Úristen, nem vettem a húgomnak ajándékot!

A bevásárlásból a férfiak szívesen kimaradnak, szól a sztereotípia. A valóságban kétharmaduk kiveszi a részét ebből a munkából is

Biztos sokan ismerik az érzést, amikor már csak egy nap van karácsonyig, se pénzünk, se ötletünk, de még legalább a fél családnak be kéne szerezni valami elfogadható ajándékot. 

Az Origo munkatársainak személyes történetein keresztül próbálunk némi fogódzót adni: mit tehetünk, és főleg, mit ne tegyünk a karácsony előtti pánikhelyzetben.

Klasszikus melléfogások

„Kitörölhetetlen karácsonyi alapélményem, hogy egy-két nappal a deadline előtt egy undorítóan zsúfolt budapesti plázában ácsorgok az egyik, vagy akár mindkét öcsém társaságában, teljesen tanácstalanul, a rám rohadó kabát alatt izzadva, és azon gondolkodom, hogy felnőtt emberek mi a francért vesznek egymásnak ajándékot pénzért, amikor mindenki beszerezheti saját magának, amire szüksége van, vagy éppen nincs” - írta egy kollégánk, aki konkrét sztorit ugyan nem mesélt, ám plasztikusan összefoglalta a vizsgált lelkiállapot lényegét, amit esetében ráadásul más körülmények is súlyosbítanak. „Ehhez képest egy olyan nőt választottam életem párjául, aki már november végére mindent szeret elintézve tudni, úgyhogy onnantól agresszíven paráztat, hogy már csak ennyi meg annyi idő van.”

Forrás: AFP/Lionel Bonaventure

De lássunk néhány igazán elbaltázott döntést az utolsó előtti pillanatokból.

„Klasszikus történet az apámnak vásárolt zsebkendő. Le voltam égve, ötletem sem nagyon volt, viszont pokoli súllyal nehezedett rám a karácsonyi ajándékőrületnek a hiperkapitalista verziója, amelyben igazi értéke csak a vásárolt ajándéknak van. Ez két vászonzsepiben manifesztálódott. Ennél egy fokkal nagymenőbb dobás a főzés ellen beoltott testvérnek vásárolt, utóbb soha fel nem használt leveszöldség, amit egyik nagy tanítómesteremtől lestem el.”

Persze az elsőre legalább praktikusnak gondolt ajándékokat sem árt kétszer átgondolni.

„Szegény nagynéném egyedül van, ezért általában velünk karácsonyozik, de ez valahogy mindig az utolsó pillanatban derül ki, és legtöbbször ez az egyetlen alkalom az évben, amikor egyáltalán találkozunk vele. Két éve, amikor már nagyjából minden ajándék megvolt, anyám figyelmeztetett, hogy ne feledkezzünk meg a testvéréről sem, úgyhogy gyorsan vettem neki egy testápolós-kézkrémes csomagot egy lerabolt közértben, és mint kiderült, ugyanígy tett mindenki más is. Egyszerre volt kínos és szívfacsaró, amikor az ötödik ilyen neszszert bontotta ki a többiek sok szuper ajándéka között. És ennél már csak az volt kínosabb, hogy a következő évben megismétlődött ugyanez.”

A kreativitás működhet

De nemcsak az efféle klasszikus melléfogások kerülhetnek a fa alá, előfordulhat az is, hogy éppen a túlzott bizonyítási vágy hat bénítóan.

„A bátyámat mindig iszonyúan meg akartam lepni, és nagyon rákészültem, de pont ez volt a baj, mert a végére befuccsoltam. Pénzem nem nagyon volt, amit meg én gyártottam, nem lett kész. Így kapott egyszer egy nyakkendődarabot, amit gyöngyökből fűztem neki, és kb. 6 centis lett. Lehet, hogy idén befejezem.”

A fenti sorok ellenére a kreativitás azért általában kifizetődő.

„Tudtam, hogy nem lesz semmi pénzem, viszont szántam időt az ajándékkészítésre. Úgy kezdődött, hogy november végén elhagytam a téli kabátom, nagyon fáztam, és úgy döntöttem, hogy a karácsonyi pénzből inkább veszek egy másikat, a barátaimnak pedig megírom, hogy azért nem kapnak ajándékot, mert kellett egy kabát. És tulajdonképpen írtam egy verseskönyvet, vagy inkább gyerekverses könyvet. Benne volt vagy 15 ember, mindenkiről volt 2-4 vers. Mindenki elolvashatta a másikról szóló verseket is, így azok is képet kaptak belőle a számomra fontos emberekről, akik nem ismerték egymást. Az egészet kézzel írtam meg, szabályos kisiskolás írással, klasszikus vonalas füzetekbe. Tök sok munka volt, nagyon kevés pénzbe került (egy ezresből megvoltak a füzetek plusz a filcek), és bár ez legalább 6 éve történt, a mai napig szokták emlegetni.

Egy másik megszólaló mindig az új kedvenc számait másolta át CD-re a tesójának meg az aktuális csajainak, amikor csóró volt, és alapvetően elégedett volt magával, hogy ez most milyen személyesre sikerült.

Újrahasznosítás és spontán ötletek

A következő megoldást csak azoknak ajánljuk, akik tudnak vigyázni a saját holmijukra.

„Én azt szoktam csinálni, hogy a saját, vadiúj(nak látszó) CD-im, DVD-im vagy könyveim közül választok egy-két olyat, amelyikről tudom, hogy neki is tetszik, aztán később, ha lesz időm meg pénzem, újra megveszem magamnak. De nem árulom el, hogy a saját polcomról való, úgyse ismeri senki a készletemet.”

Néha a spontán ötletek mentik meg a helyzetet:

„A legjobb barátnőmnek elfelejtettem ajándékot venni. Egyszer megkért, hogy vegyem fel az egyik hastáncfellépését, utána pedig tegyem fel a gépére a videót. Naná, hogy a saját pendive-omra is felkerült a fényképezőgépe tartalma, így az utolsó pillanatban össze tudtam dobni ezekből egy naptárt.”

Nem ismeretlen, ám nem is veszélytelen csábítás, hogy voltaképpen magunkat lepjük meg a szerettünk helyett.

„Egyszer egy pasim az utolsó percben vett nekem ajándékot, mert nagyon nem tudta mit vegyen -csak öt hobbim van, szóval érthető... Kaptam tőle egy - amúgy tök menő, trepnilemez meg minden - szerszámos ládát, mert baromi rendetlen vagyok, ami őt felettébb zavarta, és abba majd milyen jól lehet majd pakolni. Két hét múlva már ő használta. Azóta szakítottunk.”

Ha minden kötél szakad

A kézzel készített utalványok az utolsó pillanatban is elkészülhetnek:

„Menthetetlenül last minute-es barátomtól mindig kézzel írt és rajzolt utalványokat kaptam, amelyben biztosított a szerelméről, majd lerajzolta, mit fog majd beszerezni ajándékként – januárban. Eddig mindent megkaptam, igaz, pár hét csúszással” - meséli egy kolléga, aki már beletörődött ebbe a helyzetbe.

Az egyik trükkös kollégánk az utolsó pillanatokban hirtelen proaktívvá válik, és a szerénység köntösébe próbálja bújtatni a hírt, hogy idén bizony nem lesz ajándék: „Olyankor elegánsan szólok az illetőnek, hogy nem kérek semmiféle ajándékot, megvan mindenem, és igazán ne fáradjon.”

Végül, ha már minden kötél szakad, marad a nyers és kíméletlen őszinteség.

„Én mindig fölhívom az(oka)t, aki(k)nek a sérelmére foganatosítva lesz az elmaradás, megmondom neki, hogy szori, ezt most bebukta, de januárban megkapja, oszt jónapot. Az iménti mondatból az is kiderül egyébként, hogy nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor történt eddig ilyen eddigi életemben. „

És ott van persze a flegmatikus alkat, aki nem csinál problémát a karácsonyból, és inkább kimarad az egész hercehurcából. De azért az idáig vezető út sem tükörsima.

„Én körülbelül öt éve nem veszek senkinek ajándékot, amit a tesóm, a barátaim azonnal fel is fogtak, de a szüleimmel kapcsolatban még az elején bénáztam, éreztem, hogy ők ezt ennyire nem veszik rugalmasan. Így az első két évben még a viszek is ajándékot meg nem is dolog ment. Az első évben elmentem a Lehel piacra, és vettem egy pomelót (mert olyan Keszthelyen úgy sincs) meg egy ananászt (azt meg épp előtte mondta az anyukám, hogy ő csak konzervet evett eddig), és előadtam őket úgy, mint az egészséges karácsonyi desszert. A második évben meg azt mondtam, hogy majd tavasszal az egész család menjen el valahova egy hétvégi gyógyfürdőzésre, és a húgommal kifizetjük, de aztán pikkpakk elfelejtettük, semmi nem lett belőle. Azóta nem is strapálom magam.”

Miért halogatunk?

„A karácsonyi készülődéssel járó többletfeladatok akkor érkeznek, amikor a munkahelyen közeleg az év végi zárás, ott is még szorosabb határidőre kell mindent elintézni, ráadásul számunkra is év vége van, egyre fáradtabbnak érezzük magunkat” - mondja Szabó Sára pszichológus. „Általában fáradtan és túlterhelten érkezünk tehát az évnek abba a szakaszába, amikor a karácsonyra kell(ene) készülődni.”

Az is kérdés, hogy mennyire vagyunk motiváltak az ajándékvásárlásra, teszi hozzá a szakember. Egy távoli rokonnak, akivel egy évben kétszer találkozunk, lehet, hogy nem nagy kedvvel vásárolunk. A közeli hozzátartozók esetében pedig azért nehéz a választás, mert annyira szeretnénk valami szépet választaniés megtalálni a tökéletes ajándékot.

Így nem csoda, hogy halogatjuk a vásárlást. Sok tapasztalatunk van arról, hogy a halogatás ellenére mindig megoldódott valahogy az ügy, azaz a halogatás nyilvánvalóan nem a legjobb, de elég jó megoldásnak bizonyult. Arról kevés tapasztalatunk van, hogy hogyan is kell nem halogatni, és mindent időben elintézni.

Last minute ötletek

Ha az idén minden fogadkozás ellenére újra oda jutott, hogy még mindig nem szerezte be az ajándékokat, olvassa el a tippjeinket:

- fapados repülőjegy
- színház-és koncertjegy
- élmény-ajándékok: vacsorameghívás, főzőtanfolyam, fürdőzés, kirándulás, wellness, stb.
- CD összeállítása
- bérlet (fitnesz, tánc, stb)
- társasjáték
- erotikus ajándék, fehérnemű
- saját készítésű karácsonyi desszert
- egy üveg bor vagy párlat
- kézműves csokoládé, desszert

Sok sikert!

Ön hogyan oldja meg az ajándékvásást az utolsó pillanatban?