[origo] címlap24 órakomment.huvidea[freemail]iWiW
regénykritikaromantikus regény
2011. január. 17.
Hogyan írjunk romantikus regényt?

A Házasság céljából olyan, mint egy vizsgaregény, amit a "Hogyan írjunk romantikus regényt?" című kurzus végén adott le egy lelkes, ám nem túl tehetséges diák. Jól ismert sablonokból építkezik, és kevés egyediséget tesz ezekhez. Vasárnap, ebéd utánra azért jó lesz. Hatása pontosan annyi, mint egy jobb szappanoperának.

Robert Goolrick: Házasság céljából, Athenaeum Kiadó, 2010, 362 oldal, 2990 Ft, ford. Mallász Rita

Pedig az alapötlet egyáltalán nem rossz: egy magányos férfi elvesz egy tisztességesnek gondolt nőt, akiről kiderül, valójában a férfi fiának szeretője, és egyetlen célja megölni a gazdag férjet, hogy a szeretővel boldogan élhessen a hatalmas vagyonból. Természetesen az indítékok, a vágyak - ahogyan az a műfajtól jogosan el is várható - gyökeresen megváltoznak a sztori végére. Ez a történetváz ugyan nem mondható különösebben eredetinek, mégis sokat ígér: hatásos nagyjeleneteket, fájdalmas titkokat, ambivalens érzelmeket, fokozatos jellemfejlődést. Mindezeket meg is kapjuk - csak éppen nem az előbbi jelzőkkel lehet leírni őket. A nagyjelenetek elcsépeltek, a titkok bagatellek, az érzelmek ábrázolása sematikus és üres, a jellemfejlődés szakaszai pedig elnagyoltak, átmenet nélküliek.

A Házasság céljából a 1907 és 1908 fordulóján játszódik, és három főhős életét kíséri végig. Ralph Truitt szerencsétlen első házasságában szerzett sebeit próbálja gyógyítani egy új feleséggel. Antonio Moretti Truitt első feleségének fattyú gyermeke, aki könnyelmű, léha alak, Truitt azonban lelkiismeret-furdalása miatt őt akarja örököséül megtenni. Catherine Lande pedig a háromszög harmadik csúcsa, Antonio szeretője, aki az ördögi terv részeseként jelentkezik Truitt házassági hirdetésére.

A vázlatosan leírt viszonyokból is érzékelhető, hogy a regényben alaposan össze vannak kuszálva a szálak, minden adott lenne tehát egy izgalmakkal, meglepetésekkel tarkított történethez. Robert Goolrick azonban ügyetlen szerző: nemcsak kínosan vigyáz arra, hogy még véletlenül se hozzon semmi újat a romantikus szórakoztató irodalom ősrégi sablonjai mellé, hanem az olvasók nézőpontjába sem tud belehelyezkedni, hiszen minden poént rögtön le is lő.

Még a regény eleje a legjobb, amikor Truitt és Catherine megismerkednek és összeházasodnak, mert itt még tényleg igyekszik titkolózni a szöveg, és csak sejtéseink vannak arról, mi jöhet még. Amint a végére érünk azonban az első 150 oldalnak, a könyv minden varázsa elpárolog. Goolrick bedob ugyan izgalmas történetmorzsákat, de nem dolgozza ki őket. A szereplőknek mintha csak gyorsan kiderülő titkaik lennének, érzéseik, gondolataik viszont alig. A gyakorlottabb olvasó egy idő után úgy érzi, mintha paródiát olvasna.

Ugyanígy parodisztikussá válik, ahogyan a szerző kiszámíthatóan minden tragikus epizód végén hozzáteszi: "Előfordul az ilyesmi." De komikus a szereplők sztereotípiákból való felépítése is: a hideg északon élő öreg Truitt szűkszavú, szigorú, de tiszteletre méltó; a napsütéses délről származó Catherine gyönyörű, de romlott; az olasz szeretőtől nemzett Antonio még gyönyörűbb és még romlottabb.

A költőinek szánt, görcsös képzavarokon vigyorogni lehet. "A város tébolyodott szimfóniaként hatolt Catherine tudatába. A Ralph Truitt bérelte kupéból a túlméretezett, cifra kúriához hasonló Union Station peronjára lépve a nő bőre szinte kigyúlt a világ legnagyobb vasútállomásának láttán." Máshol a természettel való összhang csap át giccsbe: "Cipője nyomában szeme láttára zöldült ki a fű, lassanként az egész kert szépen nyírt gyepszőnyegtől ragyogott az aranyló alkonyati fényben. Lába nyomán egyre terjedt a zöldellő csoda." A regény végén ráadásul egyre több lesz a hasonló leírásokból, az utolsó harminc oldal már olvashatatlan.

A Házasság céljából mindezek miatt egy vizsgaregény hatását kelti, amit a "Hogyan írjunk romantikus regényt?" című kurzus végén adott le egy lelkes, ám nem túl tehetséges diák (bár a szerző, mint a képen látjuk, nem kifejezetten a diákéveit tapossa), aki minden tanult elemet felhasznált, és pont ezért nem maradt energiája arra, hogy a valóban jó ötleteit kidolgozza (például a wisconsini télbe beleőrülő városról szívesen olvasnánk még). A kezdés kicsit rájátszik Jane Austen Büszkeség és balítélet-ére (Goolrick: "Vidéki üzletember tisztességes nőt keres házasság céljából. Indítékom gyakorlati. A válaszokat levélben várom." Austen: "Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség."), de a folytatás a kétszáz évvel ezelőtt élt írónőhöz képest jóval alacsonyabb színvonalú.

A Házasság céljából  pontosan olyan, mint azok a romantikus szórakoztató regények, melyek miatt ezt az egyébként szerethető és számos lehetőséggel teli műfajt általában lenézzük, és szabadkozva olvassuk.


Varga Betti

ImpresszumMédiaajánlatAdatkezelési SzabályzatAz [origo] kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva.a