Évmilliók óta nem volt ennyi szén-dioxid a levegőben

Az egész északi féltekén átlépte a 400 ppm-es szintet a szén-dioxid koncentrációja áprilisban. Becslések szerint utoljára a pliocén időszakban, 2-6 millió évvel ezelőtt volt ennyi üvegházhatású gáz a légkörben, mint most.

Áprilisban történt meg először, hogy havi átlagban átlépte a 400 ppm-et a szén-dioxid koncentrációja az északi félteként – jelentette be a Meteorológiai Világszervezet (WMO). A mértékegység azt mutatja, hogy 1 millió légköri részecskéből 400 szén-dioxid. A rekordmértékű szén-dioxid-koncentrációt a WMO globális légkörfigyelő hálózata jelezte, amely mintegy 130 állomásról kapja adatait. A kiugró érték a kora tavaszi időszakban született, amikor az északi féltekén a növényzet még nem tudta nagy mennyiségben elnyelni a szén-dioxidot.

Az már 2013 májusban is előfordult, hogy egy mérőállomáson, a hawaii Manua Loán meghaladta a 400 ppm-et a szén-dioxid koncentrációja. Az akkori és a mostani mérések tudományos és szimbolikus szempontból egyaránt jelentősek. A Manua Loán felépített, 1958 óta működő obszervatórium a világ legrégebbi CO2-figyelő állomása, tehát az ottani mérések viszonyítási alapként szolgálnak. 2013-ban viszont csak néhány napon át haladta meg a koncentráció a 400 ppm-et, most viszont a havi átlag nőtt efölé, és nem csak egy mérőállomáson. (A Manua Loán áprilisban átlagosan 401,3 ppm volt a koncentráció, közölte az USA Nemzeti Óceán- és Atmoszférakutató Intézete.)

A globális koncentráció várhatóan csak 2015-ben vagy 2016-ban haladja meg a 400 ppm-et. „Amennyiben meg akarjuk őrizni a bolygót a következő nemzedékeknek, sürgős lépéseket kell tennünk az üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezéséért, mert kifutunk az időből” – kommentálta a WMO bejelentését a szervezet főtitkára, Michel Jarraud.

Az utóbbi 800 ezer évben a szén-dioxid koncentrációja 180 és 280-300 ppm között ingadozott: az eljegesedések alatt lecsökkent, majd a meleg periódusokban megemelkedett. Az iparosodás előtt, a 18. század második felében 278 ppm volt a koncentráció; ehhez képest 2012-re, tehát körülbelül kétszázötven év alatt 393,1 ppm-re emelkedett. Az utóbbi tíz évben évente átlagosan 2 ppm-es növekedést regisztrált a Meteorológiai Világszervezet.

Évmilliók óta nem volt ilyen

A WMO-nak adatokat szolgáltató szén-dioxid obszervatóriumok az Alpokban, az Andokban, a Himalájában, az Északi- és a Déli-sarkvidéken és a Csendes-óceán déli részén is megtalálhatók. Mindegyik állomás nem szennyezett környezetben áll, noha egyik-másikuk esetében erősebb a bioszféra és az emberi tényezők hatása. Az európai mérőállomások: CMN – Monte Cimone, Olaszország; JFJ – Jungfrau-csúcs, Svájc; HPB – Hohenpeissenberg, Németország; MHD – Mace Head, Írország; PAL – Pallas, Finnország; ZEP – Norvégia, Zeppelin-hegy, Spitsbergen-sziget. A mérőállomások működtetőinek listáját itt olvashatja Forrás: WMO

2012 óta az északi-sarki megfigyelőállomásokról tavasszal havi átlagban 400 ppm fölötti koncentrációt jeleztek kanadai, egyesült államokbeli, norvég és finn obszervatóriumok. Ez a trend immár délebbre tolódott: a WMO megfigyelőpontjai Németországban, a Zöld-foki Köztársaságban, Írországban, Japánban, Tenerifén és Svájcban márciusban és áprilisban is 400 ppm fölötti havi átlagokról számoltak be – ez látszik a fenti térképen.

A paleoklimatológiai kutatások szerint a földtörténet során valószínűleg utoljára a pliocén korban, körülbelül 2-6 millió éve volt ennyi szén-dioxid a légkörben. Akkor átlagosan 2-4 Celsius-fokkal volt melegebb a Földön, mint jelenleg, és a tengerszint 5-40 méterrel volt magasabb. A szén-dioxid a légkörben több száz évig, az óceánokban még hosszabb ideig marad meg. Ez a legfontosabb, az emberi tevékenykedés miatt a légkörbe kerülő üvegházhatású gáz.

A klímakutatók szerint ugyan a 400 ppm fontos jelzőszám, de inkább a 450 ppm-es szint a fontosabb. Ha ugyanis a koncentráció tartósan eléri ezt a szintet, akkor a Föld átlaghőmérséklete már 2 fokkal magasabb lesz az iparosodás előtti szinthez képest, és ilyen vagy még nagyobb globális felmelegedés esetén már jóval nehezebb mérsékelni a klímaváltozás következményeit.

Az összképhez tartozik, hogy most az északi féltekén dőlt meg a CO₂-rekord, de ugyanitt van a több több emberi eredetű CO₂-forrás is (a legnagyobb CO₂-kibocsátó országok északon találhatók – lásd ezt a térképet). A bioszférának is szabályozó hatása van a szén-dioxid éves ciklusára. Nyáron a növények elnyelik a szén-dioxid jelentős részét, a téli-tavaszi időszakban azonban felszökik a koncentráció.