Mind a szerződésen kívüli és a kötelező felelősségbiztosítás terhére történő kárrendezés, mind pedig a casco-s kárrendezés során jellemző a totálkáros kárrendezés. Ennek lényeg abból adódik, hogy valamilyen okból nem érdemes a jármű javítása és ennek a költségnek a megtérítése. A D.A.S. JogSzerviz szakértői járják körben a legfontosabb tudnivalókat.

Totálkáros gépjármű és javítása, és az ebből eredő problémaforrások két okra vezethetőek vissza. Az egyik az, hogy a jármű a közlekedési baleset során olyan mértékben sérült, hogy nem is lehetséges annak a helyreállítása. Ezt nevezik műszaki totálkárnak.

A másik eset pedig az, amikor bár az autó javítható, azonban a szervizelés költsége olyan magas, hogy akár a kocsi értékét is elérné. Ekkor áll be a gazdasági totálkár.

Annak meghatározása, hogy a totálkáros kárrendezés jön-e szóba és annak során a biztosító mekkora összeget fizet, kizárólag műszaki szakkérdés. Előzetesen EUROTAX-számítással a biztosító meghatározza a jármű káridőpontbeli értékét.

Itt olyan adatok alapján történik meg a kalkuláció, mely a kocsi korára, futott kilométereinek számára, vagy előzménysérüléseire, esetleg extra tartozékaira vonatkozik.

Ez utóbbi esetben mindenképp figyelemmel kell arra lenni, hogy a casco biztosító az extra tartozékok értékét akkor fogja figyelembe venni, amennyiben ezekre a biztosítás kiterjed. Ennek hiányában nem alkalmazza a számítás során értéknövelő tényezőként.

Az előbbi program alapján, a baleset időpontjára tekintettel kerül tehát kiszámításra a jármű káridőpontbeli értéke. Ha valaki esetleg ezt vitatja, akkor a biztosítótól feltétlenül javasolt ezt a részletes EUROTAX-számítást kikérni és egy ellenőrzést készíteni.

Ez utóbbit bármelyik kárszakértői iroda elvégzi. Ha ez az ellenőrzés elkészül, és érdemben vitathatóvá válik a biztosító számítása, akkor erre tekintettel lehetséges a felülvizsgálatot is kérni.

Ha a káridőpontbeli érték letisztázott, akkor a biztosító azt is meghatározza, hogy mekkora összeget tesz ki a roncs, azaz a maradványérték. Ezt általában ajánlatok alapján határozza meg.

A végső kifizetést pedig az fogja meghatározni, hogy mekkora összeg a káridőpontbeli és a roncsérték különbözete.

A károsultnak ugyanakkor lehetősége van mérlegelnie azt, hogy amennyiben ebből az összegből meg tudja javítani a járművét, akkor ezzel éljen, de arról is dönthet, hogy a „roncsot" eladja, akár annak a cégnek, aki a maradványértékre ajánlatot tett.

Fotó: Koncz Márton - Origo

Tehát ez utóbbi, azaz az, hogy a kocsit a tulajdonos eladja, egyáltalán nem kötelező.

A casco biztosítások esetében fontos még arra felhívni a figyelmet, hogy végső kifizetésből mindenképp levonásra kerül az önrész mértéke is, mely vagy egy fix összegként, vagy egy százalékos mértékben került meghatározásra a szerződéskötéskor.

A fentiekből látszik, hogy a totálkár kiszámítása valóban szakkérdés. Azonban tudatosan és felkészülten sokat tehetünk azért, hogy ellenőrizhessük, hogy a biztosító megfelelően számolt-e?

https://das.hu/