Az első legszembetűnőbb, és nem csak formai különbség, hogy a Ptk. öröklési jogról szóló Hetedik Könyve a végintézkedés formáit (végrendelet, öröklési szerződés) a törvényes (végintézkedés hiányában érvényesülő) öröklés rendjét megelőzően szabályozza, ezzel is kifejezésre juttatva azt, hogy az öröklés rendjét elsősorban az örökhagyó akarata határozza meg, és csak ennek kinyilvánítása hiányában érvényesülhetnek a törvényes öröklés szabályai.
Az új Ptk. az úgynevezett „favor testamenti” elvét (az örökhagyó akaratának elsődlegességét) is tartalmazni fogja, melynek szinte kizárólag a végrendelet formai hibái, és a rendelkezési jog korlátai szabhatnak határt – húzta alá a Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda szakértője.
A jogalkotó a végintézkedésen alapuló öröklés elsődlegességét nemcsak a Hetedik Könyv szerkezeti felépítésével, de a végrendelkezés korlátainak szűkítésével (a rendelkezési jog kiszélesítésével) és a törvényes öröklés rendjének átalakításával is ösztönzi.
A végintézkedés fontossága a törvényes öröklés rendjének változásai tükrében
Törvényes öröklésre változatlanul elsődlegesen az örökhagyó leszármazói jogosultak. Ugyanakkor már a leszármazók öröklését is lényegesen befolyásolják a házastárs törvényes öröklésének új szabályai, de a gyermektelen házastársak egymás utáni törvényes öröklése is jelentősen átalakul.
A házastárs jelenleg csak akkor örököl a hagyatéki vagyon feletti tulajdonjogot, ha nincs az örökhagyónak leszármazója, leszármazó esetén a házastárs „csak” a teljes hagyaték felett haszonélvezeti jogot, özvegyi jogot örököl – hangsúlyozta dr. Kálmán Levente.
A jövőben a házastárs leszármazók esetén is egy gyermekrészt (azaz a hagyaték egy gyermekre jutó részére vonatkozó tulajdonjogot) örököl, özvegyi joga pedig kizárólag az örökhagyóval közösen lakott lakásra és annak berendezési tárgyaira korlátozódik.
Az özvegyi jog megváltását már csak a házastárs követelheti, ráadásul időbeli korlátozás nélkül, és az özvegyi jog nem szűnik meg új házasságkötéssel sem. Ha tehát az örökhagyónak két gyermeke van, hagyatéka három egyenlő részre oszlik, melyen a két gyermek és a házastárs egyenlő arányban szerez tulajdonjogot, emellett a házastárs a közösen használt lakás és berendezésének haszonélvezeti jogát is megörökli.
Az új Ptk. azonban már nem ennyire bőkezű a leszármazó nélküli örökhagyó házastársával, aki ma még csaknem a teljes hagyaték tulajdonjogát örökli, a jövőben azonban osztoznia kell az örökhagyó szüleivel. Ha az örökhagyónak nincs leszármazója, a házastárs örökli majd meg a közösen lakott lakás és berendezéseinek tulajdonjogát, azonban a fennmaradó vagyonnak már csak a felét, míg annak másik felét az örökhagyó szülei egyenlő arányban öröklik (de csak a szülők, az ő kiesésük esetén a házastárs válik egyedüli örökössé).
A törvényszöveg a hatályos törvénytől és a korábbi tervezetektől eltérően nem tesz kifejezett említést a bejegyzett élettársak törvényes örökléséről, ez azonban nem jelenti azt, hogy a bejegyzett élettársak közelmúltban megszerzett, és a házastárssal azonos jogaikat az új Ptk. megvonná, a bejegyzett élettársak a 2009. évi XXIX. törvény alapján továbbra is a házastárssal esnek egy tekintet alá az öröklési jogi viszonyokban.
További jelentős változást jelent, hogy míg a hatályos szabályok szerint a dédszülők kiesése esetén már a nagyszülők testvérei sem örökölhetnek, ezzel szemben a jövőben a nagyszülők testvérei és azok leszármazói is számíthatnak törvényes öröklésre.
(A Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda szakértőjével, dr. Kálmán Leventével készült kétrészes írás második részét hamarosan közöljük – a szerk.)