Az öt legérdekesebb tény a karácsonyról

Nem mindig adtak az emberek egymásnak ajándékot karácsonykor, a Mikulás sem volt mindig piros ruhás és pocakos. De még karácsonyfát sem állítunk túl régóta. Összegyűjtöttük az általunk legérdekesebbnek ítélt tényeket a közelgő ünneppel kapcsolatban.

Mióta ünnepeljük karácsonyt?

Hivatalosan 325-óta, az első nikaiai zsinat döntése alapján - december 25-én ünnepeljük Jézus születését. Arra a kérdésre tehát, hogy mióta ünnepeljük karácsonyt, a fenti dátum a legpontosabb. Azonban nehéz egyértelműen egyetlen évszámhoz kötni az ünnepet. A nikaiai zsinat döntése előtt is voltak már a karácsonyhoz hasonló ünnepek, például a pogányok téli napfordulós ünnepe, amit az ókori Rómában december 17-25 között tartottak.

A karácsony dátumának kiválasztása azért is eshetett december 25-re, a téli napforduló közelébe, mert a római birodalom két államvallásának ünnepe is korábban ekkor volt. Jézus születésének történetével viszont új vallási tartalommal töltötték meg a korábbi pogány ünnepet.

Ma már elképzelhetetlen az ünnep nélküle Forrás: Thinkstock

Mióta állítunk karácsonyfát?

Ma már elképzelhetetlen a karácsony faállítás nélkül, pedig Magyarországon nem is olyan régen terjedt el széles körben a szokás. Míg Nyugat-Európában a XVI. században jelentek meg az első feldíszített fenyőfák - valószínűleg Luther Márton volt az első, aki gyertyákkal díszített fát állított -, addig Magyarországon csak a XIX. században kezdett meghonosodni a szokás. Az első fát ugyanis 1825-ben állították fel az országban. Ekkor azonban még a tehetősebb rétegek kiváltsága volt mindez, általános szokássá pedig csak a XX. században vált.

De miért is vált a karácsony szimbólumává a fa? Valószínűleg azért, mert már az Ószövetségben is az életerőt szimbolizálta, a pogány hitvilágokban pedig gyakran az istenek lakhelyét jelképezte. Gyakran kapcsolódik különböző ünnepek népszokásaihoz, így például a téli napfordulóhoz, illetve a karácsonyhoz is.

Ötszáz év alatt ért ide a szaloncukor

Ma már nem csak a karácsonyfa tartozik hozzá az ünnephez, hanem a rajta lógó szaloncukrok is. Pedig ez is egy "frissebb" karácsonyi kellék, ugyanis csak az 1800-as évek végétől terjedt el a szaloncukor-készítés. Bár a szaloncukor ősét (a cukoroldatból készített, puha masszát, a fondant-cukrot) a franciák már a XIV. században is ismerték, német cukorműves mesterek közvetítéssel csak a XIX. század első harmadában érkezett Magyarországra. Mintegy ötszáz év kellett ahhoz tehát, hogy a szaloncukor Franciaországból hozzánk érjen. Mára az egyik legfontosabb karácsonyi csemege lett, szinte magyar specialitásnak számít.

Önöknél is mindig elfogy az első (néhány) csomag még bőven az ünnepek előtt? Forrás: Zirig Árpád

Ajándék sem járt mindig

A karácsonyhoz nagyon sokáig nem tartozott hozzá a ma már elengedhetetlen ajándék sem. A XIX. században kezdtek el először csak a gyerekeknek apróbb meglepetéseket adni - gyümölcsöt, kézzel készített játékokat -, később pedig falun mindenki adott ajándékot - szintén valami apróságot - a hozzá látogatóknak. A XIX. században ugyanis még házról házra járva látogatták egymást az emberek karácsonykor. Az egész család, esetleg az ismerősök megajándékozása viszont csak az elmúlt évtizedekben lett általánosan elterjedt szokás, tehát a mostani karácsonyokra jellemző vásárlási őrület sem volt jellemző a hatvanas évek előtt.

Mióta piros a Mikulás ruhája?

Bár Magyarországon hagyományosan a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot, a Mikulás pedig még korábban, a hónap elején lép akcióba a megtisztított kiscsizmáknál, azért így is tudja róla minden gyerek, hogy ő egy nagy, fehér szakállú, pocakos, piros ruhás bácsi. Pedig ez sem volt mindig így, és maga Mikulás sem volt mindig az ünnep egyértelmű jelképe a világon, ugyanis csak a XIX. század végére terjedt el a jelenleg közismert formájában.

Joulupukki, az igazi finn Mikulás évről évre ellátogat Budapestre Forrás: MTI/Kovács Tamás

Ekkor, de még a XX. század első évtizedeiben is, színe, alakja változó volt. Előfordult, hogy testesen, néha viszont normál testalkatúként ábrázolták. Ruhájának színe is változó volt egy ideig, piros, zöld, kék, lila is lehetett Mikulás. A ma már jelképpé vált pocakos, piros ruhás, fehér szakállas Mikulás képét először egy bostoni nyomdász jelenítette meg a karácsonyi képeslapjain 1885-ben. Ettől kezdve kezdett elterjedni az általa megrajzolt forma.