Új Ptk.: Vékás Lajos szerint 2013-ban hatályba léphet a legátfogóbb magyar törvény

Vágólapra másolva!
Nyilvánosságra hozta szerdán a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az új polgári törvénykönyv (Ptk.) tervezetét, az új kódexről társadalmi egyeztetést kezd a tárca. Az [origo] - nak adott interjúban dr. Vékás Lajos akadémikus, a polgári jogi kodifikációs szerkesztőbizottság vezetője elmondta, feltehetően 2013-ban hatályba léphet a legátfogóbb magyar törvény.
Vágólapra másolva!

A tavaly novemberi, a 23. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumon előadásában utalt arra, hogy történelmi okok miatt nincs demokratikus körülmények között elfogadott Polgári törvénykönyvünk, hiszen 1853-ban a Bach-korszak során vettük át az egyébként kitűnő osztrák polgári törvénykönyvet, a jelenlegi kódex pedig az 1959. évi IV. törvény.

Ez valóban magyar sajátosság, ráadásul az 1959. évi IV. törvényig, a jelenleg is hatályban lévő Polgári törvénykönyvünkig (Ptk.), nem is volt kodifikált magánjogunk, részben külön törvényekben megjelenő, nagyobb részben magában a bírói gyakorlatban kialakult magánjogunk volt. A kodifikációra több, igen színvonalas kísérlet történt, a legtöbbet emlegetett az 1928-as úgynevezett magánjogi törvényjavaslat, ez volt az alapja az 1959-es kódexnek, amely egyébként szintén kitűnő jogászi teljesítmény.

Csupán a lehető legszerencsétlenebb időszakban jött létre, addigra többé-kevésbé megszűnt a polgári jog bázisát alkotó, a magántulajdon alapján létrejövő piacgazdaság. Azt hiszem, ezt méltán lehet az egyik legparadoxabb helyzetnek nevezni. Ám mégis, ez a Ptk. nem csupán a magántulajdon nélküli világ igényeinek kiszolgálására volt alkalmas, hanem az újabb gyökeres váltást, a magántulajdon, a piacgazdaság rehabilitációját követően, az elmúlt húsz év igényeinek kiszolgálására is, tegyük hozzá, sok-sok módosítással.

Az Ön által vezetett kodifikációs munkát is "átölelte" az idő, kormányzati ciklusok, közel másfél évtizedes munkáról beszélünk. Melyek voltak az új kódex megalkotásának főbb állomásai?

1999 és 2001 között az erre kijelölt bizottság megvitatta a koncepciót, az akkori kormány jóváhagyta, és az 2001-ben megjelent a Magyar Közlöny mellékleteként. A koncepció alapján egy kodifikációs szerkesztőbizottság elkezdte kidolgozni a normaszöveget, pontosabban külön családjogi, öröklési jogi, dologi jogi albizottságok dolgoztak, csak a kötelmi jogból több albizottság is létrejött. Majd az albizottságok javaslatai alapján a szerkesztőbizottság újabb javaslatot készített, és ez került az úgynevezett főbizottság elé. Ebben már helyet kapott az igazságügyi miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Legfőbb Ügyész, a közjegyzői, az ügyvédi kamara elnöke, a Magyar Jogász Szövetség elnöke és még sokan mások.

Így jutottunk el az első normaszöveghez 2006 év végén, ezt mi vitatervezetnek neveztük, szakmai vitára bocsátottuk és az volt az elképzelés, hogy a 2007-es évet a szakmai vita lefolytatására szánjuk, és ily módon az év végére már kialakulhat egy igen átgondolt, kiérlelt változat. Azért beszélek feltételes módban, mert az akkori kormány úgy gondolta, fel kellene gyorsítani a kodifikáció folyamatát annak érdekében, hogy még abban a parlamenti ciklusban elfogadhassák az új Ptk.-t. Ezért 2007 márciusának végén született egy kormánydöntés, amely lényegében a szerkesztőbizottság kezéből az akkori igazságügyi minisztérium kezébe tette át a munka befejezésének feladatát.

Vagyis, a politika beleszólt a kodifikációba...

Csak annyiban, hogy az akkori kormány érthető módon szerette volna, ha az ő égisze alatt fejeződik be a nagy kodifikációs folyamat. Akkor is azt mondtam, amit most, ez csak egy elsietett lépés volt. A saját munkánkat kritizálom ezzel, mert az akkor, 2007 márciusában még nem volt kész, éppen ott tartottunk, hogy a beérkezett fontosabb észrevételeket honoráljuk, elfogadjuk, vagy indokoltan elvessük a szövegben. Csak a Legfelsőbb Bíróság nyolcvan oldalas véleményt küldött a vitatervezethez.

Született alkotmánybírósági döntés, történt kormányváltás, a kodifikációs munka visszakerült a főbizottsághoz, most pedig, a jogász szakma legalábbis, nagyon várja az új Ptk.-t, és az [origo] is többször leírta: nincs még egy ilyen törvénykönyv, amely a mindennapi életünkre gyakorolt hatásaiban a polgári kódexhez lenne mérhető...

Jómagam is szívesen használok olyan szép, költői, és igaz mondatokat, hogy a Ptk. a bölcsőtől a sírig elkísér. Az is tény, a hatalmas társadalmi változások kívánták meg az újragondolást, csupán két dolgot említenék a teljesség igénye nélkül, az élettársak helyzetét, avagy a cselekvőképesség kérdését. Köztudomású, százezrek élnek élettársi kapcsolatban, nevelnek szép gyermekeket, és nem kívánnak házasságra lépni. Rájuk gondolva kellett alakítani a lakáshasználat, a vagyonközösség, a tartás, a törvényes öröklés szabályozásán.

A főbizottság koncepciója az volt, hogy az élettársi kapcsolatok elismerését nem emeli teljes egészében a házassággal egyenrangúvá, nem kodifikálunk egy második házassági rezsimet. Ennek nem lett volna értelme, létrejött volna két együttélési forma, egyiknek házasság, a másiknak pedig élettársi viszony a neve. Tehát, az élettársak sem családjogi, sem öröklési jogi értelemben nem kapnak teljesen ugyanolyan státuszt, mint a házasok. Hangsúlyoznám, a gyermekek jogai tekintetében már jelenleg sincs semmi különbség.

Ami pedig a cselekvőképtelenség, korlátozott cselekvőképesség új szabályait illeti, ezeket az elmúlt húsz-huszonöt év orvosi, pszichológiai, szociológiai kutatásai is befolyásolták, amelyek szerint a nagykorú cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes személyeknek a jelenleginél több, önállóbb döntési lehetőséget kell adni vagyoni viszonyaik alakításában, és lehetőleg ne korlátozzuk őket olyan kérdésekben, melyekben állapotuk ezt nem teszi indokolttá. Másrészt, kiegyensúlyozott megoldást kellett találni arra nézve is, hogy lehetőségeik eltérnek a teljes cselekvőképességgel rendelkező nagykorú személyekhez képest, ezért mind az ő biztonságukat, mind pedig a forgalom biztonságát garantálni kell. Úgy érzem, nagyon jó megoldásokat találtunk ebben a kérdéskörben.

Jelenleg önálló jogszabályok, így a családjogi törvény, vagy a gazdasági társaságokról szóló törvény önálló könyvként kerülnek majd be az új Ptk.-ba. Milyen szempontok alapján döntöttek így?

Abban egyetértés mutatkozott a munka során, hogy egy mai körülmények között elképzelt Ptk.-nak része kell, hogy legyen a családjogi viszonyok szabályozása, ráadásul az összes külföldi polgári törvénykönyv tartalmazza a családjogi normákat. Nálunk pedig ráadásul mások lettek a vagyoni viszonyok, manapság egy házassági vagyonközösség bonyolult vagyontömeg, nem csupán egyetlen ingatlan, jobb esetben még egy autó, netán üdülő is, mint például harminc évvel ezelőtt. Manapság különböző társasági részesedésekről, értékpapírokról, befektetési jegyekről és sok minden másról is beszélhetünk a házassági vagyonjog kapcsán. Mindezen változások közelebb hozták a családjogi viszonyokat a vagyoni viszonyokhoz, fogalmazhatnék úgy, a Ptk. "kemény magjához."

Nagy kérdés volt az is, hogy mi legyen a társasági joggal. Magyarországon 1990 előtt nem voltak gazdasági társaságok. Bár 1968-tól egyre gyakrabban hangzott el a szocialista piacgazdaság kifejezés (természetesen, nem beszélhettünk igazi piacgazdaságról), ám társasági jog mégsem volt. A munka során két nézet ütközött egymással, és a mai napig van olyan nézet, amely a társasági jogot az 1988 óta megszokott gazdasági társasági törvényben, külön törvényben tartaná meg. Jómagam azon voltam, ha készítünk egy polgári törvénykönyvet, akkor érdemes integrálni a társasági anyagi jogot is (nem a cégjogot, nem a cégeljárást), mert az annyira kapcsolódik a polgári jog egyéb részeihez. Mindenekelőtt a dologi joghoz, a kötelmi joghoz, szoros kapcsolata van továbbá a családjoggal, az öröklési joggal. Tartalmi összefüggések miatt gondoltuk úgy, hogy integráljuk a társasági jogot, és végül ez a szemlélet érvényesült a kormánynak átadott anyagban.

Megszámoltuk, 1598 paragrafus van az új kódexben. Nem sok ez?

Nem, ez a nemzetközi átlag, sőt, talán kicsivel még kevesebb is. Nem akartuk "agyon ragozni", de természetesen hatalmas területet ölel fel, ha azt mondom, hogy átlagban négy bekezdés van egy paragrafusban, ez durván hatezer-négyszáz bekezdés, minden bekezdésben lehet másfél norma, vagyis megközelítőleg tízezer jogi norma van a kódexben. De a törvénykönyvön belüli arányokat tekintve is szinkronban vagyunk, máshol is nagyjából a kódexek fele a kötelmi jog, a szerződések joga, nálunk ez 684 paragrafus.

(Az interjú második részét hamarosan közöljük - a szerk.)

Vékás Lajos (Kolozsvár, 1939. november 25.) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1990 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1992 és 1997 között a Collegium Budapest rektora. 1958-ban kezdte meg egyetemi tanulmányai az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán, ahol 1963-ban szerzett jogi doktorátust. 1969-ben tette le ügyvédi-jogtanácsosi szakvizsgáját. Diplomájának megszerzése után az ELTE polgári jogi tanszékén kezdett el tanítani. 1979-ben kapott docensi és tanszékvezetői, 1984-ben egyetemi tanári kinevezést. A tanszéket 1999-ig vezette.

1985 és 1986, valamint 1987 és 1990 között az egyetem rektor-helyetteseként is dolgozott. 1990-ben három évre megválasztották az egyetem rektorává. 1986 és 1987 között a Heidelbergi Egyetem vendégprofesszora volt. 1992-ban a Collegium Budapest alapító rektorává választották, tisztségét 1997-ig viselte. 2009-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjat kapott. 1979-ben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elődje mellett működő választottbíróság tagja lett. Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottsága Elnökségének tanácskozási jogú tagja, emellett az Academie Internationale de Droit Comparé, a Deutsche Gesellschaft für Völkerrecht és a Group Européen de Droit International Privé tagja.1999-ben az új polgári törvénykönyvet előkészítő kodifikációs főbizottság vezetőjévé nevezték ki.