Nagyon rég nem emelkedett ennyire a tenger

2015.02.26. 10:18

Páratlanul nagy mértékben és gyorsan emelkedett a tengerszint az Egyesült Államok északkeleti partjainál, New Yorktól északra. 2009-2010-ben 128 milliméteres emelkedést mértek. Ilyesmi 850 évente egyszer fordulhat elő.

Az Arizonai Egyetem és az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA) kutatói az Egyesült Államok és Kanada keleti partvidékének tengerjárását tanulmányozták. Három térségre osztották a partvidéket: a New York városától északra eső körzetre, a New York és az észak-karolinai Hatteras-fok közötti részre és az attól délre eső szakaszra.

A mérések szerint páratlan mértékben, 128 milliméterrel emelkedett a tenger 2009-2010-ben a New Yorktól északra eső partvidék mentén – olvasható a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányban.

A globális felmelegedés következménye

Szilárd bizonyíték van arra, hogy a klímaváltozás idézi elő az ilyen változásokat, és a jövőben egyre több ilyen eseményre lehet számítani – kommentálta a tanulmányt Rowan Sutton, a Readingi Egyetemen működő Légkörtudományi Nemzeti Központ tanára a BBC News-nak.

Egy hajó jégtáblák között New Yorkban 2015. február 24-énForrás: MTI/AP/Seth Wenig

Az esemény azt példázza, hogy az egyes szélsőséges eseményekre miként hatnak többszörös párhuzamos tényezők, jelen esetben a tengerszint globális emelkedése, a tengeráramlatokban bekövetkező regionális változások és a széljárások változása – magyarázta a szakértő.

Bonyolult

A tengerszintváltozás komplex jelenség, különösen regionálisan, ahol a óceán áramlatainak változásai nagy szerepet játszanak. „Észak-Amerika keleti partvidéke nagyon közel van egy olyan óceáni térséghez, ahol az áramlatok igen aktívak és gyorsak, és ezért nagyon érzékeny az óceáni áramlatok változására” – mondta a szokatlan tengerszint-emelkedésről Dan Hodson, a Readingi Egyetem kutatója.

Gyengültek az áramlatok

Ezeken a pontokon emelkedett szokatlan mértékben a tenger 2009-2010-ben. A különböző színű pontok az USA keleti partjának három szakaszát (északkeleti, közép-atlanti és délkeleti rész) jelölikForrás: NOAA Geophysical Fluid Dynamics Laboratory

A szélsőséges tengerjárást két tényező együttes hatása okozta az USA keleti partján. Az egyik tényező az volt, hogy 30 százalékkal gyengült az Atlanti-óceán nagy áramlási rendszere, az AMOC.

Az áramlási rendszer részeként az Észak-atlanti-áramlat a felszínen meleg és sós vizet szállít messze északra, a norvég partokon túl, el egészen a Barents-tengerig. Emiatt van melegebb idő télen Írországban, Nagy-Britanniában és Skandináviában Kanada keleti vidékeihez képest. Az AMOC részeként a mélyben hideg víztömegek áramlanak dél felé.

…de a légnyomáskülönbség is

A másik tényező az volt, hogy 2009-2010-ben igen negatív volt az úgynevezett észak-atlanti oszcilláció (NAO). A NAO a világ legrégebben ismert meteorológiai rendszere. Azért alakul ki, mert Izland fölött alacsony nyomású a levegő, míg az Azori-szigetek térségében magas légnyomású központ található. A két terület közötti nyomáskülönbség állandó légmozgást idéz elő.

A NAO lényege, hogy Izland és az Azori-szigetek légnyomása közötti különbség időszakosan és rendszeresen változik, ezért hívják a meteorológusok oszcillációnak. A NAO változékonysága befolyásolja az éghajlatot Észak-Amerikától Szibériáig és az Északi-tengertől az Egyenlítőig, ez határozza meg, hogy Európában hideg és száraz-e a tél, vagy épp ellenkezőleg, melegebb és nedvesebb lesz-e.

Ciklonok és anticiklonok

Különösen telente alakulnak ki szokatlanul alacsony nyomású ciklonok Izland közelében, míg az Azori-szigetek környékén a szokásosnál is magasabb nyomású anticiklonok születnek. A megnövekedett légnyomáskülönbség a NAO pozitív szakasza. A negatív szakaszban Izland környékén nem annyira alacsony a légnyomás, mint egyébként, és az Azori-szigeteken sem olyan magas, így a légnyomáskülönbség sem olyan erős, mint a pozitív fázis esetén.