüggésen túl a munkavállaló munkajogi kárfelelősségére történő hivatkozás esetén a munkáltatónak kell azt bizonyítania azt is, hogy a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy az adott esetben általában elvárható.
A Kúria a konkrét ügyben elmarasztalta az ügyvezetőt, döntésében, szemben a Törvényszék felülvizsgált ítéletével, a fentiekre figyelemmel, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a biztosítási díj elutalásával megvalósult az ügyvezető károkozó magatartása.
A Kúria álláspontja szerint a biztosítás által nyújtott jóléti szolgáltatás a Törvényszék álláspontjával szemben azért minősül kárnak, mert annak nyújtására nem volt tulajdonosi döntés, ennek szándéka sem volt bizonyított és így a kifizetett összeggel a társaság vagyona a tulajdonos akarata ellenére csökkent – hangsúlyozták végezetül a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői.
