A munkaerő-kölcsönzés és a megbízási/vállalkozási jogviszony elhatárolása

Munkaerő-kölcsönzés vagy vállalkozó megbízása adott tevékenység ellátására? A munkaerő-kölcsönzést és a megbízási/vállalkozási jogviszonyt a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői határolják el a munkaügyi ellenőrzés szempontjai tükrében.

A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői azon gyakorlati elhatárolási szempontokat mutatják be, melyek alapján a munkaügyi ellenőrzési (illetve a bírósági) gyakorlat elhatárolja a munkaerő-kölcsönzés és a megbízás/vállalkozási jellegű szerződés alapján foglalkoztatott személyeket.

Rögzíthető, hogy vékony a határ a két jogviszony alapján foglalkoztatott személyek munkájának jogi minősítése között.

Irányadó jogszabályok és az esetleges bírság összege

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 214.§ (1) a) pontja szerint a munkaerő-kölcsönzés az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi.

Ezzel szemben a megbízási és a vállalkozási jellegű szerződésekre vonatkozó szabályokat a 2013. évi V.tv. (Ptk.) tartalmazza, az alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására köteles, díjazás ellenében.

Mindkét eset gyakorlati megvalósulására elmondható alapjában véve, hogy a ténylegesen munkát végző személy munkájáért ellenértéket fizet a másik fél, vagy a munkaerőt kölcsönző vállalkozás, vagy a megbízott/vállalkozó cég felé.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. tv. alapján a munkaügyi hatóság jogosult hatósági ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, valamint a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, és a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére.

Megállapítható tehát, hogy a munkaügyi ellenőrzés során a jogviszony valós tartalma kerül megvizsgálásra, és ez alapján alkalmazhatóak a hivatkozott törvény szerinti jogkövetkezmények, szabálytalanság esetén például a 30 ezer forinttól tízmillió forintig, ismételt jogsértés esetén 20 millió forintig terjedő munkaügyi bírság kiszabása is.

Ezek a főbb elhatárolási szempontok

A főbb elhatárolási szempontok az alábbiak szerint alakulnak – ismertették a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői.

Az elvégzett munka jellege és szervezeti keretei szerint a kölcsönzött munkavállalók a megrendelő munkavállalóival azonos szervezeti rendszerben, azonos módon, általában azonos helyen végzik a munkájukat, míg a megbízási/vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott személyek tőlük szervezetileg és/vagy fizikailag is elkülönülve, többnyire jellegében is eltérő feladatokat végeznek.

Lényeges elhatárolási szempont, hogy a munkaeszközöket a kölcsönzött munkavállalók esetében a megrendelő biztosítja, a megbízási/vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott személyeknek pedig a vállalkozási tevékenységet elvállaló cég.

Ugyanígy a munkaidő nyilvántartására szolgáló jelenléti ív esetében is lényeges, hogy azt előbbi csoport esetében a megrendelő, utóbbiaknál a vállalkozási tevékenységet elvállaló cég vezeti, a megrendelő csupán igazolja.

A munkarend a kölcsönzött munkavállalók esetében általában azonos a megrendelő munkavállalóival, míg megbízási/vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott személyek általában nem ahhoz igazodik, kivéve amennyiben a tevékenység jellege vagy a munkaszervezés ezt indokolja.

Forrás: Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda

Az utasítási és ellenőrzési jog kölcsönzött munkavállalók esetében a megrendelőt illeti, megbízási/vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatott személyek vonatkozásában a tevékenységet elvállaló cég által kijelölt személyt. Itt is kivételt képezhet az az eset, amikor a tevékenység jellege vagy munkaszervezés okán a felek a megrendelő utasítási jogát kötik ki.

A díjazás jellege alapján is elhatárolható a két jogviszony, kölcsönzött munkavállalók esetében forint/óra, megbízási/vállalkozási jogviszony esetén fix összegű vállalkozói díj jellemzi a két jogviszonyt alapvetően, az ettől való eltérés azonban megengedett.

A fentiek gyakorlati relevanciája leginkább akkor mutatkozik meg, amikor a munkaügyi ellenőrzés során a hatóság esetlegesen azt állapítja meg, hogy a vállalkozási szerződéssel igénybe vett munkaerő foglalkoztatása során a felek ténylegesen munkaerő-kölcsönzést (avagy munkaviszonyt) hoztak létre, vállalkozási szerződés színlelésével.

Ennek megállapítása esetén mind a „munkaerőt kölcsönző", mint a „kölcsönbe vevő" társaságnak a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényben írt jogkövetkezményekkel – közöttük potenciálisan a már említett munkaügyi bírsággal - kell számolnia – hangsúlyozták végezetül a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői.