Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Az Északi Áramlat 2022-es felrobbantása nemcsak egy gázvezetéket semmisített meg, hanem Európa energiabiztonságának egyik alappillérét is. A német legfelsőbb bíróság jelentése szerint ukrán állami terrorizmus állhat a háttérben – a következmények pedig máig érezhetők az elszálló energiaárakban és az európai gazdaság versenyhátrányában.
Több mint három évvel a balti-tengeri robbantások után sem csillapodnak a viták az Északi Áramlat ügyében. A 2022. szeptember 26-án, a dániai Bornholm sziget közelében történt detonációk három vezetéket semmisítettek meg a négyből, alapjaiban rengetve meg Európa energiaellátását. Egy friss német bírósági jelentés szerint ukrán állami terrorizmus állhat a háttérben.
A német szövetségi Legfelsőbb Bíróság jelentést készített az Északi Áramlat felrobbantásával megvádolt férfi bírósági tárgyalásának részeként. A dokumentum Szerhij K. védekezésére adott válaszként született és kimondja, hogy ukrán állami terrorizmus áll a robbantás mögött, amely megsértette Németország szuverenitását. A Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság indoklás szerint a civil lakosságot és az európai gazdaságot kiszolgáló energetikai infrastruktúra nem tekinthető legitim katonai célpontnak, a dokumentum hírszerzési akcióról beszél, amely egy illegitim célpont ellen irányult.
Az európai energiabiztonság megrendülése
Az Északi Áramlat–1 gázvezeték kapacitása 50 milliárd köbméter volt, az Északi Áramlat–2 gázvezeték, ha üzembe helyezték volna, újabb 50 milliárd köbméteres kapacitásra lett volna elegendő, így a két vezeték együttesen az Európai Unió korábbi orosz gázimportjának több mint a felét kitette volna.
A háború előtt az EU 150-170 milliárd köbméter gázt importált Oroszországból, ebből 50 milliárd köbméter jött az északi Áramlat gázvezetéken keresztül, tehát egy nagyon nagy kapacitású infrastruktúra-elemről van szó.
Versenyhátrányban Európa
A 2024-ben kiadott Draghi-jelentés szerint az Európai Unió versenyképességi hátrányának egyik legfontosabb oka, hogy az európai vállalatoknak többszörös árat kell fizetniük a villamos energiáért és a gázért, mint a globális versenytársaiknak.
Ha megnézzük a Draghi-jelentésben felrajzolt energiagörbéket, akkor világosan kirajzolódik, hogy ennek az árnak két fő komponense van, az egyik a radikális európai klímapolitikai felár, ami még a háború előtt kezdte el kifejteni visszavető hatását, a másik pedig a háborús szankciós felár.
Szakértők szerint 2022-től az EU szelektíven vásárol energiát, és annak ellenére, hogy az Európai Unióban tapasztalható energiaárak jóval magasabbak, mint máshol, azóta is azon van, hogy örökös szankcióval sújtsa az orosz energiát akkor is, ha az az európai ipar és a lakosság számára súlyos hátrányokkal jár.
A vezetékek megsemmisítése így nem csupán szimbolikus, hanem rendkívül súlyos gazdasági következményekkel is járt. Az energiapiac beszűkült, az árak elszálltak, és Európa egyre inkább drágább, alternatív forrásokra – például LNG-re – szorult.
Célkeresztben a kritikus infrastruktúra
Az Északi Áramlat elleni támadás nem elszigetelt jelenségként jelenik meg a politikai vitákban. Az elmúlt időszakban a Magyarországot és Szlovákiát ellátó Barátság kőolajvezetéket is érték incidensek, ami tovább erősíti azokat a hangokat, amelyek szerint Európa kritikus energia-infrastruktúrája célkeresztbe került.
Az Északi Áramlat felrobbantása máig megosztja az európai politikai közösséget. Egy azonban biztos: a kontinens olcsó, stabil energiaellátásának egyik alappillére semmisült meg, amelynek hatásait az európai gazdaság és a fogyasztók ma is érzik.
