A munkáltatók körében biztosan jól ismert a hármas követelmény: a felmondás indokolásának valósnak, okszerűnek és világosnak kell lennie, továbbá az indok csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet – fejtette ki dr. Varga Júlia.
Tekintettel arra, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben keletkezett jogviták nagy része az indokolás kifogásolása miatt indult, a bírói gyakorlatnak komoly irodalma van ezeket a követelményeket tekintve.
A bíróság tehát a követelményeknek megfelelően a munkáltató rendes felmondása miatt indult munkaügyi jogvitában abban az esetben is megállapítja a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét, ha a munkáltató felmondásának indoka megfelel a valóságnak, de nem okszerű.
Lényeges, hogy a felmondás indokai a felmondás közlését követően nem egészíthetők ki. Az indokolásnak tehát komolynak és meggyőzőnek kell lennie.
Okszerűség
Az okszerűség követelménye lényegében azt jelenti, hogy a felmondásból legyen megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára munkáltatónál a felhozott indok következtében valóban nincs szükség.
A követelmény kapcsán elvi éllel mondta ki a bíróság, hogy a szabálytalan munkát végző személy beazonosíthatatlansága esetén nem elegendő a jogviszony-megszüntetés indokául a valószínűségre hivatkozás. A valószínűsítés nem jelent bizonyosságot, ami egyben az okozati összefüggés bizonyítottságának hiányához vezet.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a vezető bizalmának elveszítése, mint felmondási indok csak a dolgozó magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható objektív tényen alapulhat. A munkáltatónak a felmondás indokának valósága mellett annak okszerűségét is bizonyítania kell. Ez utóbbi nem bizonyítható abban az esetben, ha a kifogásolt magatartás tanúsítását követően hónapokkal kerül sor a munkaviszony megszüntetésére. [EBH 2014.24.]
Világosság
A Munkaügyi Kollégium állásfoglalása értelmében az írásban közölt munkáltatói felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie, enélkül a bíróság ugyancsak megállapítja munkaviszony megszüntetésének jogellenességét.
E törvényi követelménynek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, is, amelyre a munkáltató a felmondást alapította.
Nem az a lényeges tehát, hogy a felmondás részletező indokolást tartalmaz-e, hanem hogy abból megállapítható legyen: miért nincs a munkáltatónál szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára.
Világosnak tekinti a munkaügyi kollégium azt az indokolást, melyben a munkáltató pontosan leírja, hogy a munkavállalót egymást rövid időközönként követő három alkalommal a munkaidő alatt ittas állapotban találták.
Nem világos ezzel szemben a közhelyszerű indokolás, így például hogy a „munkavállaló nem felelt meg a személyéhez fűződő várakozásoknak", illetve a munkavállaló munkaköri alkalmatlanságára való puszta hivatkozás sem, ha nem tűnik ki abból konkrét körülmény. Világos indokolás azonban annak megjelölése, hogy a könyvelő munkavállaló rendszeresen elemi számítási hibákat követ el, úgy is, ha a konkrét hibák időpontja, és mibenléte nem tűnik ki a felmondásból.
Rendeltetésellenes joggyakorlás
Általános követelmény a munkaviszonyok tekintetében is, hogy a törvényben megállapított jogokat rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, ami a munkáltató felmondási jogára is alkalmazandó.
Ennek értelmében tehát, ha a körülmények arra mutatnak, hogy a munkáltató felmondás a munkavállaló jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult vagy erre vezetett, a felmondás jogellenességét megállapíthatja a bíróság – hangsúlyozta végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.