Offshore cégek: a klasszikus társaságok első napja (2. rész)

Utazás, A Földközi-tenger ékköve: Ciprus
Vágólapra másolva!
Mi az igazság az offshore társaságokra vonatkozó, gyakran túlfűtött híradásokban? Lehet-e offshore cégeket adóstrukturálás céljából legálisan is használni, vagy az „offshore halála” ténylegesen eljött? A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője négyrészes írásában időszerű válaszokat ad ezekre a kérdésekre. Dr. Csővári István egyúttal néhány, az offshore cégekkel kapcsolatos tévhitet is eloszlat. A második részt most olvashatja, az első itt érhető el.
Vágólapra másolva!

A gyakorlatban egy klasszikus off-shore cég felállítása úgy történik, hogy a választott országban működő helyi tanácsadó elkészíti az alapítási dokumentumokat, saját erre a célra létrehozott cége útján gondoskodik a névleges részvényesről, alkalmazottai útján pedig a névleges igazgatókról. Befizeti a szükséges illetéket és egyéb díjakat, majd pedig bejegyezteti a céget.

Mindez néhány nap alatt, illetve néhány ezer dollár ellenében bonyolódik le. A tanácsadó az offshore társaság működése alatt is biztosítja e szolgáltatásokat mindvégig, továbbá ellátja a társaság fenntartáshoz szükséges adminisztrációs kötelezettségeket – ismertette a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

A bejegyzett névleges részvényes az offshore társaság társasági jogi értelemben vett tulajdonosa, a névleges igazgató pedig a cég törvényes képviselője. Ebből következően az ügyfélnek társasági jogi szempontból semmilyen irányítási joga nincsen, és a társaságból származó jövedelmek is a névleges részvényest illetik meg.

De csak társasági jogi értelemben – húzta alá dr. Csővári István. Ugyanis a névleges részvényes és a névleges igazgató is egy megbízási, együttműködési szerződést köt az ügyféllel. Ebben rendezik, hogy a névleges igazgató és a részvényes csak és kizárólag az ügyfél utasításai szerint jogosult – és persze köteles – eljárni. Szintén része sokszor az alapítási csomagnak egy olyan, a névleges tulajdonos által egyoldalúan aláírt adásvételi szerződés, amelynek aláírásával az ügyfél bármikor a saját nevére veheti a céget.

Mire használatosak a külföldi cégek?

Az offshore társaságok többféle módon használhatók adóelkerülésre vagy adótervezésre. Egyik eset az, amikor egy offshore társaságot holdingcégként illesztenek be egy cégstruktúrába abból a célból, hogy a tényleges üzleti tevékenységet folytató – és ez által a profitot kitermelő – társaságból időszakonként felvett osztalékon, vagy a társaságban fennálló üzletrészek eladásából származó árfolyamnyereségen az adóterhet optimalizálják, esetleg a jövedelem eltitkolásával teljesen elkerüljék.

Ha például egy magyar kereskedő társaság –egyébként már társasági adóval itthon leadózott – nyereségét osztalékként egy magánszemély tulajdonosának fizeti ki közvetlenül, akkor a magánszemély tagnak ez után az osztalék után 16 százalék személyi jövedelemadót kell fizetnie. Néhány éve ráadásul ez az adómérték még 35 százalék volt.

Thinkstock

Ha a tag láthatóan tulajdonosként nem jelenik meg az offshore cég mögött, amelyen keresztül tartja a magyar társaság üzletrészeit, akkor az osztalék adómentesen jut ki Magyarországról az offshore cégbe, ott pedig már a pénz sorsa, illetőleg az onnan esetlegesen felvett jövedelem bevallása már csak a tulajdonoson múlik, az nincs az adóhatóság látókörében.

Léteznek azonban arra is példák, hogy a magyar tulajdonos a cégét csak azért tartja egyébként teljesen transzparens külföldi cégen keresztül, mert egyszerűen fél az instabil hazai jogrendszer és egyéb, országhoz fűződő kockázatoktól. Ilyen esetben például az offshore cég használatának célja nem is elsősorban adóelőny biztosítása – emelte ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

Fiktív vagy „túlárazott” szolgáltatások

Szintén gyakori eset, hogy az off-shore cég valamilyen szolgáltatást (tipikusan tanácsadást, ügynöki díjat) „beszámláz” a magyar társaságnak. Ez a szolgáltatás sok esetben fiktív, vagy jelentősen „túlárazott”.

Itt már nem csak az osztalékadó tűnik el Magyarországról, hanem a társasági adó is, mivel a beszámlázott szolgáltatást a magyar társaság költségként levonja az adóalapjából. Ugyanilyen módon az offshore cég szellemi termékeket (védjegyeket, szabadalmakat, domain-neveket, know-how-t, stb.) adhat a magyar cég használatába és ezért licenszdíjat számlázhat be.

Egy kereskedő tevékenységet végző vállalkozásnál pedig az értékesítési láncban a beszerzési forrás és a forgalmazó cég közé épülhet be egy off-shore cég ez által adómentesen realizálva az árrés nagy részét. Utóbbi üzleti modellek a legnagyobb és elismert vállalkozáscsoportokban is transzparensen és hétköznapi gyakorisággal alkalmazott ügyletek.

(A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértőjével, dr. Csővári Istvánnal készült írás harmadik és negyedik részét hamarosan közöljük – a szerk.)