Rátky és Társa: fontos változások az Északi Áramlat 2 projektnél (1. rész)

2019.04.19. 12:20

Figyelemreméltó folyamatok zajlanak az Északi Áramlat 2 projekt kapcsán: április 15-én az Európai Unió Tanácsa elfogadta a földgáz irányelv tervezett módosítását. Dr. Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai praxisát vezető ügyvéd kétrészes írásban járja körbe az egyre bonyolultabbá váló helyzetet; most az első részt olvashatják.

Az Északi Áramlat 2 egy 9,5 milliárd euró értékű, összesen évi 55 milliárd köbméter szállítási kapacitású vezetékpár építésére irányuló hatalmas projekt. Dr. Tóth Máté szerint a Tanács által április 15-én elfogadott fölgázirányelv-módosítás nagyon fontos változásokat jelez, és ezek a folyamatok már nem pusztán az energetikai jogász szemében izgalmasok.

Kinek az érdeke?

A Rátky és Társa energetikai szakértője szerint e folyamatok megérésének a kulcskérdése az a nagyon egyszerű jhering-i teszt, hogy az kinek az érdeke? Egészen világos, hogy az Északi Áramlat 2 vezetékpár építése kapcsán az ukrán tranzit kiváltása az első értékelendő érdek. Ugyan ez első ránézésre nyilvánvalóan az orosz gáz térnyerését jelenti, valójában minden egyes új szállítóvezeték növeli a forrásdiverzifikáció lehetőségét, a hangsúly pedig a lehetőségen van, sohasem kötelező szállítani.

A földgáz világpiaci árának alakulása jelenleg is olyan trendeket erősít, melyek eredményeképpen egyszerre dönti a rekordokat a Németországba irányuló gázimport és Oroszország európai irányú gázszállításai. Az ukrán tranzit kiváltása tekintetében azonban érdemes azt is átgondolni: az Ukrajnából érkező gázvezeték maga is orosz gázt szállít. Klasszikus közgazdaságtani és jogi kérdés, hogy vajon a közbe ékelődő közvetítő, kereskedő, szállítmányos vagy teljesítési segéd előnyös vagy hátrányos az ár, vagy épp az ellátás-biztonság szempontjából?

A Rátky és Társa Ügyvédi Iroda szakértője szerint jelen esetben valószínűleg inkább hátrányos, Ukrajna, mint intermedier önmagában nem növeli a gázellátás biztonságát és nem is csökkenti az árát, ellenkezőleg. Az ukrán tranzit kiváltása éppen ezért a jelenleg az ukrán tranzitból vásárló országoknak előnyös, nem mellesleg a németek maguk is így gondolják.

Dr. Tóth Máté felhívta a figyelmet továbbá, hogy szerinte fontos látni: a megkötött szállítói szerződéseket, azok teljesítési helyét stb. nem érinti az új infrastruktúra-fejlesztés. Az orosz fél részéről többször is elhangzott: nincs szó arról, hogy az Északi Áramlat 2 üzembe helyezésével megszüntetnék az orosz gáztranzitot Ukrajnán keresztül.

Végül, fontos gyakorlati szempont, hogy az európai földgáz-lelőhelyek kimerülőben vannak; innentől pedig tágabb energiapolitikai kérdésről is beszélünk. Míg például Magyarországon a rendszerváltás utáni években még a fölgáz-felhasználás mondjuk 80 százaléka hazai forrásból származott és ezt 20 százalék import egészítette ki, mára ez az arány pontosan fordított.

Ez a fogyasztás növekedése, az ár-trendek alakulása és a feltárási-kitermelési költségek mellett a lelőhelyek kimerülésének is a következménye, ami más európai országok tekintetében is hasonlóan van. A palagáz forradalma figyelemre méltó változásokat hozott, de nem minden országot egyenlő mértékben érintett, így hazánkat sem. A fölgáz-kiváltás immár két évtizedes diskurzusa ezért nem pusztán politikai, jogi, de forrás-szűkösségi tényekből is táplálkozik.

dr. Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai szakértőjeForrás: Rátky és Társa Ügyvédi Iroda

Egy ilyen helyzetben minden új gázszállítói infrastruktúra értékesebbé válik. Figyelemre méltó egyébként, hogy a legutóbbi hírek szerint a kizöldült Németország maga is a fölgáz-tüzelésű erőművek felé készül fordulni a saját jövőbeli energiamixe meghatározása tekintetében. Akik elsősorban érdekeltek tehát az ukrán tranzit kiváltásában, azok a földgáz-szűkösségben szenvedő európai államok. Akik pedig ellenérdekeltek az új orosz földgáz-szállítóvezetékek építésével kapcsolatosan, az az USA, néhány tagállam, illetve az EU.

Mi a helyzet a tagállamokkal? Mi az USA-val?

Kérdés, hogy az ellenérdekeltek milyen jogi eszközökkel lassíthatják, nehezíthetik, vagy épp akadályozhatják az építést. Dr. Tóth Máté szerint a nemzeti/tagállami eszközök alapvetően korlátozottak, de léteznek. Ezek elsősorban ellátás-biztonságiak, pontosan ahogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) megakadályozta az orosz kapacitás-lekötést a szállítóvezetékeken; a szlovákok, csehek azonban már nem így tettek.

Érdekes kérdés az utóbbi idők híreinek tükrében viszont az Egyesült Államok szerepe. Az USA-nak, mint minden külső szemlélnek elsősorban hagyományosan csak diplomáciai eszközök, illetve nyomásgyakorlás áll a módjában, amivel természetesen el is kezdtek élni.

Ebben a körben kissé furcsa lépés, persze az oka szempontjából tökéletesen érthető, ahogy az Északi Áramlat 2 építésében résztvevő európai nagyvállalatoknak (OMV, Engie, Shell, Uniper, Wintershall) fenyegető üzeneteket küldött az amerikai diplomácia.

Ezek azonban önmagukban csak szavak. Van azonban egy amerikai jogszabály, az Amerika ellenségeinek szankcionálását célzó törvény, (Countering America's Adversaries Through Sanctions Act vagy CAATSA) ami immár jogilag is lehetővé teszi, hogy az USA által ellenségként vagy fenyegetésként megbélyegzett erőkkel szemben szankciókat alkalmazzanak.

A CAATSA törvény 35. cikke 12 körben sorolja fel a lehetséges szankciókat, export, banki, hitelezéssel kapcsolatos, tulajdonjogi, és számos más területen. Maga a CAATSA törvény 2017 júniusi, elsősorban a terrorfenyegetésekre találták ki, és látszólag nagyon távoli az európai Északi Áramlat 2 építésétől. Dr.

Tóth Máté szerint ráadásul kérdéses és aggályos az úgynevezett „extraterritoriális" alkalmazhatósága is, európai folyamatokra, fejlesztésekre és nagyvállalatokra.

Egy 2018. szeptember 20-i végrehajtási rendelet (executive order vagy EO) azonban ezt a látszólag absztrakt és távoli jogszabályt közelebb hozza. Az EO alapján már könnyebben elképzelhető, hogy export-import tilalmakat alkalmazzanak, az USA pénzintézetei megtagadják a hitelezést az építésben érintett európai cégeknek, netán amerikai beszerzéséi eljárásokból zárják ki ezeket, ad absurdum gazdasági társaságok vezető tisztségviselőit kiutasítsák az Egyesült Államokból, avagy velük, illetve vagyonukkal szemben alkalmazzanak szankciókat.

Ezek tényleges alkalmazása azonban olyan beláthatatlan következményekkel járó lavinát indítana el, aminél többet ér Démoklész-kardként lebegtetni a szankciók lehetőségét.

(A Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai szakértőjével készült írás második részét hamarosan közöljük – a szerk.)