Nem kérdés, hogy minden munkavállalót bizonyos mértékű szabadság illeti meg. A szabadság alapszabadságból és pótszabadságból áll. A Munka törvénykönyve az alapszabadság mértékét 20 napban állapítja meg. Az alapszabadsághoz adódik a pótszabadság is.
Tipikusan az életkor előre haladtával egyre több pótszabadság illeti meg a munkavállalót. A Munka törvénykönyve ugyanis sávosan határozza azt meg, hogy milyen életkorhoz, mekkora mértékű plusz pótszabadság jár.
Pótszabadság azonban nemcsak az életkor alapján, hanem bizonyos körülmények után is jár a munkavállaló számára. Ekként pótszabadság illeti meg a munkavállalót a gyermekei után is.
Egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár a munkavállalónak.
Ami pedig az édesapák számára pluszként jár még az az, hogy a gyermeke születése esetén öt nap pótszabadságot vehet igénybe. Ha ikrei születnek, akkor ez a szám hétre növekszik. E pótszabadságot az édesapa azonban a gyermek születését követő két hónapon belül köteles kivenni, egyébként nem tarthat már rá igényt.
A gyermekeken felül vannak olyan különleges munkakörök, melyek veszélyességüknél fogva további pótszabadságot állapít meg a munkavállalók számára. Egyúttal a törvény a munkavállaló személye kapcsán is ismer olyan eseteket, melyet további pótszabadságra jogosítják fel.
Ilyen például a fiatal munkavállaló, vagy a fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű munkavállalók esete is.
A szabadságot főszabály szerint- a munkavállaló meghallgatását követően - a munkáltató adja ki. Így a szabadság kiadásának az időpontját is elsősorban a munkáltató határozza meg.
Ugyanakkor a munkáltató évente hét munkanapot, legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ezt az igényét a munkavállalónak a szabadság megkezdését megelőzően legalább 15 nappal kell a munkáltató számára jelezni.
Természetesen a munkahelyen a szabadságok kiadását és kivételét minden esetben vezetni és dokumentálni kell. Annak kellene a természetesnek lennie, hogy valamennyi munkahelyen mindezt valóban vezessék a felek és a tárgyhavi bérjegyzéken is feltüntetésre kerüljön.
Ezek a formai előírások. A gyakorlatban sokszor rugalmasan történik a szabadság kiadása, de olyan is van, hogy a munkáltató nem kérdez, nem egyeztet, hanem előírja a munkavállaló számára, hogy mikor és mennyi szabadságot kell kivennie.
Ugyanakkor fontos előírás az általános szabályok alapján, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni és kivenni. Ebből azonban elsősorban az év végén szokott bonyodalom lenni.