Ezért lett lett igazán katasztrofális a japán óriáscunami

Residents salvage usable items from the wreckage of their former homes in Minami Sanriku, Miyagi prefecture on March 19, 2011. Isolated reports of looting by desperate tsunami survivors have begun to emerge in Japan, whose people have been widely applauded for their discipline in the face of appalling adversity. AFP PHOTO/Go TAKAYAMA

Hatalmas tenger alatti földcsuszamlást váltott ki a földrengés 2011 márciusában a Japán-ároknál. Egy amerikai szökőárkutató szerint Japánban alulbecsülik a cunamik kockázatát.

A valaha mért ötödik legnagyobb földrengés 2011. március 11-én rázta meg Japánt. A 9-es magnitúdójú földmozgás tíz méteres szökőárt váltott ki. A természeti katasztrófának szinte 16 ezer halálos áldozata volt, 6152 ember sebesült meg. A cunami a Szanriku-parton, Japán központi szigete, a Honsú északkeleti részén okozta a legjelentősebb kárt. Itt száz kilométernyi partszakaszra 40 méter magas hullám csapott le.

Nagy, de nem elég hatalmas

Stéphan T. Grilli, a Rhode Island-i Egyetem szökőárkutatója szerint a földrengés önmagában nem elégséges magyarázat ilyen nagy szökőárra és az általa okozott áradásra a japán partoknak ezen a részén. „Modellszámításaink szerint a földmozgás maximum 16-18 méteres cunamit válthatott ki” – mondja Grilli.

A kutató és kollégája, Jeff Harris (az egyetem korábbi doktorandusz hallgatója) ezért a partvonaltól az óceán fele haladva rekonstruálta a tengeraljzat mozgását. Arra következtettek, hogy a rengés epicentrumától mintegy száz kilométerre északra egy másik földmozgásnak kellett bekövetkeznie.

Minami Szanriku egy héttel a szökőár után , 2011. március 19-én Forrás: AFP/Go Takayama

Koncentrált támadás

A tengeraljzatról a földrengés előtt és után is készültek mérések. Összevetésük alapján az rajzolódott ki, hogy a rengés tenger alatti földcsuszamlást váltott ki. A földmozgás egy 40-szer 20 kilométeres területen következett be, két kilométer vastag réteg mozdult meg, belecsúszva a Japán-árokba. A kutatási eredményről a Marine Geology szakfolyóiratban számoltak be.

A csuszamlás és a földrengés egyaránt gyűrű alakú hullámot kelt, ami körkörösen terjed. A két jelenség keltette hullámzás összeadódott, így érte el a rekordmagasságú cunami a Szanriku-partot. A kettő között az a különbség, hogy a földcsuszamlás keltette hullámok periódusideje rövidebb, így energiájuk egy viszonylag rövid partszakaszra koncentrálódik.

Ezen a partszakaszon történt a tragédia.

Nagyobb a kockázat a véltnél

Grilli szerint nehéz volt meggyőzni a japán kollégákat arról, hogy bármilyen jelentős is volt maga a földrengés, önmagában mégsem okozhatott volna ekkora szökőárt az érintett partszakaszon. A kutató azt mondja, hogy a japán kormányzatnak dolgozó szökőárszakértők számításai alulbecsülik a cunamikockázatot, és az atomerőművekben érvényben levő biztonsági előírások is alulbecsülik a legnagyobb magnitúdújú földrengések valószínűségét. „Dolgoznak a cunamikockázatok felülvizsgálatát, de ez időbe telik” – magyarázza a Rhode Island-i Egyetem kutatója.