Regenerálódik a víziló-populáció Afrika legrégebbi nemzeti parkjában

A nílusi víziló tömzsi termete és rövid lábai ellenére gyorsabban tud futni, mint az ember

Regenerálódásnak indult a kongói Virunga Nemzeti Park víziló-populációja, amely az orvvadászat és az állatok élőhelyének fokozatos elvesztése miatt zsugorodott drasztikusan az elmúlt évtizedekben - derült ki a kongói természetvédelmi hivatal (ICCN) és az amerikai Vadvédelmi Társaság (WCS) közös kutatásából.

Kezdenek megmutatkozni az erőfeszítések eredményei

"A nílusi víziló Afrika egyik jelképes állata, amelyre azonban egyre nagyobb fenyegetést jelent a vadászat és egyéb tényezők" - mondta Deo Kujirakwinja, a WCS kutatója, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Suiform Soundings című hírlevelében közölt tanulmány vezető szerzője. Hozzátette: "A vízilovak egyre növekvő számára utaló eredmények bíztatóak és azt mutatják, hogy a nagytestű, növényevő emlősök és egyéb fajok megóvására tett erőfeszítések működnek".

A nílusi víziló-populáció jelenlegi egyedszáma alig nyolc százaléka a négy évtizeddel ezelőtti rekordnak Forrás: Wikimedia Commons

A szakemberek becslése szerint a park jelenlegi vízilóállománya mindössze 11 százaléka az eredeti populációnak

és 8,2 százaléka az 1970-es évek rekordjának, amikor 30 ezerre tették a parkban élő egyedek számát - írta a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő portál. A populációnövekedés hátterében az állhat, hogy fokozottabban felügyelik a park folyóit, valamint Kongóban és Ugandában is együttműködésbe kezdtek a halászok és a park hatóságai.

A Virunga régen valódi víziló-paradicsom volt

Az 1970-es években a Virunga Nemzeti Park adott otthont Afrika legnagyobb ismert víziló populációjának. A vadászat, a fejlesztések és a mezőgazdasági termelés miatt azonban a következő évtizedekben jelentősen megcsappant az állatok száma. A kutatók rámutattak arra is, hogy míg a korábbi számlálások részben a levegőből végzett mérésekre épültek,

addig újabban sokkal több földön végzett felmérést készítenek,

aminek köszönhetően javulnak az egyedszámra vonatkozó becslések. (A levegőből végzett számlálások során gyakran kimaradtak a tavakban és folyókban alámerült vízilovak.)

A legveszélyesebb afrikai növényevő

Az akár 3,9 méter hosszúra és 1900 kilogrammosra is megnövő nílusi vízilovak (Hippopotamus amphibius) Afrika legnagyobb testű emlősállatai közé tartoznak.Noha korábban a nílusi víziló legközelebbi rokonának a disznóféléket (Suidae) tartották, az újabb összehasonlító DNS-vizsgálatok eredménye szerint a vízilovak a cetekkel (Cetacea) mutatják a legnagyobb genetikai hasonlóságot.

A vízilófélék a cetekkel állnak a legközelebbi rokonságba Forrás: Elter Tamás archívuma

Az állatok tavakban, folyókban, patakokban szoktak gyülekezni és akár hat percig is képesek lent maradni a víz alatt. A vízilóféléknek jelenleg két fajuk ismert, a nílusi, és a törpe víziló, mindkét faj Afrikában őshonos. (Kolumbiába betelepítettek nílusi vízilovakat.) Általában kisebb folyóvizekben és sekély tavakban vernek tanyát.

A nílusi víziló tömzsi termete és rövid lábai ellenére gyorsabban tud futni, mint az ember Forrás: Elter Tamás archívuma

A nílusi víziló növényevő, és szinte kizárólag éjjel táplálkozik, naponta átlagosan 50 kilogramm nővényi táplálékot fogyaszt. A száraz évszakban, akár 50 kilométert is megtesz egy nap alatt a vizes élőhelyek keresése közben. Nagy testtömege ellenére gyorsabban fut, mint az ember. Ha felingerlik, vagy akár szándékolatlanul is elvágják a vízhez vezető útját, agresszívvá válik.

Hatalmas és éles agyarai roppant veszélyes fegyverek,

Afrikában évente átlagosan ötszázan vesztik életüket vízilótámadás miatt. Az állatok sebezhető fajként szerepelnek a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján.