Váratlan, elválasztó, büntető-jutalmazó és idegen Mikulás

A legkisebbeket jó megkímélni a váratlanul felbukkanó télapótól, a nagyobbaknál azonban a személyes találkozás előtt nőhet a csodavárás izgalma.

Derült égből villámcsapás – a Mikulás

A gyerekek idegenektől való félelme teljesen természetes reakció. Akár már egy 6 hónapos csecsemő is félhet az idegenektől. A fejlődés mérföldköve a csecsemők szeparációs szorongása, ami körülbelül 8 hónapos kor tájékán jelentkezik. Ez nem feltétele, de amelyik csecsemőnél ezt tapasztaljuk, megbízható jele annak, hogy erős kötelék alakult ki a baba és az őt gondozó felnőtt között. Bárkit vagy bármit, ami fenyegetést jelent, hogy ez a szoros kapcsolat akár csak egy pillanatra is megszakadjon, hangos ellenkezéssel fogad a baba. Még Mikulás sem kell hozzá, hogy a távozó anya látványa sírásra bírja a csecsemőt.

Hasonló érzések kavarognak a totyogók lelkében is 1-1,5 éves koruk körül. Amikor a járás tökéletesedésével párhuzamosan kinyílik a világ, ismét megtapasztalja a kisgyerek, hogy milyen könnyen ki tud kerülni a biztonságot nyújtó anyai körből. Pár lépés, egy kis önálló játék, és már nem is látja anyát. Sok gyerek ilyenkor is hangot ad elégedetlenségének, és sírva keresi szüleit.

A kisgyerek, aki először találkozik a Mikulással, nem ismeri őt. Nincsenek vele kapcsolatban pozitív élményei, sőt semmilyen élményei sincsenek. A legkisebbeket ezért jó ötlet megkímélni egy ilyen váratlanul felbukkanó Mikulástól. Az első pár évben felfoghatjuk úgy, hogy még most barátkozik a gyerek a Mikulással. Az éj leple alatt, titokban érkező Mikulás, aki csak az ajándékot hagyja ott az ablakban, a pici csizmácskában – éppen elegendő élmény és bevezetője a következő évek testet öltött Mikulásának.

Forrás: MTI/Kovács Tamás

A szülőtől elválasztó Mikulás

A Mikulás személyes megjelenése tovább fokozza a csodavárás izgalmát. Ez már egy következő lépcsőfok, amikor nem csak közvetve, az ajándékok útján értesül a gyerek az ajándékhozó létezéséről, hanem saját szemével láthatja, hogy létezik, megáll az ajtó előtt, sőt be is toppan. A Mikulás lehet közvetlen és szeretné esetleg beültetni a gyereket az ölébe. Azonban ez nem minden gyermek számára emészthető, hogy egy idegen, szakállas férfi ilyen közeli fizikai kapcsolatba kerüljön vele. A szülő segítheti a gyerekét abban, hogy elfogadja érzéseit, és ha látja, hogy fél a gyerek, nem erőlteti a dolgot. A közelben marad vagy fogja a gyerek kezét, ha éppen erre van szüksége.

Segíthet a szülő a Mikulásnak is azzal, hogy akár előre beszél egy pár szót a családról, arról, hogy mit szeret a gyerek, amit a Mikulás aztán be tud építeni a beszélgetésbe, hogy megbarátkozzanak.

A félelmek eredője

Minden félelem eredője, amitől az emberiség a legjobban retteg, a testi és az érzelmi nélkülözés. A nélkülözésnek ezt a két formáját minden gyerek megtapasztalja, ez az élet velejárója.

A testi nélkülözés tárgya elsősorban az éhség és az éhhalál. Igaz, a mi társadalmunkban nem jellemző, hogy félni kéne az éhenhalástól, de éhséget mindenki érez időnként.

Az érzelmi nélkülözés pedig alapvetően az elhagyatottságtól való félelem, melynek utolsó szélsőséges formája a halál. A kisgyermek a haláltól nem fél, mert még nem érti, mit jelent ez a számára. Attól viszont retteg, hogy a szülei meghalhatnak, mert az a végleges elhagyatottságot jelentené. Az elhagyatottság érzését minden kisgyermek megtapasztalja. Még ha csak átmeneti időszakokra is, de amikor a szülei nincsenek vele, a gyerek átéli ezt az érzést.
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyve alapján

Forrás: Flickr/Christopher Lance

Büntető-jutalmazó Mikulás

Az óvodáskorú gyerekek év közben is szívesen beszélnek a Mikulásról. A gyermeki gondolkodásban a Mikulás egy valós személy, egy létező csodás lény, aki a családi szokások szerint ajándékot hoz a gyerekeknek. Ez egy olyan fontos és nagyhatású esemény minden évben, hogy várják, hogy újra eljöjjön hozzájuk és újra megélhessék a Mikulásvárás csodáját. Sok helyen azonban a Mikulás nem egyedül érkezik, hanem vannak kísérői is. A jóságos és igazságos Mikulást a krampusz kíséri, aki a rossz gyerekeket megbünteti, virgácsot hoz nekik. Valójában nagyon ritka, hogy valaki csak virgácsot, dorgálást kapjon ezen a jeles napon, mégis maga a tény, a büntetés lehetősége beárnyékolhatja az ünnepet és szorongással töltheti el a gyereket.

Azért, mert a gyerek fél a Mikulástól, soha ne büntessük. Ne fenyegessük azzal, hogy nem kapja meg az ajándékot, ha ezt vagy azt nem tesz. Ezzel nem oldjuk a szorongását, hanem tovább növeljük.

Jutalom és büntetés, hagyománya van

Ez a kettősség nem új keletű a Mikulás-várás kapcsán. A Szent Miklós püspök legendájából kinövő püspökjáték kibontakozása, hogy hatodika előestéjén Szent Miklós meglátogatja a gyerekeket, kikérdezi és megjutalmazza őket.
A néphagyományban is megjelenik ez a szokás a Miklós napi alakoskodás formájában, amikor álruhába bújt alakok vesszőkosárban viszik a gyerekeknek szánt ajándékokat, és ajándékosztás előtt megkérdezik a szülőket, jók voltak-e a gyerekek, jól tanulnak-e és tudnak-e imádkozni.

Forrás: Flickr/Christopher

Cukros bácsi Mikulás

Sok szülő félti a gyerekét az idegenektől, ezért már korán megtanulják a gyerekek, hogy idegennel nem állnak szóba az utcán és nem is fogadnak el tőle semmit. Nem kell feltétlenül nevén nevezni a dolgot, de az idegenekkel szembeni bizalmatlanság védelmet is jelent számukra. No, de itt van a Mikulás, aki évente egyszer eljön. Ilyenkor esetleg több helyen is felbukkanhat, utcán, boltokban és még cukorkával is megkínálja a gyerekeket. Teljesen természetes a gyerek részéről a bizalmatlanság.

Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy egy kedves, a gyerekek nyelvén jól értő felnőtt könnyedén tudja manipulálni a gyerekeket. Felmerül a kérdés, hogy a szülő részéről érdemes-e kivételeket engedni az idegenekkel szembeni egészséges bizalmatlanság kapcsán.