Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Harminc év telt el a boszniai háború lezárása óta, ám Bosznia-Hercegovina máig a kilencvenes évek véres örökségével él együtt. Az etnikai tisztogatások, Szarajevó ostroma és az 1995-ös srebrenicai népirtás nemcsak egy ország, hanem egész Európa történelmének legsötétebb fejezetei közé tartoznak.
Bosznia-Hercegovina a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság része volt, amely Josip Broz Tito halála után fokozatosan meggyengült. Az 1980-as évektől a gazdasági válság és az erősödő nacionalizmus – különösen Szerbiában és Horvátországban – egyre nyíltabban kérdőjelezte meg az államszövetség fennmaradását – írta elemző cikkében az Al Jazeera.
Miután Szlovénia és Horvátország 1991-ben kikiáltotta függetlenségét, Bosznia-Hercegovina 1992 márciusában népszavazáson döntött az önállóságról. A boszniai szerb lakosság jelentős része azonban bojkottálta a voksolást, és saját politikai entitást hozott létre, amely később a Krajinai Szerb Köztársaság alapja lett.
Az ország függetlenségének nemzetközi elismerését követően boszniai szerb fegyveres erők – a jugoszláv hadsereg és félkatonai alakulatok támogatásával – támadásokat indítottak, megkezdve a háborút.
Etnikai tisztogatás és Szarajevó ostroma
A konfliktust kezdettől fogva a civilek elleni erőszak jellemezte. Az etnikai tisztogatás célja az volt, hogy bizonyos területekről teljesen eltüntessék a nem szerb lakosságot.
Szarajevó ostroma 1992 áprilisában kezdődött, és közel négy évig tartott. A várost körülzáró erők folyamatos tüzérségi támadásokkal és mesterlövészekkel tartották rettegésben a lakosságot. A blokád idején mintegy 11 ezer ember vesztette életét, köztük több mint ezer gyerek.
Más térségekben – például Prijedor, Foca és Visegrád környékén – fogolytáborokat hoztak létre, ahol bosnyák és horvát civileket kínoztak, erőszakoltak meg és gyilkoltak meg. A nemi erőszakot a terror eszközeként, szervezett módon alkalmazták.
ENSZ „biztonságos övezetek” és folytatódó vérengzések
1993-ban az ENSZ több várost – köztük Srebrenicát – „biztonságos övezetté” nyilvánította, ám a nemzetközi védelem a gyakorlatban nem bizonyult elegendőnek. A támadások és a civil áldozatok száma tovább nőtt.
Szarajevóban piaci és közterületi támadások sokkolták a világot, miközben a nemzetközi közösség sokáig tétovázott a határozott katonai beavatkozással.
Srebrenica: Európa legsúlyosabb háborús bűntette
1995 júliusában a boszniai szerb erők elfoglalták Srebrenicát, amely addig ENSZ-védelem alatt állt. A bevonulást követően a férfiakat és fiúkat elválasztották a nőktől és a gyerekektől.
Néhány nap leforgása alatt több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút gyilkoltak meg, holttestüket tömegsírokba temették. A nőket, gyerekeket és időseket erőszakkal kitelepítették. A nemzetközi bíróságok később egyértelműen népirtásnak minősítették a történteket.
A háború vége és a daytoni megállapodás
A srebrenicai népirtás után a nyugati hatalmak álláspontja megváltozott. A NATO 1995-ben légicsapásokat indított a boszniai szerb erők ellen, ami végül a felek tárgyalóasztalhoz üléséhez vezetett.
A daytoni békemegállapodást 1995 végén írták alá.
Ez vetett véget a háborúnak, ugyanakkor rendkívül összetett, etnikai alapon megosztott államszerkezetet hozott létre, amely máig meghatározza Bosznia működését.
Háborús bűnök és elmaradt igazságtétel
Az ENSZ által létrehozott hágai törvényszék több mint 160 személy ellen emelt vádat. Radovan Karadzic és Ratko Mladic életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, ám sok túlélő szerint az igazságszolgáltatás nem hozott valódi megnyugvást.
Több százezer ember soha nem térhetett vissza szülőföldjére, és a háború traumái generációkon átívelően hatnak. Harminc évvel a fegyverek elhallgatása után Bosznia-Hercegovina továbbra is a múlt terheit cipeli.
