Nem mindig könnyű, ha több generáció is összekerül egy-egy nagyobb családi ünnep, esemény alkalmával. Még a legjobb viszonyra is képes rányomni a bélyegét, ha huzamosabb ideig kell egy fedél alatt lenni anyóssal, apóssal. Vegyünk sorra néhány esetet és pár javaslatot, hogy ne fulladjon családi perpatvarba és csendes, de annál feszültebb hallgatásokba ez a karácsony. Anyósok és menyek figyelem!

Jóindulatú nagyi matróna

Lehet, hogy egyébként a nagyszülők nagyon kedvesek, sőt még a gyerekekkel is szépen bánnak, mégis előfordulhat, hogy éppen ezzel a tökéletességgel lesz megterhelő a jelenlétük. Van olyan nagymama, aki nem bírja megállni, hogy ne magát helyezze előtérbe. Mindig ő az első, aki elmeséli, milyen szépen fejlődik a gyerek, ő hozza a legjobb, legnagyobb ajándékot, és persze ezt mindenkinek nyugtáznia is kell a társaságban. Nem egyszerű!

A túlzásba vitt rajongás és büszkélkedés lehet bántó, és főleg azért alattomos viselkedés, mert szép köntösbe van bújtatva. Ha igazán jó lenne, akkor tiszteletben tartaná más érzéseit is. A rivalizálás bújtatott üzenete, hogy "én vagyok a legjobb, jobb nálad!" Ez egy anyának nagyon bántó is lehet.

Bonyolódik a helyzet, ha a meny is hasonló karakterű. Előfordulhatnak nyílt összeütközések vagy mindenkit a felszín alatt őrlő játszmák, melyek később robbannak. Az sem egyszerű, ha a domináns anyós egy inkább visszahúzódó mennyel párosul, aki csendben tűri a matrónát, de közben belül feszíti a helyzet.

Forrás: PhotoAlto/Odilon Dimier

Van néhány megoldás, mely átmenetileg segít elviselni a körülményeket és néhány ötlet, amivel hosszú távon is eredményeket érhetünk el, bár valószínű, hogy csak apró lépések ezek. A valódi megoldás: az önismeret és a fejlett empátiás készség, ami minden fél részéről a valódi megoldást hozza, ennél sokkal többet kíván.

Jót tesz a nagy család, sok ember, több unoka, meny, fiú, gyerekek jelenléte, akik között megoszlik a figyelem és a törődés. Ha ilyen anyós vár karácsonyi ebédre, igyekezzünk úgy szervezni, ha lehetséges, hogy a többi rokonnal együtt érkezzünk és bátran bízzuk a mamára a szervezést, tervezést. Tündökölni fog a szerepében, mi pedig nyugodtan beszélgethetünk a többiekkel és élvezhetjük a vendéglátást.

Két éj, három nap

Tartsuk be a "két éj, három nap" szabályt! Ha olyan messze laknak, hogy családostul ott is alszunk, ennyi épp elég is a látogatásból. Első nap érkezés, öröm, második nap egy kis lazítás, élménybeszámolók, ünneplés, és harmadik napra, mikor már éppen éreznék a felek a kibontakozó konfliktusokat és ellentéteket, elérkezik a búcsú ideje.

Mi lenne, ha esetleges nehéz érzéseink ellenére elmondanánk neki, hogy milyen fantasztikus nagyi? Lehet, hogy csak arra vágyik, hogy elismerjük őt, az igyekezetét. Ne foglalkozzunk vele, hogy ezt tulajdonképpen már a viselkedésével "elmondja" magáról. Jól fog neki esni, és lehet, hogy kicsit képes lesz lazábbra venni a tempót.

Finoman megpróbálhatjuk terelgetni a nagyi energiáit. Vegyük meg neki karácsonyra a Nagyszülők és unokák című könyvet. Mikor olvassa, úgysem leszünk ott vele, és ha csak titokban is, de valamennyi biztos eljut hozzá a lényegből, hiszen ő is csak azért olyan, mert szeretne a legjobb nagyija lenni a kis unokáknak.

Forrás: Thinkstock

Kirakatnagyi gyári nagyiszoftver nélkül

Ő az, aki a fentihez hasonlóan imád az unokákkal dicsekedni, holott érdemben semmit sem tesz értük, nem foglalkozik velük, nem játszik velük, de a babérokat azért szeretné learatni.

Ha nem túl gyakoriak a találkozások a legkevesebb dolgunk ezzel a típussal van. Mikor dicsekszik általában úgysem vagyunk ott. Az idő és később az unokák majd úgyis eldöntik mennyit jelent számukra a nagyi és addig még neki is van lehetősége, hogy pozitív mederbe terelje a dolgokat.

A nem létező anyós

Vannak olyan anyósok is, akik egyáltalán nem foglalkoznak a fiatal családdal, az unokákkal. Előfordulhat, hogy évekig nem jelennek meg, sőt azt sem tudják, hogy melyik unoka mikor született. Van ilyen is, és nem is annyira ritka. Egy régen megromlott viszony, kibeszéletlen problémák, merev gondolkodás, rugalmatlanság bármely fél részéről vagy mindkét oldalról, mind-mind oka és következménye lehet egy ilyen helyzetnek. Fárasztó, energiarabló, láthatatlan teherként nehezedik egy ilyen kapcsolat a családra. Nem könnyű vele együtt élni.

Ha már túl vagyunk a közeledési kísérleteken, békülési próbálkozásokon, és a szívünk mélyén úgy érezzük, már mindent megtettünk és mégsem sikerült rendezni a helyzetet, akkor itt az ideje túllépni a dolgon. El kell engedni a hajót.

Együtt élni az anyóssal

Vannak helyzetek mikor nincs választás, ilyen vagy olyan okból együtt, egy háztartásban él a család a nagyszülővel. Van, akinek sikerül alkalmazkodni. Ki kell tapogatni, meg kell tanulni egymás határait és tiszteletben is tartani azokat.

Anélkül hogy túlzott elvárásokat támasztanánk a másikkal szemben, tudjuk elfogadni a segítséget, rábízni dolgokat. Egy anyós, aki már nyugdíjas, óriási segítség lehet a háztartásban, játszhat az unokával és akár oviba, bölcsibe is viheti, hozhatja a gyerekeket. Mindenkinek jót tesz, ha fontosnak érzi magát, ha tudja, hogy valós és fontos feladatai vannak.

Forrás: Thinkstock

Felnőtté válni

Előfordulhat, hogy a nagyszülők szemében az unoka szülei is még gyerekek. Nem mindig könnyű a leválás a saját gyerekről, és van, akinek ez sosem sikerül. Az ilyen anyák, beleragadva a hagyományos szerepekbe, meg akarják mutatni a saját gyereküknek, hogy mennyire kompetensek ők a szülői szerepben. Ideje felnőni mindenkinek, és komolyan venni egymást, felnőttként kezelni, egyenrangú partnerként, akivel meg lehet beszélni dolgokat, a legfontosabbakat is.

Persze a nagyszülőnek nem ugyanaz a feladata, mint a szülőknek. A nagyi jól érezheti magát a gyerekkel, játszhat vele indiánost, süthet neki palacsintát, és aztán, ha már vége az idillnek, a legörbült szájú gyereket visszaadhatja az anyja kezébe. Ebből még nem kell, hogy bárki is olyan megállapításokat tegyen vagy éreztessen, hogy amíg minden jó addig az „én cuki unokám”, ha meg bőg, akkor meg a „te hisztis gyereked”.

Ha nem édes az anyós

A mai nagyszülők generációját már kevésbé kötötték a társadalmi elvárások, mint az őket megelőző korokban, ezért a válás és új házasság kötése is gyakori. Felnőtt az első olyan generáció, ahol nem ritka, hogy a mama vagy a papa nem vér szerinti nagyszülő.

Ebben a felállásban is sokféle lehetőség rejlik. Van, ahol épp emiatt az érzelmi távolság miatt lesz kiegyensúlyozott a kapcsolat, hiszen egy kívülállóval szemben jobb eséllyel tudunk objektívek maradni.

A kívülről érkező nagyival szemben kevesebb elvárást is támasztanak a szülők, és talán jobban tudják értékelni azt is, hogy bár nem lenne muszáj neki - hiszen evolúciósan nem érdekelt az utódok sorsának egyengetésében - mégis kedves és mindent megtesz az unokákért.

A nagyival is előfordulhat, hogy éppen a saját vér szerinti gyerekével vagy annak párjával nem felhőtlen a viszony, és egy kicsit kárpótolja, hogy a fogadott unokáit pesztrálhatja, és megadatik neki is a klasszikus nagymamai szerep, még ha egy kicsit más formában is.

Forrás: SCANPIX/Jan Hĺkan Dahlström

Megbántjuk vagy megbeszéljük?

Gyakori, hogy a saját anyukájával, sokkal jobban megérti magát valaki, mint az anyósával. Az anyós hiába jó szándékú, mégsem lehet vele mindent megbeszélni, esetleg attól való félelemből, hogy véletlenül megbántódik. A saját anyával való kapcsolatba könnyebben belefér, hogy konfliktus alakul ki, mégis, a korábbi közös tapasztalatok miatt könnyebben lehet tisztázni is ezeket.  

Ugyanez működhet az anyóssal is! Bár nincs annyi közös emlék, pozitív élmény, amire építeni lehet, de kölcsönös tiszteletben, humorral és erőszakmentes kommunikációval messzire lehet jutni.

Néhány megfontolandó, praktikus tanács (nem csak) az ünnepekre

*Vonjuk be a nagyit is a készülődésbe, fogadjuk el a segítséget!

*Osszuk fel a feladatokat!

*Fogadjuk el a társunk segítségét, végül is ő az, aki legjobban ismeri az édesanyját. Próbáljuk meg kitalálni, mitől érzi jól magát. Ha ellenséges a fogadtatás, akkor ő sem érzi jól magát és nem fog „jól” viselkedni.

*Felesleges vitákba ne menjünk bele! Természetesen nem kell mindent ráhagyni, de végül is számít az, hogy mekkorára kockázzuk a hagymát?

*Élvezzük a társaságot! Mindenki különleges a maga nemében, és biztos vannak érdekes gondolatai.

*Értékeljük az apró eredményeket is!

*Mondjuk ki, ha valami tetszik! Jól esik mindenkinek az elismerés!

*Ne személyeskedjünk! Ha olyasmi történik, ami nem tetszik, és nem tudunk elmenni mellette szó nélkül, ne az embert minősítsük.

*Osszuk meg, mi hogyan csináljuk, de ne várjuk el másoktól, hogy ezt el is fogadják!

*Hallgassuk meg az ő véleményét is, de nem kell feltétlenül elfogadnunk!

*Hosszabb, esetleg több napos együttlétre érdemes valamilyen programot is tervezni, akár egy nagy séta, korcsolyázás, állatsimogató, bármi, ami jól esik.

*Ne igyunk túl sok alkoholt, amitől megered a nyelv és elszabadulnak az indulatok!

*Végül emlékeztessük magunkat rá néha, hogy mégiscsak ő az, aki felnevelte a párunkat, a gyerekeink apját és mi őt választottuk!

*Végül, ha esetleg minden kötél szakad, soha ne felejtsük el, hogy semmi nem tart örökké!