Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Kúria nemrégiben közzétett eseti üggyel kapcsolatos döntése egy munkahelyi balesettel összefüggő kártérítési per kapcsán ismételten iránymutató jelleggel elemezte az ellenőrzési kör fogalmának helyes értelmezését, továbbá érintette a kárenyhítési kötelezettség és egy esetleges kármegosztás esetén a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezésének kérdéskörét is – ismertették a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői.
A konkrét ügy
A Kúria döntését képező tényállás röviden akként foglalható össze, hogy egy faipari gépek mellett leszedőként dolgozó munkavállaló elhagyva a kijelölt munkavégzési helyét szándékosan és indokolatlanul benyúlt egy üzemben lévő körfűrészgép védőburkolata alatt, melynek következtében a gép leszorító eleme leszorította kézfejét és ezt követően a fűrésztárcsa levágta három ujját.
A baleset pszichésen annyira megviselte a munkavállalót, hogy a balesetet követően – bár más munkakörben is felajánlotta a munkáltató a munkavállaló tovább foglalkoztatását – felmondással megszűntette a munkaviszonyát.
Ezzel együtt a munkavállaló mind vagyoni (elmaradt munkabér és jövőre nézve bérpótló havi járadék), mind nem vagyoni kártérítés (maradandó egészségromlással összefüggésben) igény iránt pert indított a munkáltató ellen.
Míg az első, és másodfokon eljárt bíróságok az ügyben lényegében azonos, csak az adott tételek kapcsán eltérő összegszerű ítéleteket hoztak, a Kúria a felülvizsgálati eljárásban egyrészről jelentős megállapítást erősített meg ismét az ellenőrzési kör fogalmának helyes értelmezése tekintetében, másodsorban lényeges – az első és másodfokon eljárt bíróságokkal döntésével szembe helyezkedő – iránymutatásként szolgál a kárenyhítési kötelezettség megsértésének helyes értelmezése és vizsgálata tekintetében.
A Kúria döntése rögzíti, hogy az ellenőrzési kör fogalma alatt minden olyan objektív tényt, körülményt érteni kell, amelynek alakítására a munkáltatónak lehetősége van.
Ezért munkahelyi balesetek esetén nem csak a baleset közvetlen okát – azaz a tárgyi ügyben a munkavállaló szándékos és indokolatlan benyúlását az üzemben lévő körfűrészgépbe -, hanem a balesethez vezető egész folyamatot kellett vizsgálni, így azt is, hogy a munkáltató munkaszervezése, munkavédelmi intézkedései, munkavédelmi eszközök stb. megfeleltek-e a jogszabályi előírásoknak.
Ezen kérdés tekintetében pedig osztotta a Kúria az eljárt bíróságok azon megállapítását, hogy a munkáltatónak nem sikerült kimentenie magát a kárfelelősség alól.
Mégpedig azért nem, mert a balesetet egy munkavégzéshez használt gép, azaz a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülmény okozta.
Így az mindenképp a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik, függetlenül attól is, hogy az adott munkavállaló nem ehhez a géphez volt munkavégzésre delegálva és függetlenül egyébként attól is, hogy egyébként a balesettel kellett-e ezen túlmenően a munkáltatónak számolnia vagy annak bekövetkeztét elvárható lett volna, hogy a munkáltató elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.
Munkáltatói mulasztások
A munkáltatónak a károsult elháríthatatlan magatartására hivatkozó felelősség alóli kimentését pedig többek között azért nem tartotta megalapozottnak a Kúria – osztva a korábban eljárt bíróságok álláspontját ebben a tekintetben is -, mert az ügyben rendelkezésre álló szakértői vélemény alapján a munkáltató három közvetlen körülmény tekintetében is mulasztott.
Így nem részesítette a munkavállalót az új gépre külön oktatásban, nem ellenőrizte megfelelően, hogy a munkavállaló betartja-e az utasításokat és a gép maga sem felelt meg teljes mértékben a munkavédelmi előírásoknak.
Ennek megfelelően a Kúria megalapozottnak találta az is, hogy az eljárt bíróságok a kártérítés kapcsán kármegosztást (a munkáltató és a munkavállaló közrehatásának arányában) alkalmaztak, annak mértéke tekintetében bírálta csak felül a korábbi ítéleteket.
A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői kiemelték: a Kúria megállapította és rögzítette azt is, hogy a munkáltató részéről azon hivatkozás, hogy nem volt előrelátható a baleset következményeként felmerülő kár azért nem volt megalapozott, mivel ebben a tekintetben a munkáltatónak nem a pontos kár mértékét kell előre látnia, hanem a kár nagyságrendjét és fajtáját, amely adott ügy kapcsán előrelátható volt.
A második kérdést, azaz a kárenyhítés kérdéskörét érintően azonban a Kúria nem értett egyet az eljárt bíróságok döntéseivel.
A korábban eljárt bíróságok úgy ítélték meg, hogy a per során keletkezett szakértői vélemény alátámasztotta azt, hogy a munkavállalót ért baleset olyan pszichés hatással volt a munkavállalóra, mely alapján nem volt elvárható, hogy fenntartsa a munkaviszonyát a munkáltatóval vagy másik munkakört fogadjon el ugyanattól a munkáltatótól, ezért a munkáltató kárenyhítési kötelezettség munkavállaló általi megsértésére történő hivatkozását, mint megalapozatlant nem vették figyelembe.
Ezen kérdés tekintetében elégtelennek minősítette a Kúria az eljárt bíróságok eljárását és utasította az első fokon eljárt bíróságot, hogy további eljárást és bizonyítást folytasson le.
A Kúria döntésének értelmében ugyanis részleteiben kellett volna ezt a kérdést vizsgálni, arra is kiterjedően, hogy a munkavállaló balesettel kapcsolatos élményei mennyiben akadályozzák a munkavállalót abban, hogy a munkáltatónál vagy máshol munkát vállaljon és ez mennyiben járult hozzá a munkaviszonya megszüntetéséhez, azzal, hogy vizsgálandó az is, hogy a munkavállaló mennyire képes a munkahelye elvesztése és esetleges álláskeresésének sikertelenségének következményeit belátni.
A Kúria hivatkozott döntése ismét rámutat a minden részletre kiterjedő, alaposan megtervezett és végrehajtott munkaszervezés, munkavédelem fontosságára, jelentőségére és arra, hogy időnként hasznos és kívánatos a munkaszervezés és munkavédelmi előírások, folyamatok felülvizsgálata, objektív kockázatértékelése, hogy úgy a munkavállalókat, mind a munkáltatót megóvják a nem kívánatos anyagi, illetve nem anyagi károktól – hangsúlyozták végezetül a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői.
