Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huKözel húsz év után a brit kormány hallgatólagosan elismerte felelősségét az egyik legmegrázóbb CIA-kínzási botrányban. Jelentős összegű kártérítést fizetett ki London Abu Zubaydah-nak, akit a terrorizmus elleni háború kezdetén a CIA kínzásnak minősülő, brutális vallatási módszereinek vetett alá, miközben a brit titkosszolgálatok, az MI5 és az MI6 – bár tudtak a kegyetlen bánásmódról – cinkosként asszisztáltak az eljáráshoz.
Példátlan jogi és diplomáciai ügy végére került pont a napokban, bár a történet főszereplője számára a kálvária korántsem ért véget. Nagy-Britannia kormánya peren kívüli egyezség keretében „jelentős” összegű kártérítést fizetett Abu Zubaydah-nak. A szaúdi születésű palesztin férfit a világ egyik legismertebb foglyaként tartják számon: 2006 óta raboskodik a hírhedt guantánamói amerikai katonai börtönben, vádemelés és ítélet nélkül. Zubaydah azért perelte be a brit államot, mert a szigetország hírszerzése szerinte tevékenyen részt vett és bűnrészes volt az ellene elkövetett kínzásokban – írja a BBC.
Az ügy háttere a 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni időszakra nyúlik vissza. Zubaydah volt az első fogoly, akin a CIA kipróbálta az úgynevezett „fokozott vallatási technikákat” – ami a jogvédők és a józan ész szerint nem más, mint a kínzás eufemisztikus megnevezése. A férfit Pakisztánban fogták el 2002-ben, amit George W. Bush akkori amerikai elnök személyesen jelentett be, azt állítva, hogy az al-Kaida egyik magas rangú vezetőjéről van szó, aki gyilkosságokat tervezett. Az amerikai kormány később visszavonta ezeket az állításokat, Zubaydah azonban továbbra is fogoly, egyike annak a tizenöt rabnak, akik még mindig Guantánamón sínylődnek.
A brit szál különösen kínos London számára. A bírósági dokumentumok és a későbbi vizsgálatok megerősítették, hogy az MI5 és az MI6 annak ellenére küldött kérdéseket a CIA-nak, hogy azokat Zubaydah vallatásához használják fel, hogy tisztában voltak a férfi fogva tartásának embertelen körülményeivel és a kínzással.
Helen Duffy, Zubaydah nemzetközi jogi képviselője szerint a brit hírszerzés gyakorlatilag „piacot teremtett” a kínzásnak azzal, hogy folyamatosan igényelte az információkat, amelyeket csak brutális erőszakkal tudtak kiszedni védencéből.
A CIA titkos börtöneiben – amelyek közül több Európában, például Litvániában és Lengyelországban működött – Zubaydah-t kísérleti nyúlnak használták. Az amerikai szenátus hírszerzési bizottságának jelentése szerint a férfit 83 alkalommal vetették alá a „waterboarding” néven ismert, vízbefojtást imitáló kínzásnak. Koporsóra emlékeztető dobozokba zárták, fizikai bántalmazásnak tették ki, és olyan pszichológiai nyomás alatt tartották, amelyről a belső MI6-üzenetek is elismerték: az amerikai különleges erők katonáinak 98 százaléka is megtört volna tőle. A brit hírszerzés ennek ellenére négy éven keresztül nem kért biztosítékokat a fogoly emberséges kezelésére vonatkozóan.
A mostani pénzügyi megállapodás összegét jogi okokból nem hozták nyilvánosságra, de Zubaydah ügyvédje szerint „jelentős” tételről van szó.
A kártérítés fontos és jelentős, de nem elégséges
– hangsúlyozta ennek ellenére Helen Duffy.
A jogász rámutatott, hogy a jogsértés nem a múlt része, hanem a mai napig tart, hiszen Zubaydah-t továbbra is jogtalanul tartják fogva, egyúttal felszólította Nagy-Britanniát és a többi olyan kormányt, amelyek osztoznak a felelősségben a folyamatos kínzásáért és jogellenes fogva tartásáért, hogy biztosítsák szabadon bocsátását.
A férfi jelenleg hozzá sem férhet a megítélt összeghez, amely elvileg az újrakezdését szolgálná, ha valaha szabadulna.
Dominic Grieve, a brit parlament hírszerzési és biztonsági bizottságának korábbi elnöke, aki vizsgálta az esetet, „rendkívül szokatlannak” nevezte a kártérítést, de elismerte: ami Zubaydah-val történt, az „egyértelműen” helytelen volt. Grieve szerint Londonnak bizonyítékai voltak arra, hogy az amerikaiak aggodalomra okot adó módon viselkednek, és kötelességük lett volna leállítani az együttműködést, ám ezt hosszú ideig elmulasztották.
Az MI6 felügyeletét ellátó brit külügyminisztérium a szokásos formulával hárított: hírszerzési ügyeket nem kommentálnak. A hallgatás azonban beszédes. Miközben a Nyugat előszeretettel oktatja ki a világ más részeit emberi jogokból, saját szövetségesi rendszerén belül évtizedekig szemet hunyt – sőt, asszisztált – a legalapvetőbb jogi normák sárba tiprásához.
