Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huSokan nem is sejtik, hogy a tatabányai ikonikus madárhoz egykor egészen közel is kerülhettünk. A turul története azonban egy különös lopás miatt vett váratlan fordulatot, amely végleg megváltoztatta a látogatás élményét.
Kevés olyan jelképe van Magyarországnak, amely annyira összefonódott volna egy várossal, mint a tatabányai turul. A Szelim-hegy tetején trónoló hatalmas madár ma is lenyűgöző látvány, ám egykor egészen más élményt kínált az ide látogatóknak – írta a Kemma.hu.
Fotó: Wierl Ádám
A turul, amelyhez egykor fel is lehetett menni
Ma már szinte elképzelhetetlen, de volt idő, amikor a kirándulók nemcsak messziről csodálták a szobrot. A turul talapzatába ugyanis lépcsőt építettek, amelyen fel lehetett jutni egészen a monumentális alkotás közelébe. Ez nemcsak különleges látványt nyújtott, hanem egyfajta kilátóként is szolgált a környékre.
A szobor felállítása önmagában is figyelemre méltó történet. A 19. század végén készült emlékmű mögött nemesi támogatás és komoly mérnöki munka állt. Az Eszterházy család például nemcsak a területet biztosította, hanem az építkezéshez szükséges anyagokkal is hozzájárult. A turul belső szerkezete pedig olyan szakemberek munkáját dicséri, akik korábban a Lánchíd építésében is részt vettek.
Egy merész lopás, ami mindent megváltoztatott
A fordulópont egy meglepő és egyben felháborító bűncselekmény volt.
1905-ben ismeretlen tettesek a szobor egyik részéből egy jelentős méretű rézlemezt vágtak ki és vittek magukkal. A rongálás nemcsak esztétikai, hanem szerkezeti problémákat is okozott.
A hatóságok és a város vezetése gyors döntést hozott és a további károk megelőzése érdekében megszüntették a szabad feljutás lehetőségét. A lépcsőt elbontották, így a turul többé nem volt közvetlenül megközelíthető.
Azóta eltelt több mint egy évszázad és a turul továbbra is Tatabánya egyik legfontosabb jelképe. Bár a látogatók ma már nem mászhatnak fel a talapzatra, a hely varázsa mit sem csökkent, még azok után is, hogy januárban megcsonkították és ismeretlen elkövetők levágták a lábujjait.
Sokan nosztalgiával gondolnak vissza arra az időre, amikor a szobor nemcsak távoli látványosság volt, hanem egyfajta személyes élményt is nyújtott. A döntés ugyanakkor érthető, hiszen a műemlék megóvása érdekében szükség volt a korlátozásokra.
A turul így ma is büszkén őrzi helyét a hegy tetején, talán kicsit titokzatosabban is, mint valaha.
