Energia és jog (2. rész): a Kúria döntése az energiaszektor kapcsán

2019.12.13. 11:08

Az alacsonyan tartott lakossági energiaárak (rezsicsökkentés), a tervezett energiamix (PaksII, megújulók), de még magának a versenynek a fenntartása is úgymond „közjogias eltérítettség" eredménye az energiaszektorban. Ez sokszor nemcsak kifejezett közérdek, de olyan jogi-közgazdaságtani szükségszerűség, sőt természetes tény is, amit sokan hajlamosak elfelejteni, erodálni, eloldani a piacra, a liberalizmusra és hasonlókra hivatkozással. Egy, a tárgyban született fontos kúriai döntés kapcsán az év energiajogászával, dr. Tóth Mátéval, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéddel beszélgettünk az ítélet hatásairól, jelentőségéről és az energiaszektor közjogi eltérítettségéről. Most az interjú második részét olvashatja, az első rész itt érhető el.

A perben eredetileg egy egészen más jogvita támadt a rendszerirányító és egyes egyetemes szolgáltatók között. Itt az egyetemes szolgáltatók elismerték a rendszerirányító követeléseit, azonban egy ügyes húzással beszámítási kifogást terjesztettek elő, amely egy ilyen pénzeszköz múltbeli díjkülönbözetének késedelmes megfizetéséből származó késedelmi kamatkövetelés érvényesítésére irányult.

Történt ugyanis, hogy nagyjából egy évig az ilyen speciális célt, a villanyszektor dolgozóinak, nyugdíjasainak csökkentett áramtarifáját szolgáló pénzeszköz tekintetében forráshiány jelentkezett.

Mivel ezt a kedvezményes tarifát jogszabály szerint az egyetemes szolgáltatóknak kellett nyújtaniuk (piros ceruza!) náluk emiatt veszteség jelentkezett volna, de a forráshiányos időszak jóhiszemű rendezése érdekében a rendszerirányító hitelt vett fel és megállapodott az egyetemes szolgáltatókkal az elszámolás sorrendjéről, módjáról, ütemezéséről és feltételeiről. A jogalkotó aztán rendezte a keletkezett forráshiányt, megemelte a beszedett pénzeszköz mértékét.

Az egyetemes szolgáltatók, mint alperesek ügyes, és két bíróság által is elfogadott álláspontja szerint a felperest az általa hivatkozott forráshiány nem mentesíti a kamatfizetési kötelezettség alól. Késedelem esetén kamat jár, az arra vonatkozó jogos követelés pedig beszámítható az ellenirányú követelésekbe. Alperes egyetemes szolgáltató a polgári jogi szerződéses érveivel (beszámítás, kamatkövetelés, a két megállapodásra hivatkozás) mindkét fokon megnyerte a pert.

A bíróságok szerint a felperes által felhívott ágazati jogszabály adott pontja sem, de egyéb rendelkezése sem tartalmaz olyan kifejezett előírást, amely kizárná a beszámítási kifogás lehetőségét a villamos energia törvény alapján meghatározott szolgáltatásokkal szemben. A Ptk. szerint két esetben nincs helye beszámításnak: ha a felek kifejezetten így állapodnak meg vagy ha a Ptk.-ban taxatív módon meghatározott jogcímen alapul a követelés.

Ezen a ponton keresett meg minket a felperes átviteli rendszerirányító, miután a pert két fokon is jogerősen elvesztette a hat éve tartó, szakértő bevonásával folytatott perben. A Kúriának valójában azt mondtuk el, amit nagyon világosan hangsúlyozni kell: az egyetemes szolgáltató által sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatott követeléssel szemben az állítólagos késedelmi kamat jogosultságra hivatkozással előterjesztett beszámítási kifogás bírói elismerése egy elemi, súlyos, közjog-ellenes tévedés eredménye.

Az elkülönített pénzeszköz terhére áll fenn felperesnek alperes irányában kifizetési kötelezettsége, és mint ilyen, a késedelembe esés fogalmilag nem merülhet fel. Nagyon fontosnak az a körülmény – és mind az első fokon, mind a másodfokon eljárt bíróság átsiklott efelett – hogy a villamos energia törvény és egy rendelet, vagyis a közjog által a teljesség igényével szabályozott intézményről van szó, ahol a Ptk. diszpozitív magánjogi jogintézményeinek a korlátlan alkalmazása téves, a közjogi norma célját sértő eredményre vezet. Piros ceruza, kék ceruza.

Érvelésünknek a Kúria végül maradéktalanul helyt adott. Kimondta, hogy bár másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felek közötti kötelmet jogszabály keletkeztette, de nem értékelte megfelelően, hogy a jogszabály a jogviszony tartalmát, a szolgáltatásra irányuló kötelezettséget és jogosultságot is meghatározta.

A keresettel érvényesített követelés kizárólag a jogszabályban meghatározott támogatásra fordítható, más célra nem használható fel, ebből következően azt az alperes nem csökkentheti beszámítással, így a beszámítási nyilatkozatának nincs a kötelezettségét megszüntető joghatása, melyre tekintettel a perben érdemben nem volt vizsgálható, hogy követelhet-e késedelmi kamatot a felperestől. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva felemelte az alperes marasztalásának összegét.

A közjog tehát felülírja a magánjogot?

A késedelmi kamat egy felróhatóságtól (kimentéstől) független, objektív természetű polgári jogi diszpozitív intézmény. Viszont polgári jogi, amely jelen esetben egyszerűen fogalmilag nem alkalmazandó egy minden elemében, a forrás és összege, annak célja és kifizetése tekintetében is kógens, közjogi intézmény és zárt rendszer esetén, mint az elkülönített pénzeszköz. Lehet azt mondani, hogy a késedelmi kamat, netán a beszámítás nincs expressis verbis kizárva az energiajog által szabályozott pénzeszköznél. Valóban nincs, ahogy az öröklés vagy a házasság sincs.

Ámde az „elkülönített pénzeszköz" mégis természetében, fogalmilag ilyen: elkülönített, a jogalkotó által közjogi normában a teljesség igényével szabályozott, a forrás, az összeg, a kötelezett, a cél meghatározásával. Ez az elkülönített pénzalap nem „vegyül". Nem tehet hozzá a rendszerirányító, nem vehet el belőle, éppen ezért sem beszámításnak, sem késedelmi kamatfizetésnek nem lehet ésszerű módon semmi helye, amiket aztán a rendszerirányító más forrástól von el vagy oda csoportosít át. Nem lehet egy Ptk.-s intézménnyel (késedelmi kamat, betudás) egy közjogi, kógens jogintézmény tartalmát eltéríteni, felülszabályozni, az ilyen, kógens, közjogi szabály által létrehozott és szabályozott elkülönült pénzeszköz zárt rendszerét „felpattintani" a Ptk. által.

Forrás: MTI/Németh györgy

A rendszerirányító csak, mint a közjogi norma címzettje, végrehajtja a jogszabály rendelkezéseit egy teljes egészében külön tartott pénzalap tekintetében, ami nem őt illeti, nem őt terheli, ő csak begyűjt és továbbad. Ezért itt egyáltalán nem szerződéses jogvitáról, szerződéses kötelezettség késedelméről van itt szó. Semennyi szerződés, semennyi kontraktuális elem nincs ebben az értékelendő tényállásban, semmi kék ceruza. A szabályozás a jogalkotásra és a jogalkotóra tartozó kérdés, de nem lehet Ptk-s jogelvekkel, intézményekkel diszpozitív polgári jogi normával „értelmezni", eltéríteni a közjogi viszonyt, ezt a rendszerirányító által pusztán adminisztrált közjogi zárt rendszert.

Ahogy a Kúrián is elmondtam, a felperes rendszerirányító szerepe olyan itt, mint a nyugdíjat kézbesítő postásé. Nem tehet pénzt a borítékba, nem vehet ki belőle, de nem is őt szokás késedelmi kamattal, beszámítással megtalálni, ha a nyugdíjfolyósító későn adja fel a nyugdíjat.

Milyen jelentősége van ennek az ítéletnek a konkrét ügyön túl?

A jog talán, bármilyen morális tartalmakat is akarunk belehallucinálni, elsősorban mégiscsak evolúciós-primordiális természetű, a rend iránti vágyunk, a természetes egyenlőtlenség adta hierarchia és a hatalmi viszonyok a lényege. Ez egy mély, következetes belső logika. Az energiajogra mint erősen közjogias, szabályozott iparágra fokozottan igaz ez a primordiális logika. A közjog és magánjog közötti határ pontosan erre világít rá, ahogy a megfordított per tanulsága is.

Az energiajogban fontos, hogy a közjog és magánjog határát következetesen rajzoljuk meg az iparág és a jogkeresők számára, hiszen ez a bináris logika, ez a törésvonal és annak tektonikus mozgásai a rend kulcsa az energiaszektorban. Ehhez időnként vissza kell tolni a közjogiasító tendenciákat ott, ahol a magánjog kezdődik, de a civilisztikai törekvéseket is ott, ahol semmi keresnivalójuk. Ez utóbbit tettük a perben is, helyre téve egy félreértett jogintézményt, a rendszerirányító külön kezelt pénzeszközét, ami így vagy úgy minden iparági szereplőt és valamennyi fogyasztót is érinti.