D.A.S. JogSzerviz: a magyar transzplantációs szabályozás

Míg vannak országok, ahol a kifejezett beleegyezés szükséges a transzplantációhoz, a magyar szabályozás nem ezt az utat választotta – mondták el az Origónak a D.A.S. JogSzerviz szakértői. Magyarországon 2018-ban 168 szervkivételi riadó volt halott donorból, ebből 290 veseátültetés történt, illetve 62 szív- és 23 tüdőátültetés.

Ha valaki felteszi a kérdést, hogy halálunk után felajánlanánk-e a szerveinket, sokunknak van rá egyértelmű és kész válasza, legyen az akár igen, akár nem – fejtették ki a D.A.S. JogSzerviz szakértői.

Más esetben meglepő és váratlan lehet a kérdés, illetve vannak olyanok is, akik nem is gondolják, hogy nekik ezzel kapcsolatban döntési lehetőségük lenne. A jogi szabályozás biztosan egyértelmű.

Élő donor, halott donor

A vonatkozó szabályozás szerint szervkivételre élő és elhunyt emberből egyaránt mód van. Élő donor esetén egyértelmű a kérdés, hiszen az egészségügyi önrendelkezési jog alapján magunk dönthetünk arról, hogy adományozunk-e szervet.

Fontos, hogy ennek vannak korlátjai, hiszen egyfelől csak páros szervet, vagy olyan szerv részletét lehet adományozni, amelynek eltávolítása esetén a szerv jelentősebb funkciókiesés nélkül működik tovább (vese, máj vagy tüdő).

Másfelől csak a jogszabályban meghatározott hozzátartozónak vagy olyan személynek lehet a szervünket felajánlani, akivel bizonyíthatóan szoros érzelmi kapcsolatban állunk. Ennek célja az, hogy csak ingyenesen történhessen szervfelajánlás.

Halott donor esetében a magyar jogrendszer az egészségügyi törvényben a feltételezett beleegyezés elvét rögzíti. Ez azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltakozott az ellen, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra felhasználják, akkor feltételezhető, hogy beleegyezik ebbe.

Így amennyiben valaki nyilatkozik közjegyző előtt, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan arról, hogy nem akar donor lenni halála után, akkor ezt kötelező figyelembe venni.

Az Országos Transzplantációs Nyilvántartás

Fontos tudni, hogy a nyilatkozatot az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban rögzítik, így annak meglétét is itt fogják ellenőrizni. Ezen túlmenően csak a beteg egészségügyi dokumentációját szabad átnézni, így a kórházban a személyes holmik között sem kell ellenőrizni, fellelhető-e közöttük ilyen nyilatkozat.

Számos egészségügyi intézményben az egyértelmű jogi szabályozás ellenére figyelembe veszik a hozzátartozók tiltakozását. Ez tehát azt jelenti, hogy bár a donor szervei alkalmasnak tűnnek transzplantációra, és nincs tiltakozó nyilatkozat a donor részéről, arra ténylegesen a hozzátartozók tiltakozása miatt nem kerül sor.

Hogyan döntsenek a hozzátartozók?

Ez számos jogi és erkölcsi, etikai kérdést felvet, minden érintett számára nagyon nehéz helyzetet eredményezve.

A hozzátartozók ugyanis nem minden esetben vannak tisztában az elhunyt saját akaratával. Akár az is elképzelhető, hogy a hozzátartozók és a beteg álláspontja eltérő, csak utóbbi megismerésére már sajnos nincs mód. A hozzátartozók egy olyan helyzetben érzik úgy, hogy dönteniük kell, amikor a szerettük elveszítése épphogy tudomásukra jut, fájdalmuk minden máson felüli.

Forrás: SOTE

Az orvosok jogszabály alapján elvégezhetnék a szervkivételt, tisztában vannak az agyhalál visszafordíthatatlan voltával, annak ellenére, hogy a donor szíve még adott esetben gépek által dobog. Rendszerint igyekeznek a hozzátartozókat meggyőzni, de a meggyőzés sikertelensége súlyos kérdés.

A transzplantációs listán lévő betegek számára súlyos egészségi helyzetük mellett is nehéz gondolatokat eredményez, hogy életmentő szervre adott esetben más ember halála révén juthatnak, ugyanakkor ők azt semmilyen mértékben nem kívánják, és nem is miattuk következik be.

Arról nem szereznek tudomást, ha szervkivétel hozzátartozók tiltakozása miatt nem következik be, hiszen a tényleges befogadó megtalálásának folyamata nem megy végig, de alkalmas szerv megléte esetenként az életüket menti meg.

Míg vannak országok, ahol a kifejezett beleegyezés szükséges a transzplantációhoz, amit még életünkben megteszünk, a magyar szabályozás nem ezt az utat választotta. A jogi környezet a hozzátartozók beleegyezését sem kívánja meg. Ezért annak eléréséhez, hogy egy ilyen nehéz helyzetben valódi akaratunknak megfelelően történjen szerveink felhasználása, beszéljünk erről családunkban – tanácsolták végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértői.