Fukusima valódi ára - világszerte megroppantotta az atomipart a japán földrengés

Mintaország volt Japán a nukleáris technológiában, ezért változott meg az atompolitika világszerte a fukusimai katasztrófa után, tovább csökkentve a befektetők lelkesedését az új erőművek építéséhez. Egyelőre nincs újabb hír a tervezett paksi bővítésről sem.

A 2011. márciusi földrengést követő nukleáris katasztrófa miatt körülbelül százezer embert kellett kitelepíteni a fukusimai atomerőmű környékéről. Jó részük a mai napig nem térhetett vissza otthonába, és sokuknak ez már szinte biztosan nem adatik meg. A hat reaktorblokkból három súlyosan megsérült: hiába álltak le automatikusan a Richter-skála szerinti 8,9-es földrengésben, a nukleáris üzemanyag körül ilyenkor is folyamatosan keringetni kell a hűtővizet, ami áram nélkül nem megy.

Azóta kiderült, hogy az esemény utáni órákban a nukleáris fűtőanyag egy része alaktalan masszává olvadt a reaktortartályokban. Az óriási erőfeszítéssel járó hűtési-mentési munkálatok első szakaszának végeztével a japán kormány és az üzemeltető Tepco áramszolgáltató decemberben jelentette be, hogy még további negyven évbe telik a bontás és a telephely biztonságossá tétele.

A természet talán kibírja

Kan Naoto, a katasztrófa idején hivatalban levő (azóta leváltott) kormányfő szerint hiba volt a tengerpart közelébe és tízméteres magasságba telepíteni az erőművet. "Az építők egyik alapfeltevése az volt, hogy nem kell nagyobb cunamira számítani, és itt kezdődött a baj" - mondta Kan. Fukusimát 5,7 méteres szökőárra tervezték, de 13 méteres hullám érkezett.

A volt kormányfő azt is elismerte, amivel eleinte csak a média foglalkozott: március 11-e után rossz volt a kommunikáció és az együttműködés az atomenergetikai szabályozó szervek, az üzemeltető, valamint a kormány között. "Teljesen felkészületlenek voltunk" - mondta. Egy, a kormánytól független vizsgálóbizottság szerint például a Tepco a túlzott sugárveszély miatt egyszerűen magára hagyta volna az első napokban az erőművet, de akkor egész Tokiót ki kellett volna telepíteni az ellenőrizhetetlenné váló folyamatok miatt.

A sérült blokkok egy busz ablakából

Az erőmű jelenleg úgynevezett hidegleállított állapotban van, vagyis a hűtővíz hőmérséklete nem éri el a 100 Celsius-fokot. Fukusima már nem bocsát veszélyes radioaktív izotópokat a levegőbe. Az eddig lefolytatott kutatások szerint a tengerbe engedett szennyezett víz is különösebb károk nélkül eloszlott, bár az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet szerint a plutónium és a stroncium bekerült a halak húsába. A cukubai erdészeti kutatóintézet olyan gilisztákat talált 26 kilométerre a telephelytől, amelyek kilónként 20 ezer becquerel céziumot tartalmaztak. A madárpopuláció egyharmadával csökkent a térségben Tim Mousseau, a Dél-Karolinai Egyetem sugárökológusa szerint.

A mentésen dolgozók közül legalább hat embert ért olyan sugárterhelés, amely meghaladta az egész életidőre megállapított maximális dózist, további 300-ukat ért jelentős terhelés. A Fukusima közelében élők körében a kutatók száz és ezer közé becsülik azon jövőbeli rákos halálesetek számát, amelyek az elszenvedett dózis miatt fordulnak majd elő.

A befektetők korábban sem lelkesedtek

A japán energiaszektor valószínűleg nehezebben vészeli át a katasztrófa következményeit, mint a természet. Az ország 54 reaktorának mindegyike biztonsági felülvizsgálaton (úgynevezett stresszteszten) esett át. Jelenleg csak kettő működik, és nem tudni, a többit mikor kapcsolják vissza.

Március 11. után szerte az Európai Unióban stresszteszteket bonyolítottak le, amelyek eredményeként további intézkedéseket kell tenni a biztonság növeléséhez. Pakson például nagyobb teljesítményű vészhelyzeti dízelgenerátorokat kell üzembe helyezni. Belgium, Németország és Svájc viszont összes atomerőművét bezárja, és nem építenek újakat, akárcsak Olaszországban, ahol az 1986-os csernobili katasztrófa miatt mondtak le az atomról. Csehországban lemondtak a két tervezett erőműről, Lengyelországban elhalasztották az építést. Még a vezető atomenergia-hatalomnak számító Franciaországban is lehetnek erőműbezárások az idei elnökválasztás függvényében.

A katasztrófa előtti húsz évet az jellemezte az atomiparban, hogy az új erőművek nagyjából pótolták a régieket - derül ki a Nature évfordulós cikkéből. "Az utóbbi harminc évben az atomenergiával szemben nem az állt, hogy kockázatos az emberek egészségére, hanem az, hogy kockázatos a befektetők pénztárcájára" - írja a folyóiratban Peter Bradford, az USA atombiztonsági tanácsának tagja, a Vermont Law School tanára.

A szakértő szerint nem Fukusima a valódi fordulat az atomenergia jövőjét nézve, mert magántőke a katasztrófa előtt sem állt rendelkezésre új erőműprojektekhez. Bradford szerint az üzleti szféra tisztában van az atombalesetek és gazdasági válságok kockázataival, amelyek hosszú távon drágítják a beruházást - az utóbbi például azért, mert a lassuló gazdaság kevesebb energiát igényel, mint ahogyan 2007-2008 óta is.

Nukleáris mintaállam volt Japán

1960-ban még csak néhány tucat atomerőmű üzemelt világszerte. 1989-re 424-re, 2002-re 444-re nőtt a számuk. A működő erőművek száma idén februárban 435 volt az Európai Nukleáris Társaság (ENS) adatai szerint. Az erőműépítések száma azért csökken, mert Nyugat-Európában és az USA-ban alig fognak bele ilyen beruházásokba - állapítja meg Bradford. A világszerte üzemben levő reaktorok többsége több mint húszéves, tehát ha épülnek is újak, csak a leállítandó régieket váltják le fokozatosan.

A szakértő szerint mindennek az az oka, hogy a befektetők nem akarják vállalni az elszálló költségek, a feltörekvő és olcsóbbá váló új energetikai technológiák, valamint a megkezdett beruházás lemondásának kockázatát. Itthon Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter 2011 novemberében azt jelentette be, hogy már idén tavasszal kiírják a nemzetközi versenytárgyalást a paksi erőmű bővítésére. Azóta Fellegi lemondott, a kiírásról nincs hír.

"Csernobil esetében teljes joggal el lehetett mondani, hogy az eleve rosszul tervezett és felelőtlenül üzemeltetett reaktor volt, ráadásul nem voltak kellően felkészültek az operátorok" - mondta a nyolcvanas évek atomkatasztrófájáról Perger András, az Energiaklub hagyományos energiahordozókkal foglalkozó szakértője. Japánra viszont mintaországként tekintettek a politikusok a nukleáris technológia, biztonság és felügyelet szempontjából. Március 11. ezért változtatta meg az atompolitikát világszerte - írja Bradford. A Nature szerzője szerint az lenne az ideális, ha a katasztrófa oda vezetne, hogy a közvélemény és a döntéshozók kiegyensúlyozottan értékelnék a piaci, a klímatudományi szempontokat, valamint a nukleáris kockázatokat, amikor az atomenergiáról van szó. Az ő szavaival: "Nem tudom, ez esetben hány reaktort kapunk, de annyink lesz, amennyire valóban szükség van".

Kan Naoto számára az volt a tanulság a katasztrófából, hogy országának jelentősen csökkentenie kell az atomenergia-függőségét, és az újrahasznosítható energiaforrások felé kellene fordulnia. 2011 márciusa előtt Japán áramellátásának 30 százalékát nyerte atomenergiából. A volt kormányfő szerint a nukleáris energiának nincs jövője: egyrészt problematikus, ha egy baleset ekkora kárt tud okozni, másrészt a nukleáris hulladék kezelésének kérdése továbbra sem tisztázott. "Nem nevezném magam atomellenesnek, de olyan társadalmat szeretnék látni, amely nem függ az atomenergiától, amely megél atomenergia nélkül. Japán példát mutathatna ebben" - mondta Kan Naoto az AP hírügynökségnek.