D.A.S. JogSzerviz: mit jelent az önrendelkezési jog az egészségügyben? (1. rész)

4 napos munkahét iparágak – galéria, Egészségügy
Egészségügy
Vágólapra másolva!
Amikor valaki megbetegedik és kórházi ellátásra szorul, gyakran felmerül a kérdés, hogy köteles-e az ellátások igénybevételére, vagy sem, illetve, hogy kell-e bizonyos beavatkozásokhoz a hozzájárulása vagy sem. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján a beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. A D.A.S. JogSzerviz szakértője kétrészes írásában elemzi a jogi helyzetet, az első részt olvashatják.
Vágólapra másolva!

Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza – fejtette ki dr. Fekete Klaudia. (Az ellátás visszautasítása kapcsán vannak bizonyos korlátozások, melyekről az írás második részében olvashatnak – a szerk.)

A jogszabály szerint a betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Néhány kivételtől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja.

A beleegyezés módjai

A beteg a beleegyezését szóban, írásban vagy ráutaló magatartással megadhatja, kivéve, ha a törvény eltérően nem rendelkezik.

Az invazív beavatkozásokhoz, azaz abban az esetben, ha a beteg testébe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozásról van szó, az önkéntes gyógykezelésbe vételhez a beteg írásbeli vagy - amennyiben erre nem képes - két tanú együttes jelenlétében, szóban vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.

A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhető az ennek következtében felmerült és indokolt költségek megtérítésére – hangsúlyozta a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Aki még jogosult lehet dönteni

A cselekvőképes (azaz, aki önállóan tehet jognyilatkozatot) főszabály szerint közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy - írásképtelensége esetén - két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni, illetve, akit tájékoztatni kell. Emellett megjelölheti azokat a személyeket is, akiket kizár e jogok gyakorlásából.

Amennyiben a beteg cselekvőképtelen és nincs a nevében nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és a visszautasítás jogának gyakorlására a megjelölt sorrendben az alábbi személyek jogosultak:

• a beteg törvényes képviselője, ennek hiányában
• a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes házastársa vagy élettársa, ennek hiányában gyermeke, ennek hiányában szülője, ennek hiányában testvére, ennek hiányában nagyszülője, ennek hiányában unokája;
• az előző pontban megjelölt hozzátartozója hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő, cselekvőképes gyermeke, ennek hiányában szülője, ennek hiányában testvére, ennek hiányában nagyszülője, ennek hiányában unokája.

Az ellentétes nyilatkozatok esetén

Abban az esetben, ha az egy sorban nyilatkozattételre jogosultak ellentétesen nyilatkoznak, a beteg egészségi állapotát várhatóan legkedvezőbben befolyásoló döntést kell figyelembe venni. A felsorolt személyek nyilatkozata a kezelőorvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre terjedhet ki.

E nyilatkozat azonban főszabály szerint a beavatkozással fölmerülő kockázatoktól eltekintve nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához. A nyilatkozatról a beteget cselekvőképessé válását követően azonnal tájékoztatni kell.

Forrás: Shutterstock

A törvény alapján a beteg beavatkozásokba történő beleegyezését vélelmezni kell, ha az egészségi állapota következtében beleegyező nyilatkozat megtételére nem képes, és a nyilatkozat megtételére jogosult személy nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna. Invazív beavatkozások esetén akkor kell vélelmezni a belegyezést, ha a jogosult személy nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna és a beavatkozás késedelmes elvégzése a beteg egészségi állapotának súlyos vagy maradandó károsodásához vezetne.

Dr. Fekete Klaudia kiemelte: a beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, továbbá, ha a beteg közvetlen életveszélyben van.

A törvény alapján abban az esetben, ha egy invazív beavatkozás során a beavatkozás olyan kiterjesztése válik szükségessé, amely előre nem volt látható, beleegyezés hiányában a beavatkozás kiterjesztése csak akkor végezhető el, ha azt sürgős szükség fennállása indokolja, vagy ennek elmaradása a beteg számára aránytalanul súlyos terhet jelentene.

A beteg írásbeli beleegyezése szükséges továbbá bármely életében eltávolított sejtjének, sejtalkotórészének, szövetének, szervének, testrészének bármilyen célú felhasználásához. A betegnek joga van arra is, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról. Ennek alapján megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.

(A D.A.S. JogSzerviz szakértőjével készült kétrészes írás második részét hamarosan közöljük – a szerk.)