A Mikulás vallásos, a Télapó nem

2014.12.03. 10:06

A december – főleg a gyerekeknek – nagyon izgalmas időszak: hatodikán a Mikulás vagy a Télapó, karácsonykor pedig a Jézuska vagy a Télapó érkezik. A gyerekeknek, amíg le nem buktatják a szüleiket, persze teljesen mindegy, minek nevezzük, a lényeg, hogy megkapják az ajándékukat.

Gyerekkoromban még a Télapót ünnepelték szüleim a munkahelyükön, a Télapó jött az óvodába, és a Télapó csempészett csokoládét, banánt és mandarint a csizmánkba. A déligyümölcsök akkoriban kincsnek számítottak.

A Télapó a rendszerváltás után sem szűnt meg létezni: vannak családok, ahol visszaváltozott Mikulássá, és vannak, ahol még mindig télapónak hívják, mert nem akarják az ünnepet a valláshoz kötni. A Télapó a szovjet-orosz kultúrkörből származik, a Gyed Morozt, vagyis a Fagy apót fordították le Télapónak.

A Télapó a szovjet-orosz kultúrkörből származikForrás: flickr/Steve Rhodes

A kommunista vezetés azért cserélte le az eredeti elnevezést, hogy megszabaduljon a Mikulás vallásos vonatkozásaitól, és az óvodai, iskolai, munkahelyei rendezvényeken már a Télapó ajándékozhassa meg a szorgos ifjúságot.

Télapó

A télapó szavunk azonban az MTA Nyelvtudományi Intézetének gyűjtése szerint már jóval korábban is létezett: a tél apó, így, külön írva már Arany János Téli versében is felbukkan.

Ej, ej, garázda tél apó!
Ki ördög hítta kelmedet,
Hogy sz. Mártonnap tájba' hó
Borítja házi telkemet?

A télapót először Komjáthy Jenő írja egyben 1895-ben, de a szóösszetétel még ebben a versben sem az általunk ismert nagy szakállú, piros ruhás aggastyánra utal.

Télapó

Télapónak hó szakálla

Feje tarkó, ing a lába,
Lehe jégcsap, képe ráncos,
Járja a haláli táncot.
Zúz a szárnya, bús az árnya,
De a táncot egyre járja.
Térdig ér a hószakálla,
Sírfenékig lóg a lába.

Szent Miklós

A Mikulás eredetileg a keresztény Szent Miklósnak, a Lycia Római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és a diákok védőszentje, akit ezért a püspöksüveges ajándékosztó előképének tartanak.

A Szent Miklós napi magyar néphagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultusza a 10. században alakult ki Németországban. A különféle játékok során a kolostori iskolák legfiatalabb diákja alakította Miklóst, később ezt a szerepet a felnőttek vették át.

A Mikulás a keresztény püspök, Szent Miklós népies változataForrás: AFP/Oliver Berg

Ebből alakult ki és terjedt el aztán nálunk is az a népszokás , hogy egy piros köpenybe öltözött apó házról házra járt és ajándékokkal halmozta el a gyerekeket. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén vagy másnap hajnalban a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, és ha jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik.

Santa Claus

Azt a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan mikor terjedt el az ajándékozás. Egyesek szerint az emberek utánozni kezdték Miklóst, és halála napján, december 6-án titokban ajándékokat adtak barátaiknak.

Más források arról számolnak be, hogy először francia apácák ajándékozták meg a gyerekeket Miklós neve napján, 1100 körül. A püspök ünneplése és a személyéhez kapcsolódó ajándékozás végül a 16. században vált általános elfogadottá. Európa-szerte különböző változatok alakultak ki, de az ünnep középpontjában mindenhol a gyerekek állnak.

Akárhogy is hívják, lépést kell tartania a korralForrás: flickr/John Niedermeyer

A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány mára jelentősen megváltozott: míg a két világháború között a Mikulás még a mennyben élt, és segítői az angyalok vagy a krampuszok voltak, addig az elmúlt években a Mikulás már Lappföldön él, szánját pedig rénszarvasok húzzák – vagy ő az angolszász télapó, Santa Claus? Bárhogyan is hívjuk, a gyerekek nagyon örülnek a cipőjükbe rejtett ajándékoknak.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK