Komoly kérdés, miképp lehet befektetővédelmi pereket indítani (2. rész)

2020.01.27. 20:31

Az Európai Uniónak a területén lévő beruházásokkal kapcsolatos politikája átalakulóban van: több a tárgyban született lényeges fejlemény után 2019 októberében már az EU régóta tervezett úgynevezett többoldalú befektetési bíróságának érdekelt felei tárgyaltak e különös bíróságnak a létrehozási ütemtervéről. Az EU ambíciója látványos, azonban egyre komolyabb konfliktust szül a nemzetközi befektetővédelmi joggal: ez pedig lényeges hatással van az EU tagállamok területén befektető cégek és az EU tagállamok, így hazánk beruházásvédelmi viszonyára is. E fokozódó konfliktusról az év energiajogászával, dr. Tóth Mátéval, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéddel beszélgettünk. Most a kétrészes interjú második részét olvashatják, az első rész itt érhető el.



- Az interjú első részének befejezésében arról beszélt, hogy mostanra az EU kiadott egy rendeletet is (2019/452 rendelet) az EU-n kívüli országokból származó, a biztonságot vagy a közrendet érintő beruházásokkal való együttműködés és információcsere rendszerének létrehozásáról. Nem csak a tagállamokkal, de a nemzetközi befektetővédelmi választottbíróságokkal is konfliktusba került azonban az EU: ez a konfliktus pedig mostanra élesedett ki igazán. Miben áll ez a konfliktus? Mit lépett az EU?

Az EU 2015 novemberében döntött a befektetési viták rendezésének megreformált megközelítéséről. Ez egy olyan állandó vitarendezési mechanizmust, az úgynevezett Beruházási Bírósági Rendszert (Investment Court System) célozza, ahol a befektetők védelme és az állam szabályozási jogának védelme között EU-s szinten egységes rendszert alakítanak ki.

Ez a kezdeményezés eljutott egy többoldalú befektetési bíróság (Multilateral Investment Court) koncepciójáig is, aminek a célja állandó testület felállítása a befektetési viták rendezésére, egyúttal jelentős eltérés a jelenlegi ad hoc kereskedelmi választottbírósági eljáráson alapuló befektetők közötti vitarendezési rendszertől.

A Tanács 2018. március 20-án elfogadta és közzétette a többoldalú befektetési bíróság tárgyalási irányelveit, majd 2019 október 9-én az érdekelt felek tartottak ülést a többoldalú befektetési bíróság létrehozásáról. Mindez a szuverén államok és a befektetők közötti nemzetközi választottbíróságok – és a nemzetközi beruházásvédelmi jog – vitorlájából fogja ki a szelet.

Az igazán izgalmas azonban nem is az intézményi oldal, hanem a már folyamatban lévő beruházásvédelmi vitákkal kapcsolatos EU-s magatartás, az első frontvonal is itt nyílt meg. Az EU Bíróság ugyanis 2018-ban fordított a magyar Electrabel-ügy óta változatlan gyakorlaton.

A fordulat lényege, hogy az akár bilaterális beruházásvédelmi egyezmények, akár az Energia Charta alapján EU-s tagállam ellen indított befektetővédelmi perek innentől az EU Bíróság szerint az EU-joggal összeegyeztethetetlenek, vagyis az EU jog kizárja (joghatóság) az ilyenek indítását.

Ez a rendkívüli fordulat a Szlovákia v. Achmea ügyben történt, lényegében felszámolva az EU tagállamok elleni beruházásvédelmi pereket és az egész kialakult jogorvoslati gyakorlatot, nem kis bizonytalanságot, sőt bizalomvesztést eredményezve ezekben a befektetésekhez szorosan kapcsolódó érzékeny relációkban.

- Mit léptek a nemzetközi befektetővédelmi választottbíróságok?

A konfliktushoz kettő kell: a nemzetközi választottbíróságok pedig nekifeszültek az EU ambíciózus, sőt agresszív ön-újrapozícionálásának, így a nemzetközi jogot érintő komoly konfliktus van keletkezőben. Az apropót egy német atomenergiaügyi beruházásvédelmi ügy adta, a Vattenfall v. Németország, ahol a Vattenfallnak a Fukushima után megváltozott német energiapolitika következtében leállított krümmeli atomerőműve által elszenvedett 4700.00 millió eurós kár került a washingtoni ICSID választottbíróság elé.

A Vattenfall krümmeli atomerőművét a felperesi állítás szerint diszkriminálták más erőművekhez képest, ráadásul a Vattenfall az egyetlen érintett, akinek nem maradt atomerőműve Németországban. Ebben ez ügyben került először terítékre az EU Achmea-ügyben megváltozott önértékelése, az eljáró washingtoni ICSID választottbíróság pedig tévesnek nyilvánította és elutasította az EU jogértelmezését, ezzel részéről újra kinyitotta a nemzetközi választottbíráskodás joghatóságát, amit az EU az Achmea-döntéssel becsukott.

Forrás: Shutterstock

Sőt, még az EU jog lex specialis jellegét is elutastotta a választottbíróság a nemzetközi joggal és így az Energia Chartával szemben, kifejezetten ellenkezőleg foglalva állást, mint az Electrabel-ügyben, vagyis mind az EU, mind a nemzetközi jogi értelmezés ellenkező irányba mozdult el a korábbi kompromisszumos értelmezésről! Ezzel az EU jog és a nemzetközi jog viszonyával kapcsolatos EU-s illetve nemzetközi bírósági értelmezés, mely a 2014-es Elektrabel döntés után harmonikus volt, a Vattenfall-üggyel szétszakadt.

- Mivel jár ez Magyarországra nézve? Mire lehet számítani?

Ez a jövőre nézve nagyon komoly kérdéseket vet fel az EU jog és a nemzetközi jog viszonyában, a Magyarország elleni befektetővédelmi perek indíthatóságával kapcsolatban, és az ilyen döntések végrehajthatóságával kapcsolatosan is. Az EU értelmezésében többé nem is lenne lehetséges olyan ügy, mint az Eletrabelé volt: egy másik EU-tagállamban honos befektető Magyarország ellen nem is indíthatna pert a jövőben. Ez Magyarország több tucat kétoldalú befektetővédelmi megállapodását és részben az Energia Charta tagságunkat is kiüresíti.

A nemzetközi választottbírósági jogértelmezésben viszont ezzel ellentétes a helyzet, sőt, az EU jog korábban elismert speciális státuszát is visszabontották. Ha ma Magyarország ellen ilyen nemzetközi befektetővédelmi per indulna, akkor abba az EU Bizottság biztosan beavatkozna, sikertelenül, viszont egy Magyarországot esetlegesen elmarasztaló ítélet végrehajtása az EU-s szervek általi jogértelmezésbe ütközne, amire kérdés, hogy Magyarország maga is hivatkozhatna-e, megtagadva az ilyen ítélet végrehajtását.

Nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő, de sokáig a jogbiztonság és a kiszámítható beruházói környezet okán sem maradhat fent ez a helyzet. Ilyenkor látszik igazán, hogy mind a nemzetközi jog, mind az EU jog mint mesterséges jelenségek a valódi szuverenitással rendelkező nemzetállami jogon túlnőve egymással is konfliktusba kerülnek, végső soron pedig csak a nemzetállam joga az, ami valódi, primordiális, hatalmi-legitim gyökerekkel rendelkezik.

Márpedig minél jobban eltérünk ezektől a természetes, primordiális jogi alapoktól, annál több ilyen konfliktus- és hibalehetőség van belekódolva a mesterséges felépítményekbe.