Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A képernyőn most a szerelemért küzd, de a szíve mélyén régi sebek emlékei lapulnak. Stohl András a reflektorfényen túl ezúttal a legnehezebb éveiről beszélt, köztük arról az időszakról is, amely örökre megváltoztatta az életét.
A Nagy Ő aktuális évada hetek óta lázban tartja a nézőket, és miközben mindenki azt találgatja, ki kerül igazán közel Stohl András szívéhez, a színész most egészen más oldaláról mutatkozott meg. Nem a romantika, hanem a múlt került fókuszba, mégpedig meglepően őszinte hangon – írta a Ripost.
Fotó: YouTube
A Szabó Péterrel készült podcastbeszélgetésben Stohl arról mesélt, hogy voltak pillanatok az életében, amikor először érezte meg igazán a felelősség súlyát. Nemcsak saját döntései következményeit kellett feldolgoznia, hanem azt is, hogy a hibái milyen terhet róttak a hozzá közel állókra. Elmondása szerint ez fájt neki a legjobban.
Stohl András és a múlt, amit nem lehet megkerülni
A színész szerint a botrány és az azt követő időszak tanította meg arra, mit jelent igazán számítani valakinek. Különösen sokat jelentett számára, hogy barátai és pályatársai nem fordultak el tőle, sőt, várták vissza. Röviddel a történtek után már újra színpadon állt, méghozzá egy ikonikus szerepben, ami számára egyfajta visszaigazolás volt.
Az nagyon jó érzés, hogy nem volt olyan, aki elfordult volna tőlem. Gondolkodtam, hogy ez mitől lehet, és azt éreztem, hogy akkor valószínűleg nem vagyok egy rossz ember, hogyha ennyien kiállnak értem és ennyien várnak vissza. Pont mostanában beszéltem valakivel arról, hogyan tudtam visszatérni, mintha semmi nem történt volna, ugyanis nem sokkal később már a Nemzeti Színház színpadán álltam a Mephisto főszerepében
– mondta a színész.
Stohl András nyíltan beszélt arról is a múltban, hogy milyen érzés volt szembesülni azzal, hogy letöltendő szabadságvesztés vár rá, és milyen félelmekkel lépte át a börtön kapuját először.
Azt mondta, az ismeretlentől rettegett, de amikor mögötte bezárult az ajtó, furcsa módon megnyugvást érzett. Odakint kamerák, újságírók és zaj volt, odabent viszont csend. Úgy fogalmazott:
Akkor éreztem először, hogy végre nyugalom van körülöttem.
A napjai szigorú rend szerint teltek, korai ébresztővel, hosszú cellában töltött órákkal és azzal a felismeréssel, hogy ezt az időszakot nem megúszni, hanem megélni kell.
Stohl András szerint mindez hozzátartozik ahhoz az emberhez, aki ma. Nem tagadja, nem szépíti, de nem is menekül előle. És talán éppen ez az őszinteség az, amit most a nézők is egyre inkább értékelnek benne.
