Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Egyre nagyobb bizonytalanság uralkodik Grönlandon, miután Donald Trump amerikai elnök többször is kijelentette: az Egyesült Államoknak szüksége van a területre. A kérdés a jövő héten diplomáciai szintre lép, Marco Rubio amerikai külügyminiszter ugyanis dán tisztviselőkkel tárgyal majd Grönland jövőjéről.
A félautonóm dán terület hirtelen a geopolitikai küzdelmek középpontjába került, és Grönland lakóin is egyre inkább érezhető a feszültség. A BBC riportereinek helyi beszámolói szerint egyre nagyobb a bizonytalanság.
A grönlandi lakosok aggódnak
Grönland területe kilencszer akkora, mint az Egyesült Királyságé, lakossága azonban mindössze 57 ezer fő, többségük inuit származású. A legtöbben a délnyugati parton, a fővárosban, Nuukban élnek. A Trump tervével kapcsolatos félelmekről kevesen beszélnek, de egy nyugdíjas férfi dühösen a földhöz csapta sétabotját és kijelentette:
Az Egyesült Államoknak soha nem lenne szabad kitűznie a zászlaját Grönland fővárosában.
Egy másik lakos, aki nem akarta elárulni a nevét, azt mondta, mostanában mindenkivel bizalmatlan. Bevallása szerint „halálra rémült” attól a gondolattól, hogy Trump akár erőszakkal is elfoglalhatja a szigetet, miután látta az amerikai katonai fellépést Venezuelában. A húszas éveiben járó fazekasmester, Pilu Chemnitz szerint a grönlandiak belefáradtak a bizonytalanságba.
Azt hiszem, mindannyian nagyon belefáradtunk az amerikai elnök dolgaiba. Mindig is csendes és békés életet éltünk itt
– mondta. Hozzátette: „Természetesen a dán gyarmatosítás is sok traumát okozott, de mi csak békében akarunk élni.”
A felmérések szerint a grönlandiak 85 százaléka ellenzi, hogy az Egyesült Államok átvegye az irányítást a sziget felett.
Ugyanakkor sokan támogatják a Dániától való függetlenséget is, még ha el is ismerik Koppenhága pénzügyi hozzájárulásának fontosságát a jóléti rendszer fenntartásában. Bár Grönland jelentős, kiaknázatlan természeti erőforrásokkal rendelkezik, az inuit közösségekben a szegénység továbbra is valós probléma.
A sziget lakói nagyobb beleszólást szeretnének nemcsak belügyeikbe, hanem külpolitikájuk alakításába is.
Erről beszélt Pipaluk Lynge-Rasmussen, a parlament külügyi bizottságának társelnöke, a függetlenségpárti Inuit Ataqatigiit képviselője is.
Nagyon fontos, hogy nyíltan kiálljunk amellett, mit akar a népünk
– fogalmazott. Emlékeztetett arra, hogy Grönland 1979-ben kapott önrendelkezést, majd 2009-ben további jogköröket. Szerinte a nagyhatalmak gyakran inkább egymással tárgyalnak Grönlandról, ahelyett hogy a sziget lakóira figyelnének. Úgy véli, Dániát nagyobb felelősség terheli ebben, mint Donald Trumpot. „Mindig másodrendű állampolgárként bántak velünk” – mondta, ugyanakkor hangsúlyozta: a grönlandiak nem akarják áldozatként látni magukat. Inkább ki szeretnék használni a nemzetközi figyelmet érdekeik érvényesítésére.
A jövő heti Rubio–dán találkozóval kapcsolatban Lynge-Rasmussen úgy fogalmazott: „Remélem, hogy a találkozó megértéssel és kompromisszummal zárul.”
Szerinte elképzelhető lenne az együttműködés az Egyesült Államokkal kereskedelmi, bányászati vagy akár katonai területen is. Washington szerint Grönland kulcsszerepet játszik az északi-sarkvidéki biztonságban, különösen az orosz és kínai katonai aktivitás miatt. Bár az Egyesült Államok már rendelkezik katonai bázissal a szigeten, jelenléte a hidegháború óta jelentősen csökkent. A NATO-szövetségesek abban bíznak, hogy a diplomáciai tárgyalások megakadályozzák az eszkalációt.
