Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Újabb repedés keletkezett a brüsszeli migrációs politika falán, ezúttal a balti régióból érkezett határozott elutasítás. Lettország nyíltan szembeszállt az Európai Unió sokat vitatott migrációs paktumával, világossá téve: sem az illegális bevándorlók kötelező elosztásában nem vesz részt, sem a be nem fogadott személyek után járó, büntetésként értelmezhető szolidaritási hozzájárulást nem fizeti meg.
A brüsszeli bürokrácia ismét falba ütközött, amikor megpróbálta ráerőltetni akaratát a tagállamokra. Lettország kormánya ugyanis úgy döntött, nem hajlandó végrehajtani az uniós migrációs paktumot, inkább vállalja a nyílt konfrontációt Brüsszellel – számol be róla az Exxpress osztrák hírportál.
Baiba Braze lett külügyminiszter a helyi parlamentben (Saeima) tartott éves külpolitikai vitában nem kertelt, és egyértelmű üzenetet küldött az EU vezetésének:
Senkit nem veszünk át – és nem fizetünk.
A migrációs paktum jelenlegi formájában egyfajta kényszerszolidaritást írna elő: a tagállamoknak vagy át kellene venniük a migránsokat a túlterhelt országoktól, vagy személyenként mintegy 20 ezer eurós (közel 8 millió forintos) „váltságdíjat” kellene fizetniük egy közös uniós alapba. Riga számára azonban mindkét opció elfogadhatatlan. A balti állam vezetése ugyanis úgy véli, ők már bőven kivették a részüket az európai biztonság garantálásából, és méltánytalan lenne őket további terhekkel sújtani.
Braze érvelése kristálytiszta és a józan ész talaján áll: Lettország az elmúlt években gigászi küzdelmet folytatott a keleti határainál. A Belarusszia felől érkező, gyakran hibrid hadviselésként szervezett migrációs nyomással szemben a lett határőrök több mint 12 ezer illegális határátlépési kísérletet hiúsítottak meg. Az ország saját forrásból kerítést épített, megerősítette a határőrség állományát, és a frontvonalban védi nemcsak a saját, hanem az egész Európai Unió külső határait is.
A lett álláspont szerint ez a valódi, kézzelfogható szolidaritás, nem pedig a migránsok ide-oda tologatása a kontinensen.
Riga jelezte: készek operatív segítséget nyújtani, megosztani a határvédelmi tapasztalataikat és technológiai tudásukat más tagállamokkal, de a kötelező betelepítést vagy az azért járó pénzügyi szankciókat kategorikusan elutasítják.
Ezzel a balti ország gyakorlatilag ugyanazt az érvelést alkalmazza, amit a magyar kormány is hangoztat a migrációs válság bő tíz évvel ezelőtti kezdete óta: a megoldás nem a szétosztásban, hanem a határok lezárásában rejlik.
A lett ellenállás jelzésértékű lehet más uniós tagállamok számára is. Sok helyen ugyanis csendben ugyanazt gondolják, amit Lettország most hangosan kimondott: miért kellene azoknak az országoknak fizetniük, amelyek betartják a szabályokat és megvédik a határaikat, miközben mások képtelenek erre?
Az alkotmányjogász is helyesli Lettország álláspontját
A szakértők is egyre kritikusabban szemlélik a brüsszeli terveket. Markus C. Kerber, a neves bécsi alkotmányjogász az üggyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a migrációs paktum nem más, mint egy „átrakodó állomás”, egyfajta logisztikai trükk a valódi probléma elfedésére.
Ha az Európai Unió nem képes hatékonyan megvédeni külső határait, azzal saját létjogosultságát kérdőjelezi meg
– mutatott rá Kerber, utalva Henry Kissinger korábbi amerikai külügyminiszter gondolataira, aki szintén a határok védelmében látta az államiság és a közösség alapját.
A migrációs paktumnak elvileg idén kellene teljeskörűen hatályba lépnie, de mint Lettország példája is mutatja, a politikai és jogi ellenállás egyre erősebb, és kérdéses, hogy Brüsszel képes lesz-e behajtani a követelt összegeket azokon az államokon, amelyek a nemzeti szuverenitásukat választják a birodalmi diktátumok helyett.
