[origo] címlap24 órakomment.huvidea[freemail]iWiW
Szabó T. AnnaNádasdy ÁdámLackfi JánosLator LászlóKányádi SándorRakovszky ZsuzsaTérey JánosVárady SzabolcsBorbély SzilárdJónás Tamásmagyar irodalomköltészet
2010. szeptember. 24.
"Költőnek lenni nem pálya" - tízen a versről és Faludyról

Faludy György szeptember 22-én lett volna százéves. Születésnapját arra használtuk fel ürügyül, hogy körbenézzünk, hogyan látják őt és saját szakmájukat kollégái: milyen költőnek lenni 2010-ben? Tíz szerző válaszolt kérdéseinkre. Kiderült, szép szakma, de ha valaki ezt választja, keressen mellé kenyérkereső foglalkozást is. A mai korban legalább az a jó, hogy lehet játszani a formákkal. Azt is megtudtuk, Faludy Györgyöt bizonyos körökben fanyalgás övezi, Kosztolányi viszont egyöntetű népszerűségnek örvend.

VÁRADY SZABOLCS

1943-ban született Budapesten. 1969-től az Európa Könyvkiadó munkatársa, előbb kézirat-előkészítő, majd az angolszász csoport felelős szerkesztője volt, 2005-ben főszerkesztőként ment nyugdíjba. A Holmi versrovatát máig szerkeszti. 1991-ben József Attila-díjjal jutalmazták. Keveset ír, ő is azok közé tartozik, akikre azt mondják, csak "válogatott verseit" írja meg. Három verseskötete jelent meg, a legutóbbi, A rejtett kijárat című, gyűjteményes kiadás régi és új verseiből, esszéiből.


Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Ehhez előbb tisztázni kell, van-e igazi tehetsége - mert szomorú élet a becsvágyó dilettánsé. Ha van, akkor írjon bátran, de azt nagyon a lelkére kötném, hogy ne ebből akarjon megélni.

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Vas Istvánnal nagyon szeretnék újra együtt vacsorázni. És legalább ennyire Petrivel. Gyanítom azonban, hogy a kérdés inkább olyan költőre vonatkozik, akit nem ismerhettem: ez esetben Kosztolányi volna az. De inkább ő hívna meg engem.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

Talán a Nyugat indulása környékén. Rosszabbul élnék, de izgalmasabban.


Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Semmiképpen se mint "költőfejedelemre", hiszen nemzedékének a második vonalába tartozik. De színes, kalandos élete, egyénisége és költőmodora kétségkívül alkalmasabb rá, hogy a nagyközönség szemében a poéta figuráját megtestesítse, mint a nála jóval nagyobb, de széleskörű médiafigyelem felkeltésére alkalmatlanabb költőtársai. Úgy lenne jó emlékezni rá, hogy az esztétikai arányok ne sérüljenek túlságosan.

* * *

TÉREY JÁNOS

1970-ben született Debrecenben. A kilencvenes években rövid ideig a Cosmopolitan magazin olvasószerkesztője volt, 1997-től szabadfoglalkozású író. 1998-ban két költőtársával, Peer Krisztiánnal és Poós Zoltánnal együtt rapzenekart alapított Nyelvterület néven. Íróként-költőként szívesen kelt életre elfeledett, tetszhalott műfajokat, például társalgási szalondrámát, verses eposzt, misztériumjátékot. Műveinek nyelvezete könnyednek épp nem mondható, ennek ellenére számos darabját mutatták már be színpadon sikerrel (Asztalizene, Kazamaták, Nibelung-lakópark és ebben az évadban a Jeremiás, avagy az isten hidege). Színpadi művek újrafordításával is gyakran bízzák meg (Euripidész, Szophoklész, Dürenmatt). Paulus című verses regényét az ezredfordulós magyar irodalom egyik remekművének szokás tartani. József Attila-díjat 2001-ben kapott, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját pedig idén. Ő mondta azt: " Az a véleményem, hogy felnőttnek kell tekinteni a közönséget."

Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Minden eszközzel lebeszélném. Sokszor látom az árnyoldalait ennek a hivatásnak, főleg a megélhetés terén. Kis terepen vagyunk sokan, így vicces módon kenyérharc is van, ami a szellem napfényénél vizsgálva, hm, finoman szólva is kiábrándító. 

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Igazából nem a főzőtudományomról vagyok híres, de szívesen leülnék beszélgetni, teszem azt, Kosztolányival. Nyájas ember, aki Füst Milán szerint senkit sem szeretett igazán. Füsttel talán? Adyval nem, pedig őt igen nagyra tartom. Akit nagyon tisztelek, de nem ülnék vele hajnalig (mondjuk a bécsi Braunerhofban, igaz, az be is zár jóval hamarabb), az Thomas Bernhard. Beérem a könyveivel. Mélységesen értem az eredendő mizantrópságát. Számára a tökéletes társaság önmaga. De én nem vagyok ilyen, társas lény vagyok.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

Abszolút megfelel a mostani, kiszabott időm. Rajongok Pest századfordulós állapotaiért, a kávéházait egyértelműen visszasírom. Ma a vérbeli kávéházakért Bécsig kell menni. Remélem, bár hiú ábránd, hogy valamikor Pestre is visszatér ez a fajta kávéházas kultúra. Nemcsak a szándék szintjén! És folyamatosság nélkül bajosan - minden új kezdemény ezt mutatja, a fogyatékosságot. Csak a kávéházak miatt nem élnék száz évvel korábban. Itt élnek a barátaim, a férfiak és nők, aki fontosak nekem. Ezeket a viszonyokat ismerem, mint a tenyeremet, itt van dolgom, kötelességem. Ha mindenkit át lehetne költöztetni, akkor az 1930-as években szívesen élnék, tetszik az a vonalvezetés és az a divat. De ami utána jön...

Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Az ünneplés módja addig hihető, amíg személyre, vagyis az ünneplő személyére is szabott. Pozitív, a 80-as évek Londonjából ismerős kezdeményezés, hogy a metróban költeményeket lehet olvasni. Mondjuk ki, Faludyt az "intézményes magasirodalom" irányából fanyalgás övezi, méltatlanul, hiszen briliáns műveket is írt. Megszületett az a bizonyos tíz remeklése, amelyre az utókor számot tarthat. Annyiban nem alaptalan ez a távolságtartás, hogy Faludynak gyakran olcsó, gyöngén hatásvadász megoldásai is vannak. Nem öregkora emberi, bulvárízű megnyilvánulásaira gondolok, hiszen az privátszféra, nem érdekel; hanem a műveire, amikor engedményeket tett a popularitás felé. Faludy fontos szerző; ha nem létezett volna, ki kellene találni ezt a karaktert. Mert főműve természetesen: a (részben akaratlan) életvezetése. Hihetetlen dolgok estek meg vele.

Egyszer voltam vendége, többedmagammal, a Szent István körúton - az ma már márványtáblás ház -, büszke voltam rá, hogy olvasott engem, az akkor megjelent Paulus-t. Természetesen én is olvastam őt, gimnazista koromban. Illegálisnak számított, de már nem annyira. Egy jóbarátomnak élt rokona Londonban, aki a BBC-nél dolgozott, ha jól emlékszem, így jutottak el hozzánk az összegyűjtött versei. Világoskék színű, vastag kötet. Az már jócskán az olvadás ideje volt. 1988-tól kiadták nálunk is, és ahol éltem, Debrecenben, a Piac utcán meg lehetett vásárolni a könyveit. Így jutottam hozzá a Pokolbéli víg napjaim-hoz. Be kell valljam, a Villon-ért nem vagyok oda, Vas István és Szabó Lőrinc fordításai autentikusabbak. Faludy átköltései kitűnő Faludy-versek, de Villon számomra nem ez. Rám a legnagyobb hatást egy kevésbé ismert Faludy-vers tette, a Kirándulás a Koloska-völgybe. A kiáradó, nagy-nagy életöröm rajza ez a beköszöntő diktatúra poklában. A beszélő Macbeth erdejét hallja susogni, madárhangokat utánoz virtuóz módon, beül a kocsmába megpihenni, általában véve igen boldog. Azóta vágytam fölkeresni a helyszínt, amely minden várakozást igazolt, ma már visszajárunk családilag. Tájverstől ennél többre nem számíthat az ember.

* * *

BORBÉLY SZILÁRD

1964-ben született az ország keleti csücskében, Fehérgyarmaton. Debrecenbe járt egyetemre, majd a diploma megszerzése után rögtön ott is maradt tanítani, jelenleg docensként a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéken oktat. Hat kötete is megjelent a 2005-ös Halotti pompa előtt, mégis ez volt az a mű, ami váratlanul a magyar irodalom élére repítette. A költő szüleinek halálát feldolgozó verseskötetre napjaink legnagyobb költői teljesítményeként utalnak a kritikusok. Borbély Szilárd 1996-ban kapott Déry-díjat, 2002-ben pedig József Attila-díjat.


Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Lebeszélem. Magyar költőnek lenni nem pálya.

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Én most épp Csokonait. Végre megkérdezhetném tőle mindazt, amit most - jobb híján - ki kell találnom.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költo?

Talán udvari költő a Napkirály idején, ott még tiszták lehettek a viszonyok.

Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Lenyűgöző élet a Faludyé. Engem csodálattal tölt el. Szemtelenül kellene rá emlékezni, frivolan, úton-útfélen.

* * *

KÁNYÁDI SÁNDOR

1929-ben született egy Hargita megyei faluban, Romániában. A kolozsvári egyetem elvégzése után folyóiratoknál dolgozott (Irodalmi Almanach, Utunk, Dolgozó Nő), leghosszabb ideig, 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklapnál, szerkesztőként. Szinte minden elképzelhető díjat elnyert, 1986-ban Déry-díjat, 1993-ban a Kossuth-díjat, 1994-ben a bécsi egyetem által odaítélt Herder-díjat, tavaly pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.


Forrás: MTI
Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Semmit nem mondanék, a legmagánabb ügy a vers. Különben is rendszerint a vers választ, nem az ember. Szerettek olvasni, szeretik az irodalmat, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy például tőlem mindent elolvastak.

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Mindenkit szívesen látnék.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

Én ebben a korban éltem, nem gondolkoztam azon, milyen lehet másikban élni. Így a vége felé nem is foglalkozom ilyesmivel. Évek óta nem írok, furcsa dolog lenne a fiatalokkal csizmaszárat verni. De mostanában nincs nagyon tétje az írásnak. Én sokféle korszakban írtam, és azt mondom, régen több hit volt az emberekben. Sok minden közülük persze tévhitnek bizonyult. A korok változhattak, de vershitet soha sem cseréltem. Ez a hit pedig visszavezet Petőfihez: "nem tudsz mást, mint eldalolni / saját fájdalmad s örömed".

Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Olvasni és mondani kell a verseit. Az egyetlen méltó emlékezés, ha az olvasó emlékezetében megmaradnak és felfrissülnek a művei.

* * *

RAKOVSZKY ZSUZSA

1950-ben született Sopronban. Diplomáját Budapesten, az ELTÉ-n szerezte. Az egyetem után könyvtárosként (Országos Idegennyelvű Könyvtár, ELTE angol tanszék), majd szerkesztőként dolgozott (Helikon Kiadó). 1986 óta szabadfoglalkozású író, fordításból él, például ő fordította magyarra Stephenie Meyer első két Alkonyat-könyvét is. 2002-ig költőként ismerte mindenki, öt verseskötete jelent meg, melyeket mind egyöntetű kritikai elismerés övezett. 2002-ben nagy meglepetésre regénnyel jelentkezett, ez volt A kígyó árnyéka, amellyel új elbeszélői hangot és színt hozott a magyar irodalomba. Azóta megjelent még egy regénye és egy novelláskötete, jelenleg harmadik regényén dolgozik. Költészettel az utóbbi években kevesebbet foglalkozik, ahogy ő fogalmazott: "elkerüli a múzsa". Regényei óta egy válogatott verseskötete jelent meg Visszaút az időben címmel. József Attila-díjat 1988-ban kapott, Dérí-díjat kétszer is, 1986-ban és 1991-ben, a Magyar Köztársaság Babérkoszorú-díját 1997-ben, az AEGON Művészeti Díjat 2007-ben, a Demján Sándor vállalkozó által alapított Prima-díjat 2008-ban. Idén Kossuth-díjjal tüntették ki. A közé a kevés szerző közé tartozik, akiknek sikerült az irodalom különböző területein is - lírában és prózában egyaránt - kiemelkedőt alkotniuk.
Forrás: MTI

Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?


Hát költőnek, mint tudjuk, születni kell, ezt a hivatást nem lehet úgy választani, mint, mondjuk, a tanárit vagy mérnökit. Ha gyermekem költőnek született volna (ennek eddig nem adta jelét), úgyis hiába próbálnám lebeszélni róla, meg nem is akarnám. Legfeljebb arra próbálnám rábeszélni, hogy legyen valamilyen nem irodalmi jellegű, ún. polgári foglalkozása mellette.

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Csak egyet lehet választani? Mert szívesen meghívnám Aranyt, Babitsot, Kosztolányit, Karinthy-t, Vas Istvánt...

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

A 20. század elején vagy a két háború között.


Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Nem tudom, ahogy általában az ilyen évfordulókat szokták. Versműsor színpadon vagy tévében, visszaemlékezések, interjúk újraközlése, ilyesmi.

* * *

NÁDASDY ÁDÁM

1947-ben született Budapesten. Az egyetem elvégzése óta (1970) az ELTÉ-n tanít nyelvészetet, szakterülete a nyelvtörténet és a hangtan. Sokan a Magyar Narancs-ban megjelenő élvezetes nyelvészeti cikksorozatáról (Modern Talking) ismerik elsősorban. Műfordítóként legnagyobb munkája Shakespeare drámáinak átültetése modernebb, gördülékenyebb magyar nyelvre. Idén jelent meg hetedik verseskötete Verejték van a szobrokon címmel, amely az eddigi kötetek válogatott anyagát tartalmazza megtoldva egy adag új verssel. 1990-ben ítélték oda neki a Déry-díjat, 2003-ban nyelvművelő tevékenységéért Budapestért díjat kapott, 2005-ben pedig a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal jutalmazták költői és műfordítói munkásságáért.

Forrás: MTI
Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Azt mondanám: helyes, nagyon szép hivatás, csak ne nagyon mondja senkinek, mert ki fogják csúfolni. Egyébként se lehet költészetből megélni (soha nem is lehetett, hacsak nem állt be valaki talpnyaló "udvari" költőnek), úgyhogy keressen valami tisztes polgári foglalkozást (tanár, újságíró, tisztviselő stb.), aztán amellett írjon - ha elég jó, úgyis ki fog emelkedni.

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Ennek eldöntésében nemcsak az lenne a szempont, hogy szeretem-e a verseit, nagy költőnek tartom-e, hanem az is, hogy milyen lenne vele végigenni egy vacsorát. Például Pilinszkyt nem hívnám meg, mert szerintem halálra feszengenénk magunkat; József Attilát se, mert nem tud viselkedni, csak magáról beszélne. A választásom Kosztolányira esne, az egy kellemes vacsorapartner, és nagyon jó költő.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

Régen, talán a császárkori Rómában, vagy a 12. századi Dél-Franciaországban: akkor csodás megkötöttségek között kellett költeni, szinte bilincsbe verve a forma rémuralma alatt - én azt nagyon szeretem.

Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Sok versét kell felidézni, elszavalni és kinyomtatni, mert minden költőnél az a legfontosabb, hogy miket írt. Azzal él tovább. De emellett nagyon is szükséges az ő hosszú és zűrzavaros életét, ezt a lenyűgöző (ha nem is mindig példás vagy épületes) kalandregényt a maga teljességében a közönség elé tárni. Ilyen költői élet kevés van! Sőt: ilyen élet kevés van.

* * *

LACKFI JÁNOS

1971-ben született Budapesten. 1996 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít francia és magyar irodalmat, kreatív írást, műfordítást. Hét verseskötete, két kisregénye, egy regénye, kilenc gyermekkönyve és húsz műfordításkötete jelent meg eddig.  Internetes újságot is alapított (dokk.hu), műveinek többsége olvasható honlapján. Legtöbben gyermekverseiről ismerik és szeretik. Ő ma az egyik legjelentősebb alkotó a gyerekirodalomban, egyik kötetéért (A buta felnőtt) a legjobb gyermekkönyveknek járó IBBY-díjat is megkapta. 2000-ban József Attila-díjjal, 2001-ben Déry-díjjal jutalmazták.

Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Öt gyermekem van, közülük legalább kettőnek-háromnak, úgy érzem, van tehetsége a dologhoz. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kreatív írás keretében "felnőtt gyerekeket" is taníthatok. Őket úgy igyekszem életre nevelni, hogy hangsúlyozom, milyen fontos több lábon állni. A költészet önmagában nem nyújt megélhetést, irodalom és vidéke viszont már képes valakit anyagilag is eltartani. Vagyis jobb nem életidegen, levegőben lebegő állapotként, hanem szakmaként tekinteni a költészetre. Ha az ember esszét ír, műfordít, tanít, sajtózik, akkor lehetséges, hogy valóban "mediátor" legyen belőle. Hiszen a költő feladata ez: akár a szerelmet - akár más fontosnak tartott dolgokat - "a fogában tartva" átvigye a túlsó partra, átadja másoknak.

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Az első kettő Kosztolányi és Weöres Sándor. Kosztolányival már nem találkozhattam, de Weöres Sándornál pár éves koromban jártam a szüleimmel. Faludy asztalánál is ülhettem, Eric, a barátja, nagyon finomakat főzött. És a mai napig a vendégének érzem magam.

Forrás: [origo]
A "asztalközösség" a kereszténység előtti időktől nagyon fontos, szinte lelki kapcsolatot tételez fel. Az ember nem hív meg bárkit enni az otthonába.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

Jó kor ez a költészetre. Irodalmi panaszfalainknál szoktunk siránkozni, hogy jaj, nem becsülnek meg eléggé. Lehet, ám legalább nincsenek olyan erős eszmék és irányzatok, amelyek tiltást jelentenének, rengeteg költői eszközt használhatunk szabadon, izgalmas és nagy a játéktér. Sokkal mozgékonyabb a költészet áramlása, gondolok például az internetre, az e-mailre. Talán volt kor, amikor a költők nagyobb presztízsnek örvendtek, de annak a társadalom meg is kérte az árát. Vergiliusnak megrendelésre kellett írnia. Ez olyan, mintha most a miniszterelnök ránk parancsolna: írókáim, lendítsük csak fel a földművelésügyet! Mert hát így született meg a Georgicon... Mondjuk, lehetne Skandináviában vagy Németországban élni, ahol ösztöndíjak érzékeny hálóját feszítették ki az írók alatt. Másik oldalról viszont kitűnő hangszer a magyar nyelv, pompásan lehet dolgozni vele.

Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

A művein keresztül. Nyilván voltak neki bulváros megnyilvánulásai, és ezek nem is álltak messze garabonciás személyiségétől, petárdadurrogtató alkatától. A Pokolbéli víg napjaim-at, a Börtönversek-et, a szonetteket ajánlom olvasásra, ezeknek a mondatoknak máig sodró, közvetlen lendülete van. Múltkor a gyermekeim rokoni zsúrban voltak, értük mentem autóval, és hallgattam, ahogy Faludy maga mondja verseit a rádióban. Jó volt vele lenni. Gyurkát így érdemes ünnepelni, szerintem ő is jobban örül, mintha zászlót lengetünk, koszorúzunk.

* * *

SZABÓ T. ANNA

1972-ben született Kolozsváron, Romániában. Még kamaszkorában költöztek át Magyarországra családjával, a gimnáziumot Szombathelyen végezte. Angol irodalomból PhD-zett, folyamatosan fordít (pl. Sylvia Plath, John Updike, Beatrix Potter írásait), és cikkeket ír. Első könyvét 1995-ben adták ki, azóta még négy verseskötete jelent meg a Magvetőnél, a kiadó egyik kiemelt fiatal szerzője. 2002-kapott Déry-díjat, 2002-ben József Attila-díjat.


Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Azt mondanám, hogy előbb (és közben) járjon egyetemre, tanuljon meg egy másik mesterséget is, és ha lehet, keressen magának egy költőt, akitől tanulhat.

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

A holtak közül Nemes Nagy Ágnest  - őt soha nem láttam -, és Beney Zsuzsát - őt ismertem és szerettem, sajnálom, hogy soha nem vacsorázott nálunk. Az élőket tekintve sokkal hosszabb lenne a lista, igyekszem majd idővel minél többet kipipálni.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

Örülök, hogy nem  kell választanom, de sok előnye van annak, hogy most írhatok, és nem korábban.

Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Mindenki olvassa fel otthon (családnak, macskának, falnak) néhány versét, aztán olvassa el magában újra. Én így szoktam emlékezni.

* * *

JÓNÁS TAMÁS

1973-ban született Ózdon. Dolgozott az Amaro Drom folyóiratnál és a Rádió C-nél, Lackfi Jánossal közösen alapította a dokk.hu  netes versmagazint.  Írt dalszövegeket Marozsán Erikának, 2004-ben meg felmászott a Szabadság-hídra, a "költészet miatt". 1994 óta jelennek meg verseskötetei. A legutóbbiért (Önkéntes vak, 2008) elnyerte a nemrégen alapított Aegon-díjat. Amikor átvette, így mutatkozott be: "Sokak szerint cigány vagyok, s mivel a sokak között ott van anyám és apám is, muszáj ezt a tényt elfogadnom. Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség. Amikor verset írok vagy költészetet csinálok, ideig-óráig sikerül erről a géntényről megfeledkeznem." Sokan hasonlítják verseit, de főleg lázadó, őszinte és néha provokatív költői habitusát József Attiláéhoz.  "Nagyon tehetséges ember" - méltatta Esterházy Péter - "[r]ögtön látszik, hogy nagy figura van a versek mögött."

Fotó: Szilágyi Lenke / Aegon-díj



Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Helyes! Nincs szebb út.

Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Senkit. A vacsora magánügy nekem.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

Inkább ebben. De ez most nincs.

Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Felesleges. Addig kellett volna szeretni, amíg szuszogott. Az évfordulók bányászatok, kizsákmányolások.

 

 

* * *

LATOR LÁSZLÓ

1927-ben született egy kárpátaljai faluban, a mai Ukrajna területén. 16 évesen kapta meg katonai behívóját, majd amerikai fogságba esett, a breszt-litovszki fogolytáborba került. A második világháború után szökött át a Szovjetunióból Magyarországra. Huszonegy évesen már készen áll egy kötetnyi verssel, de megjelenését világnézeti okokra való hivatkozással az utolsó pillanatban betiltották, és csak 21 évvel később, 1969-ben engedték kiadni (Sárangyal). Néhány tanári év után az Európa Könyvkiadóhoz került, ahol három és fél évtizeden át volt szerkesztő, majd vezető. Az 1970-es évektől oktatott versírást, műfordítást az ELTÉ-n, a mostani írók középnemzedékének java nála tanulta a mesterséget. A 2007-ben megjelent, a költő által válogatott, szerkesztett Az egyetlen lehetőség című kötet életművének sűrített lenyomata. József Attila-díjat 1972-ben, Déry-díjat 1987-ben, Kossuth-díjat 1995-ben kapott. Ő nyerte el az első Rotary Irodalmi Díjat 2008-ban, tavaly pedig Prima-díjjal tüntették ki.


Ha gyermeke a költői hivatást akarná választani, mit mondana neki?

Biztatni vagy lebeszélni senkit sem lehet, hogy legyen vagy ne legyen költő. Ezt az ember nem választja. Ha költőnek rendeltetett, úgyis verset fog írni. Ha valaki verset ír, az olyan belső késztetés, amibe szülőnek, nagyszülőnek jobb nem beleütni az orrát.

Forrás: MTI
Melyik holt költőt vagy írót hívná meg vacsorára?

Bonyolult kérdés, mert más dolog az, ha valakit nagy költőnek tartok, és más leülni vele beszélgetni. Szívesen vacsoráznék Jékely Zoltánnal, aki nemcsak nagy költő, de közeli barátom is volt. Kormos Istvánnal szintén jól érezném magam. A régiek közül Kosztolányit mondanám. Babitscsal nem szeretnék leülni, mert ő nehéz ember volt, csupa gátlás, csupa zárkózottság, nem lett volna nagyon szórakoztató társaság. József Attilával is hasonlóképpen vagyok, pedig nagyon nagy költőnek tartom.

Ha választhatna, melyik korban lenne inkább költő?

Én ennek a kornak a közegében élek, és nem azért szeretek itt élni, mert ezt választottam, hanem mert ezt adatott megismernem. Minden más kort a messziből látunk, és egy kornak a szorongató vagy felemelő voltát nem lehet megítélni a távolból. Csalóka, nem látjuk a részleteket. Ha valaki azt gondolja, régen jobb volt a költők helyzete, nézze meg Babits és Kosztolányi levelezését. Nem volt egyszerű akkor sem. Miért lett volna jobb a két világháború között költőnek lenni? Más kort választani, nemcsak mint költő, de mint ember sem tudnék. A költészet nem a kortól függ.

Ön szerint hogy kellene emlékezni Faludyra a századik születésnapján?

Faludynak az emlékezete több részletre bomlik. Az egyik az élete, amely festői, tragikus. Elég csak arra gondolni, amit a recski táborban végigélt: hihetetlen és lenyűgöző, ha szabad ezt az ide nem illő kifejezést használnom. Az ember szívesen elmélyed ebben. Emiatt Faludy prózáját szívesebben olvasom. A költészetének nem vagyok ennyire egyértelmű híve. Húszéves korom körül vettem kezembe A pompeji strázsa című kötetét. Akkor is úgy olvastam, mint sanzonköltészetet, és annak sem a legjobb változatát. Itt-ott hígnak, olcsónak találom. Villonnal az ő fordításában találkoztam először, ez jó pár évtizeddel ezelőtt volt, akkoriban mindnyájan ettük Villont. A fordításokban is a látványos, könnyed megoldások felé indult el. Faludy egy vonzó, szexepiles költő, de nem a legjobb költészet az övé. A szakmabeliek véleménye természetesen mindig kicsit más, mint az olvasóké. Az enyém egy szakmabeli véleménye.

ImpresszumMédiaajánlatAdatkezelési SzabályzatAz [origo] kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva.a