Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA Bayrou-kabinetből átvett miniszterek többsége és a Macron-tábor két visszatérő alakja, Bruno Le Maire és Roland Lescure kinevezése megosztotta a kormánykoalíció belső körét. A döntés felerősítette a jobboldali szövetségesek elégedetlenségét és az ellenzék bizalmatlanságát, így a Lecornu-kormány jövője már a hivatalba lépés pillanatában bizonytalanná vált.
Látványos összeomlás. Október 5-én, vasárnap este 9:22-kor Bruno Retailleau, az egy éven belül immár harmadszor újra kinevezett belügyminiszter élesen bírálta Sébastien Lecornu-t és az újonnan kinevezett kormányt, amelynek hivatalosan maga is tagja volt. „A kormány összetétele nem tükrözi az ígért szakítást” – írta az X-en a Köztársaságiak (LR) párt elnöke, ezzel példátlan politikai válságot idézve elő. A belügyminisztert felháborította Bruno Le Maire (2017–2024 közötti) volt gazdasági miniszter váratlan kinevezése a fegyveres erők élére.
A Köztársaságiak számára visszatérése kettős sértés. Egyrészt a közpénzügyek fegyelmezetlenségének, másrészt a közvélemény által elutasított politikusok újrahasznosításának jelképét látják benne.
Tovább rontotta a helyzetet, hogy Sébastien Lecornu miniszterelnök nem értesítette Bruno Retailleau-t a politikus visszatéréséről – annak ellenére, hogy a belügyminiszter vasárnap késő délután, nem sokkal a kormánybejelentés előtt megbeszélést kezdeményezett vele.
Bruno Retailleau és csapata akár már hétfőn távozhat a kormányból, miután a párt stratégiai bizottsága rendkívüli ülést hívott össze a politikai konfliktus rendezésére. A bizalmatlanság tetőfokára hágott, újabb figyelmeztetés érkezett a miniszterelnökhöz: az UDI, Hervé Marseille szenátor jobbközép pártja, rövid közleményben jelentette be, hogy „visszanyeri teljes szabadságát”. A párt két miniszterét, Valérie Létard-t (lakhatás) és Françoise Gatelt (vidékfejlesztés) nem nevezték ki újra az első kinevezési körben, derült ki este nyolc óra előtt – írja a Le Monde.
Kétségek és csalódások
A jobboldal és a Macron-tábor között a szövetség most felbomlóban van. „Lecornu egyetlen eredménye, hogy sikerült teljesen szétzilálnia a közös alapot” – fogalmazott felháborodottan az egyik pártelnök.
A megosztottság miatt meggyengült kormánykoalíció jelenleg azért küzd, hogy Sébastien Lecornu irányítása mellett egyáltalán működőképes maradjon.
A miniszterelnök három hét alatt semmit sem osztott meg szövetségeseivel a költségvetésről vagy a szocialistákkal tervezett kompromisszumokról. A vezetők aggodalommal és csalódással fogadták, hogy kihagyták őket a döntésekből – különösen azután, hogy Lecornu váratlanul bejelentette: nem kíván többé élni az alkotmány 49. cikkének 3. bekezdésével, amely lehetővé teszi a törvények parlamenti szavazás nélküli elfogadását.
A Sébastien Lecornu által szombat este a választott tisztségviselőknek küldött „kötelezettségvállalási” levelet ellentmondásosnak és meggyőzőtlennek tartották. Több változatot is készítettek a levélből, apró nyelvi különbségekkel, hogy az esetleges sajtószivárogtatás forrását azonosíthassák.
Nincs szünet
A MoDem és a Horizons pártok, amelyek vasárnap délután rendkívüli ülést tartottak, szintén megkérdőjelezték a miniszterelnök iránti bizalmukat. François Bayrou és Edouard Philippe képviselői – akik sérelmezték a portfóliók elosztását – keményebb hangot ütöttek meg.
A „közös mag” széthullására reagálva Gabriel Attal, az elnöki Reneszánsz Párt főtitkára helyetteseinek üzent, elítélve „a teljes politikai osztály aggasztó látványát”. „Nincs okunk felelősséget érezni ezért” – írta. „A közös mag elleni támadások annyi rést ütnek, amelyeken az ellenzék könnyedén betörhet” – figyelmeztetett a volt miniszterelnök egyik tanácsadója.
A kirohanások, éles nyilatkozatok és az elszakadással való fenyegetések mögött az a „nagyon-nagyon relatív többség” áll, amely a 2024-es sikertelen feloszlatás óta irányítja az országot, és most alapjaiban rendült meg. Lecornunak huszonhat nap kellett ahhoz, hogy rájöjjön: módszere kudarcot vallott. Elődeihez hasonlóan ő sem tudta egyesíteni saját táborát, költségvetési kompromisszumot kötni a szocialistákkal, vagy megszabadulni az államfő befolyásától.
A Lecornu-kormány összetétele jól mutatja a kormányzópárton belüli feszültségeket és az ellenzék bírálatait, amelyek azóta gyűlnek, hogy Emmanuel Macron hűséges szövetségese átvette az irányítást.
A Bayrou-kormány szerkezetének megőrzésével – amelyet a képviselők elsöprő többsége elutasított a szeptember 8-i történelmi bizalmi szavazáson – Sébastien Lecornu kabinetje a Negyedik Köztársaság hangulatát idézi. A tizennyolc miniszter közül tizenkettőt korábbi, lemondott tárcavezetők közül nevezett ki újra, köztük négy államminisztert.
A stabilitás jegyében Elisabeth Borne és Manuel Valls volt miniszterelnökök maradtak a nemzeti oktatás, illetve a tengerentúli területek élén. Bruno Retailleau megtartotta a belügyi tárcát, Gérald Darmanin pedig az igazságügyit. A költségvetés előkészítése közben Lecornu megtartotta a Bayrou-féle pénzügyi csapatot is: Amélie de Montchalin közpénzügyi minisztert és Catherine Vautrint, aki kibővített portfólióval folytatja, egyesítve a munkaügyet, egészségügyet, szolidaritást, családpolitikát, autonómiát és fogyatékosságügyet.
A jogi viták ellenére Rachida Dati maradt kulturális miniszter, míg az Oise megyei reneszánsz képviselőt, Eric Woerth-öt regionális fejlesztési miniszterré nevezték ki.
A Lecornu-kormány két új meghatározó alakja is a makronizmus ismert szereplője.
Az ellenzék minden korábbinál közelebb áll a bizalmatlansági indítvány benyújtásához. „Választások a semmiért, két bizalmatlansági indítvány a semmiért? Ez nem tarthat sokáig” – jósolta Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország vezetője az X-en, miközben képviselői a miniszterelnök keddi politikai nyilatkozata utánra tervezik az indítvány benyújtását. A Szocialista Párt és a Nemzeti Tömörülés hétfőn dönt arról, csatlakoznak-e a kezdeményezéshez.
Az Élysée-ben és Matignonban egyelőre változatlan a napirend: hétfőn délután négykor kabinetülést tartanak.
