Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A venezuelai események megmutatták, hogy az Egyesült Államok elnöke komolyan gondolja ragaszkodását a Monroe-doktrínához. Donald Trump már korábban is jelezte, hogy a doktrínát az egyik legfontosabb külpolitikai dokumentumnak tartja, amihez nem csak vissza akar térni, de meg is akarja azt reformálni. Mi is az a Monroe-doktrína pontosan?
A venezuelai események világossá tették, hogy az amerikai elnök komolyan veszi a Monroe-doktrínához való ragaszkodását. Donald Trump már korábban is egyértelművé tette: nem pusztán megőrizni kívánja a korábbi amerikai elnökről elnevezett külpolitikai irányvonalat, hanem saját elképzelései mentén újra is értelmezné azt. Éppen ezért érdemes áttekinteni, mit jelent pontosan a Monroe-doktrína, milyen történelmi szerepet töltött be az Egyesült Államok külpolitikájában, és miként illeszkedik mindez Trump hatalmi politikájához és stratégiai gondolkodásához.
Fotó: ALEX WONG / GETTY IMAGES NORTH AMERICA
Az Ovális Irodában szinte minden elnök változtatásokat hajtott végre, a saját ízlésére formálva azt. Ez alól Donald Trump sem volt kivétel, aki asztalához igen közel tart egy képet James Monroe elnökről. Az Egyesült Államok ötödik elnöke a róla elnevezett külpolitikai irányelv miatt vált ismertté, amit azonban lényegében John Quincy Adams akkori külügyminiszter dolgozott ki.
Ahhoz azonban, hogy a Monroe-doktrínát teljes egészében megértsük, fontos beszélni azokról a külpolitikai eseményekről, amik ekkortájt zajlottak.
Az Egyesült Államok, 1776. július 4-én született meg 13 korábbi angol gyarmatból, amelyek kikiáltották függetlenségüket. Nyilvánvaló volt, hogy az újonnan létrejövő ország nem lesz a gyarmatosító hatalmak barátja. A versenyszellem és a szembenállás azonban később alábbhagyott, de nem örökre. Napóleon bukása után a vezető nagyhatalmak uralkodói létrehozták a Szent Szövetséget, amely a békét és a hatalmi status quót kívánta fenntartani Európában és természetesen annak gyarmatain is. Spanyolország és Portugália ugyanakkor meggyengült a napóleoni háborúk során, Dél-Amerikai gyarmatai pedig elkezdtek sorra függetlenségről álmodni.
A Szent Szövetség ebben a helyzetben fontolgatta, hogy közbelép a távoli kontinensen, hogy fenntartsa a rendet, azonban ekkor jött Monroe elnök, aki határozottan elutasította ezt.
„Az európai hatalmak háborúiban, melyek az ő belső ügyeik voltak, sohasem vettünk részt, sem azok politikánkat közelebbről nem érintik. Csak akkor utasítjuk vissza a sérelmeket vagy készülünk védelemre, ha jogainkat megtámadják vagy komolyan fenyegetik” – hangsúlyozta Monroe elnök 1823. december 2-án a Kongresszushoz intézett beszédében.
A legfontosabb megállapítás ugyanakkor az volt, hogy az Egyesült Államok tartozik annyival az európai nagyhatalmaknak, hogy kinyilvánítja: a rendszerük kiterjesztésére irányuló bármilyen kísérlet a nyugati félgömbön veszélyt jelent a békéjükre és a biztonságukra nézve.
Trump visszanyúl a gyökerekhez
A Monroe-elv lényegében tehát lefektette, hogy az Egyesült Államok érdekszférájának tekinti a nyugati féltekét a bolygónak – beleértve Dél-Amerikát is – ennek megfelelően pedig semmiféle beavatkozást nem tűr meg ezen a területen. Theodore Roosevelt később ezt a gondolkodást vitte tovább, amikor a doktrínát kibővítette. Roosevelt maga is harcolt a spanyolok ellen Kubában, így nem meglepő módón szorgalmazta, hogy a Monroe-elv részeként katonákat is küldhessen az Egyesült Államok más, az érdekszférájába tartozó országba.
Ez pedig hamarosan meg is történt, hiszen az Egyesült Államok Roosevelt lobbija után tíz évvel már katonákat küldött Dominikára, Haitire és Nicaraguába is.
A doktrína egyébként nagy szerepet kapott mind a világháborúk alatt, mind pedig a hidegháború idején, egészen Barack Obama érkezéséig. John Kerry akkori külügyminiszter egy beszédében kijelentette, hogy a Monroe-doktrína ideje lejárt. Nem véletlen, hogy Trump már 2016-os kampányában is erősen utalt rá, hogy visszahozná a hajdani elnökről elnevezett elvet.
Az Egyesült Államok soha nem fog meginogni hazánk, érdekeink vagy polgáraink jólétének védelmében. Ma a kormányom büszkén megerősíti ezt az ígéretet a Monroe-doktrína új »Trump-kiegészítés« keretében: hogy az amerikai nép mindig is saját maga fogja irányítani a sorsát a bolygó ezen féltekénken
– fogalmazott az elnök a doktrína évfordulóján kiadott üzenetében.
Trump szintén nagy hangsúlyt fektetett a Monroe-elv alkalmazására új nemzetbiztonsági stratégiája megalkotásakor, amiben határozott célként fogalmazta meg az amerikai kormányzat, hogy a versenytársaktól megtagadja azt a képességet, hogy erőket vagy más fenyegető képességeket helyezzenek el, illetve hogy stratégiailag létfontosságú eszközöket birtokoljanak vagy ellenőrizzenek a nyugati féltekén.
Ugyanezen doktrína alapján akarja Trump most érvényesíteni az Egyesült Államok érdekeit, és az ország felügyelete alá helyezni Grönlandot.
Erről nemrég Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, a Magyar Nemzet főmunkatársa is beszélt az Origo Gyorselemzés című műsorában, ahol hangsúlyozta, hogy hogy hiba volt alábecsülni Donald Trump Grönlanddal, Panamával és a nemzetbiztonsági stratégiával kapcsolatos lépéseit, amelyek a Monroe-doktrína ismeretével nyernek értelmet.
A szakértő szerint az Egyesült Államok visszatért gyökereihez, a Monroe-doktrínához, amely szerint amerikai érdek, hogy a nyugati féltekén idegen hatalmak ne vethessék meg a lábukat. Castel állítása szerint az Egyesült Államok Venezuela elleni fellépésének valódi célpontja Kuba.
Felidézte, hogy az amerikai biztonságpolitikai gondolkodásban már 2018 óta jelen van a diktatúrák trojkája kifejezés, amely Venezuela, Kuba és Nicaragua együttműködésére utal. Washington célja szerinte az, hogy megakadályozza a három országot abban, hogy platformot biztosítsanak orosz, kínai vagy iráni befolyásnak a nyugati féltekén.
