Egy nő mumifikálódott holttestét 40 év után találták meg: tévénézés közben halt meg

Hedviga tévénézés közben meghalt. 42 évvel később találtak rá mumifikálódott testére.

Hedviga Golikot utoljára 1966-ban látták, mumifikálódott holttestére pedig 42 évvel később, 2008-ban találtak rá zágrábi lakásában, egy csésze teával a fotelje melletti asztalon.

Mumifikálódott holttest: 40 év után találtak rá Hedvigára - Fotó: Facebook

Mumifikálódott holttest: 40 év után találtak rá Hedvigára

A rendőrök egy „időben megfagyott” helyszínre bukkantak, ahol egy poros teáscsésze, egy televízió és egy takarókba csavart, elhunyt nő mumifikálódott maradványai fogadták őket. A nyomozás arra összpontosított, hogyan maradhatott a nő holtteste több mint négy évtizeden át mindenkitől elfeledve, lebomló állapotban. 

Az 1924-ben született Hedviga Golik szemmel láthatóan készített magának egy csésze teát, mielőtt elhelyezkedett kedvenc foteljében a fekete-fehér televíziója előtt. A horvát hatóságok szerint a szomszédok utoljára 1966-ban látták őt, amikor 42 éves volt. A helyiek azt feltételezték, hogy egyszerűen elköltözött zágrábi lakásából.

Végül 2008-ban találtak rá rendőrök és bírósági végrehajtók, akik azért hatoltak be az ingatlanba, hogy segítsenek a hatóságoknak tisztázni a lakás tulajdonjogát. A rendőrség szóvivője akkor így nyilatkozott: „Egyelőre fogalmunk sincs, hogyan lehetséges, hogy valakit, akit hivatalosan ilyen régen eltűntként tartottak nyilván, nem találtak meg korábban ugyanabban a lakásban, amelyben élt. Amikor a kollégák bementek, azt mondták, olyan volt, mintha egy időben megfagyott helyre léptek volna be. A csésze, amiből a teát itta, még mindig ott volt a szék melletti asztalon, amin ült, és a ház tele volt olyan tárgyakkal, amelyeket évtizedek óta senki sem látott. Semmit sem bolygattak meg évtizedek óta, bár volt ott jó néhány pókháló.” 

A szomszédokat megdöbbentette a felfedezés. Jadranka Markic mindössze kilencéves volt, amikor Hedviga „eltűnt”. Így emlékezett vissza: „Még mindig emlékszem rá. Csendes nő volt, aki magának élt, de udvarias volt. Mindannyian azt hittük, hogy elköltözött, és a rokonaival él.” 

Normális esetben a bomló holttest összetéveszthetetlen szagot árasztott volna, ami figyelmeztette volna a helyieket a tragédiára. Ha azonban Hedviga a hidegebb hónapokban hunyt el, a bűz lényegesen gyengébb lehetett, különösen azért, mert az ablakai kissé nyitva maradtak.

A lakásába senki sem ment be az ajtón elhelyezett hirdetmény miatt, amely így szólt: „A bérlők öröklési joga alapján H. Golik tulajdonjog nélkül maradt. A tulajdonjogok rendezéséig a bérlők nem rendelkezhetnek a lakással, és minden erre irányuló kísérlet bűncselekménynek minősül.” A felirat csak 1998-ban jelent meg, és feltehetően nem hivatalos dokumentum volt, hanem a lakók közötti szélesebb körű konfliktusból eredt. 

A tisztviselőket az a felfedezés is megdöbbentette, hogy Hedviga közüzemi számláit egy zágrábi férfi fizette ki – az épület eredeti tervezője –, aki három hónappal korábban hunyt el.

Bár a pontos halálok ismeretlen maradt, a szakértők úgy vélik, hogy Hedviga természetes halállal halt meg 1966-ban.

A horvát hírportálok arról számoltak be, hogy Fiuméból származott, amely 1924-es születésekor még olasz területnek számított, mielőtt később a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság része lett. 1961-ben költözött be a Medveščak utca 77. szám alatti egyszobás tetőtéri lakásba. Egy másik horvát hírportál beszámolója szerint a lakást egy korábbi élettársa hagyta Hedvigára, aki az ingatlant az építkezésben való segítségnyújtásért kapott ellentételezésként szerezte meg. 

Halálakor Hedviga egyedül élt, és elhidegült a rokonaitól, bár a négyszintes épületben sokan tudták, hogy ott lakik. A szomszédok véleménye mindenesetre megoszlott róla. Míg egyesek remeteként jellemezték, mások kiszámíthatatlannak nevezték, és azt állították, hogy látták őt az utcákon rohangálni és kiabálni. 

Egyikük, Katica Carić elmondta, hogy Hedviga nem volt hajlandó kimerészkedni a szabadba, helyette „ledobott nekem egy pénzzel teli zacskót és egy cetlit, amire felírta, mire van szüksége a boltból”. Katica ezután a tárgyakat egy vödörbe tette, amelyet Hedviga egy kötél segítségével húzott fel a lakásába.

Az 1960-as években a Medveščak utca 77. szám alatti lakosok közül sokan hitték azt, hogy Hedviga költözni készül. Néhányan olyan pletykákat hallottak, hogy Jehova Tanúja volt, míg mások arra gyanakodtak, hogy a nő egy vallási szektához készült csatlakozni. 

Utoljára 1966-ban látták. 1973-ban ugyan felhívták a hatóságok figyelmét az eltűnésére, azonban senki sem fedezte fel Hedviga sorsát egészen addig a pillanatig, amíg a rendőrök rá nem bukkantak a takarókba burkolt, mumifikálódott maradványaira.