Ez a legvalószínűbb magyarázat a rejtélyes szibériai lyukra

2014.07.17. 12:35

A Szibériában lefényképezett, körülbelül 80 méter átmérőjű kráter valószínűleg egy hatalmas jéglencse összeomlásával alakult ki.

Az elmúlt órákban a híroldalakat bejáró látványos formát az oroszországi Jamal-félszigeten fényképezték. Eredetével kapcsolatban felmerült a meteoritbecsapódás, a felszín alatti robbanás és a víznyelő kialakulása is:

A legvalószínűbb magyarázat azonban az, hogy a kráter egy úgynevezett pingó pusztulása miatt alakult ki.

Az örök fagy birodalma

A Kara-tengerbe nyúló Jamal-félsziget az örök fagy (permafroszt) birodalmába tartozik. Ez azt jelenti, hogy a talaj akár egészen a felszínig fagyott állapotban van, és legalább egymás utáni két nyáron sem enged fel. Az öröké fagyott aljzat vastagsága több száz méter is lehet.

Az örök fagy területén nem egyenlő sebességgel zajlik (illetve zajlott) a fagyás. A nagyobb nyomású részek sokáig folyékony állapotban lehetnek, így előfordulhat, hogy egy még folyékony víztestet már minden oldalról fagyott részek zárnak körül. A folyékony víztest a rá nehezedő nyomás miatt felfelé mozdul el, de időközben megfagy, és egy felszín alatti jéglencse indul hízásnak.

Pingó!

A jéglencse kinyomja a felszínt, ahol emiatt kisebb-nagyobb kiemelkedések születnek. A pár méter magasakat fagypúpoknak vagy fagydudoroknak nevezik. A nagyobb, akár 50 méter magas kiemelkedések neve pingó.

Pingók Kanadában. Magasságuk pár métertől néhányszor tíz méterig terjedhet. A legnagyobbak a MacKenzie-folyó deltavidékén találhatók, és itt fordulnak elő a legnagyobb számban is (közel 1500 van belőlük)Forrás: Wikimedia Commons

A pingók sokáig, akár több ezer évig is megmaradhatnak. Ezt jó szigetelésüknek köszönhetik: üledék és növényzet borítja őket, és nem önti el őket a víz az örök fagy részleges nyári felolvadásával (ellenben a környezetükkel). Emiatt a pingók egy ökológiai mikrokörnyezetet is jelentenek a kietlen tundrán.

Végső összeomlás

A globális felmelegedés egyik markáns jele azonban éppen a pingók pusztulása. Az egyre magasabb külső hőmérsékletnek a szigetelés már nem tud ellenállni, és olvadásnak indul a pingó belseje. A felszínén repedések jelennek meg, ami gyorsítja a folyamatot, hiszen a repedések mentén még több meleg jut be.

Egy haldokló pingó a MacKenzie deltavidékénForrás: Wikimedia Commons

A pusztulás utolsó szakaszában a pingó jégmagja teljesen elolvad, és a felszín berogyásával egy zárt kráter alakul ki, amelyet sokszor víz tölt ki.

Az örökké fagyott területek ma a kontinensek területének 20 százalékát foglalják el. Kiterjedésük azonban a felmelegedés miatt gyorsan csökken, ez pedig nagyon nyugtalanító folyamat a felszabaduló metán, a szén-dioxidnál több mint 20-szor erősebb üvegházhatású gáz miatt. Sajnos valószínű, hogy ehhez hasonló formákat egyre gyakrabban látunk a jövőben.