Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, a Magyar Nemzet főmunkatársa és az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója szerint az Egyesült Államok egyre intenzívebb erőfeszítéseket tesz a tűzszünet tető alá hozására az orosz–ukrán háborúban. Az ezzel kapcsolatos próbálkozások már most erős pszichológiai hatásokat váltanak ki a fronton harcoló katonák körében.
Robert C. Castel arra figyelmeztet: a béke közelségének reménye nemhogy nem erősíti meg a hadseregek morálját, hanem bizonyos körülmények között kifejezetten pusztító következményekkel járhat.
A szakértő szerint az intuícióval ellentétben nem igaz, hogy a katonák könnyebben elviselik a megpróbáltatásokat, ha látják a háború végét. A történelem tömegháborúi – az első és a második világháború, a koreai és a vietnámi konfliktus – azt mutatják, hogy a közelgő béke reménye sok esetben darabokra szedte a már amúgy is meggyengült hadseregeket.
A katonaszociológia hosszú idő óta ismeri ezt a jelenséget: nem a reménytelenség, hanem a békéhez való túl közeli viszony válhat destruktívvá
– fogalmazott.
Robert C. Castel gyorselemzésében arra kereste a választ, mi tartja egyben a hadsereget egy háború során. Szerinte két láthatatlan erő működik: az egyik a bajtársiasságon alapuló horizontális kohézió, amelyben a katonák családként vigyáznak egymásra, a másik pedig a vertikális kohézió, vagyis a parancsnokokba vetett bizalom és az utasítások legitim elfogadása.
E kettő együtt teremti meg azt a racionális környezetet, amelyben a katona tudja: a túlélésének legnagyobb esélyt az adja, ha együttműködik az alakulattal, és bízik abban, hogy felettesei nem teszik ki felesleges veszélynek.
A közeli tűzszünet demoralizáló is lehet
A közelgő tűzszünet reménye azonban úgy hat erre a struktúrára, mint a sav: mar, szétold, és felborítja a korábban stabil katonai viselkedést. Castel szerint senki sem akar a háború „utolsó halottja” lenni, és ez a felismerés alapjaiban változtatja meg a katonák döntéseit.
A győzelem küszöbén álló hadseregeknél ez a folyamat fokozott óvatosságban jelenik meg: a katonák egyre kevésbé hajlandók feleslegesnek érzett kockázatot vállalni. A vesztes pozícióban lévő, amúgy is gyenge morállal küzdő hadseregeknél viszont a hatás sokkal súlyosabb lehet. Ilyenkor a bajtársiasság szembefordul a parancsnoki lánccal, a tisztekre nem a túlélés zálogaként, hanem fenyegetésként tekintenek, ami a fegyelem szétzilálódásához vezethet. Vietnámban ez odáig fajult, hogy a katonák olykor saját parancsnokaik ellen fordultak – ez volt a hírhedt fragging jelensége.
Castel: Az ukrán sereg sebezhető
Robert C. Castel úgy látja, hogy az ukrán hadsereg különösen sebezhető ebben a tekintetben. Szerinte a közelgő tűzszünet híre az orosz oldalon legfeljebb fokozott óvatosságot vált ki, míg az ukrán hadsereget akár súlyosabb csapással fenyegetheti, mint bármilyen új orosz offenzíva.
Castel a diplomácia szerepéről is beszélt, emlékeztetve arra, hogy a diplomácia nem a hadviselés ellentéte, hanem annak folytatása más eszközökkel. Ha Oroszország tisztában van azzal, hogy a tűzszüneti folyamat lebegtetése pszichológiai nyomást gyakorol az ukrán hadseregre, akkor tudatosan elhúzhatja ezt a folyamatot, hogy tovább gyengítse a kohéziót.
Végül történelmi párhuzammal zárta gondolatait. Szerinte Ukrajna azzal, hogy elfogadta: az amerikai feltételek mentén hajlandó tárgyalni, ugyanarra az útra lépett, mint Németország 1918-ban, amikor Wilson elnök 14 pontja alapján kezdte meg a tűzszüneti folyamatot. Akkor ez katonai és társadalmi összeomláshoz, forradalomhoz és államcsődhöz vezetett. A szakértő úgy véli, nem kizárt, hogy Ukrajnában is hasonló folyamatok indulhatnak be, ha a tűzszüneti tárgyalások elhúzódnak, miközben a fronton tovább romlik a morál.
