Iható a Balaton a közepén, annyira tiszta

2013.07.05. 12:43

Ha valaki kimegy vitorlással a tó közepére, akkor mindenféle tisztítás nélkül ihat a vízből, semmiféle egészségügyi kockázatot nem vállal. Strandon azért nem szabad ezt megtenni. A Balaton vízminősége a környezetvédelem sikertörténete.

"Nagyon büszkék lehetünk rá, hogy ilyen jó a víz a Balatonban. Az egész világon kivételesnek számít, hogy egy ekkora tóban nemcsak megállították a vízminőség romlását, hanem vissza is fordították." A tavak vízminőségét az egész világon az eutrofizáció veszélyezteti, de ezt itthon sikerült kezelni - mondta dr. Vörös Lajos, az MTA-hoz tartozó Balatoni Limnológiai Intézet (BLI) tudományos tanácsadója az Origónak.

Az eutrofizáció lényege, hogy a tavakba túl sok növényi tápanyag kerül. A folyamat úgy néz ki, hogy a szennyvíztisztítóban a háztartási és az ipari szerves szennyeződéseket mikroorganizmusok bontják le ásványi összetevőkre, ez az úgynevezett biológiai tisztítás. Az ásványi anyagok ezután a tavakba jutnak, ahol az algák és a hínárnövények újra szerves anyagot állítanak elő belőle a napfény energiáját felhasználva.

Vörös Lajos a Balaton algáit és vízminőségét kutatja. A limnológia eredetileg "tótant" jelent, de a kifejezés jelentése azóta kibővült: a limnológus a kontinenseken található vizeket vizsgálja, az oceanográfus pedig a tengereket. A Balatoni Limnológiai Intézet 1927 óta működikFotó: Bajomi Bálint

Ez ment végbe a Balatonnal is a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején, ahogy a korábbinál sokszor több foszfor került a vízbe. Gyorsan városiasodott-iparosodott a tó vízgyűjtő területe, elsősorban Zalaegerszeg - magyarázta Vörös Lajos. A szennyezés zöme a Keszthelyi-medencébe érkezett, ahol óriási tömegben elszaporodtak a lebegő mikroszkopikus algák.

Az algák minden vízben, még a legtisztább vizű nyílt óceánokban is jelen vannak, de túlzott elszaporodásuk számos vízminőségi problémát okoz. A mérsékelt égövön nyaranta leggyakrabban az ún. kékalgák terjednek el, amelyek az egészségre ártalmas anyagokat is termelnek. A nyolcvanas években egyértelművé vált, hogy ha Magyarország meg akarja tartani a Balaton idegenforgalmi vonzerejét, akkor csökkenteni kell a tóba jutó, algaszaporodást előidéző anyagok mennyiségét, és leginkább a foszforét.

Háromszorosan tisztított szennyvíz

Mikroszkóp alatt a vízvirágzást okozó kékalga (Cylindrospermopsis raciborskii)Forrás: Somogyi Boglárka

A problémát nagyberuházásokkal oldották meg. A tó vízgyűjtőjén működő összes szennyvíztisztítót harmadik fokozattal látták el, így kémiai úton a foszfort is eltávolítják a vízből, miután a biológiai víztisztítás lezajlik - magyarázta a szakember. Az eutrofizáció csökkentését szolgálta az is, hogy elvezették a tótól a közvetlenül a part mentén lévő települések szennyvizét.

Közkeletű elgondolás, hogy a Balaton gondjait a partról befolyó szennyezés okozta. Ha Tihanyban lehúzzuk a WC-t, ma már a balatonfüredi tisztítóba jut a szennyvíz, és végül valahol a Dunában köt ki. Igazából a bajok fő forrása Zalaegerszeg lakossági és ipari szennyvize volt, de ezt ma már teljesen megtisztítják, még ha nem is tudták a vizet olyan messzire elvezetni.

A probléma enyhüléséhez hozzájárult, hogy a rendszerváltozás környékén átalakult a mezőgazdaság. A pazarló műtrágya-felhasználás a töredékére csökkent, miután ára lett a műtrágyának. A vízgyűjtőn továbbá a hígtrágyás állattartó telepeket almozó rendszerre állították át, ami jóval kevésbé terheli a környezetet.

A Balaton foszforterhelését az is csökkentette, hogy elterjedtek a foszfátmentes mosószerek, ma már szinte kizárólag ilyet kapni. A Balaton vízminőség-védelmét szolgálja a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) is, amelynek eredeti célja a Balaton külső foszforterhelésének csökkentése volt (más kérdés, hogy ez a gyakorlatban csak részlegesen valósult meg; a Kis-Balaton történetéről és szerepéről itt olvashat részletesen).

És az eredmény

A Balatonba külső forrásokból kétharmadával-háromnegyedével kevesebb foszfor kerül, mint három évtizeddel ezelőtt. Ennek meg is van az eredménye. Ma a Balaton legalgásabb területén is harmad-negyedannyi alga van, mint annak idején.

A víz akkor nem alkalmas a fürdésre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előírásai szerint, ha az algák mennyiségét jelző a-klorofill koncentrációja meghaladja a 75 mikrogrammot. Ezzel szemben a Balaton legalgásabb területén, a Keszthelyi-öbölben utoljára 1994-ben haladta meg ezt az értéket a koncentráció, azóta egyszer sem, és még akkor sem, ha nagyon alacsony volt a vízszint, vagy nagy kánikula volt. Ma az öbölben 30-40 mikrogramm a csúcsérték. Ez mindaddig így is lesz, amíg az elmúlt évtizedekben kiépített beruházások működni fognak.

Vízibiciklizők Tihanynál. A vízminőség-javító megoldásokat jórészt a BLI-ben dolgozták kiFotó: Bajomi Bálint

A Balaton üdülőtó, de emellett a parti vízkivételi művek folyamatosan százezer ember, nyaranta pedig több százezer ember ivóvizét biztosítják. A vizet persze több lépésben tisztítják, mielőtt a csapba kerül. "Ha valaki vitorlással kimegy a tó közepére, akkor mindenféle tisztítás nélkül ihat a vízből, semmiféle egészségügyi kockázatot nem vállal. Ma már a vízminőség közelíti az 1960-as évek minőségét" - mondta Vörös Lajos.

A strandok vízminősége ettől ideig-óráig eltérhet, mert a sok fürdőző szennyezi a vizet a bélrendszerből kikerülő baktériumok miatt. A partnál tehát nem ajánlott a tó vizéből fogyasztani. Az ÁNTSZ folyamatosan ellenőrzi a strandok vízminőségét, és az elmúlt években nem volt kifogásolható vízminőségű, tehát fürdésre alkalmatlan strand.