Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A NATO haditengerészetének vezetői Párizsban gyűltek össze, ahol a résztvevők álláspontja az, hogy a katonai szövetségnek háborúra kell készülnie. A háborús pszichózistól megrészegült tisztek már akár 2030-ra egy nagyobb fegyveres konfliktust vizionálnak. A delegáció tagjai mindannyian sürgették a fegyverkezés felgyorsítását. A többség Moszkvát tartja a legnagyobb fenyegetésnek.
A Párizsban megrendezett esemény, amelyen a NATO haditengerészeteinek vezetői gyűltek össze, rendkívül beszédes volt. Az elhangzottak szerint Franciaországnak és szövetségeseinek számolniuk kell egy nagy intenzitású fegyveres konfliktus realitásával a közeljövőben. Amikor a színpadra lépett, hogy elmondja nyitóbeszédét, Fabien Mandon tábornok, Franciaország katonai vezérkari főnöke csupán néhány szóban foglalta össze a párizsi Haditengerészeti Konferencia vezérmotívumát. „Ma háborúra készülünk”– mondta, számolt be cikkében a Breakingdefense.
Fotó: AFP
A francia vezérkari főnök figyelmeztetett, hogy Franciaországnak jelenleg „elégtelen számú hajója és fegyverzete van”, és különösen „nagyobb hatótávolságú és pusztítóerejű rakétákra” lenne szükség.
Később Alban Lapointe altengernagy, a francia haditengerészet vezérkari főnökének helyettese hozzátette: Európának 2030-ra fel kell készülnie a háborúra „minden dimenzióban”, és „ennek eléréséhez meg kell erősítenünk eszközeinket, támogatási rendszereinket és gondolkodásmódunkat”.
A haditengerészeti konferencia panelbeszélgetésén vezérkari főnökökből álló küldöttség vett részt, név szerint: Nicolas Vaujour francia tengernagy, Giuseppe Berutti-Bergotto olasz tengernagy, Harold Liebregs holland (és Benelux) altengernagy, Sir Gwyn Jenkins brit tábornok, valamint Daryl Caudle amerikai tengernagy.
Beszédeikben mind az öten megemlítették a fenyegetések sokféleségét, de Kína nevét kizárólag Caudle hozta szóba.
A többiek Oroszországot jelölték meg elsődleges fenyegetésként.
Vaujour megjegyezte, hogy „a nemzetközi szabályozás eszközei már nem működnek”, és a fenyegetés nemcsak államokra és megbízott szereplőkre – például a Vörös-tengeren tevékenykedő húszikra – terjed ki, hanem „a tengerfenéktől az űrig” nyúlik, ami egy évtizeddel ezelőtt még nem volt jellemző.
Utalva Ukrajna drónokkal elért figyelemre méltó sikereire az orosz flotta ellen, hangsúlyozta: „ez megmutatja, hogy a siker kulcsa a rugalmasság, ezért a haditengerészetnek eleve alkalmazkodónak kell lennie” – ami elismerése szerint rendkívül nehéz feladat.
Caudle rámutatott, hogy a jelentős katonai képességekhez való belépési küszöb költsége folyamatosan csökken, és megemlítette a húszik által a Vörös-tenger térségében kilőtt ballisztikus rakétákat is.
Jenkins szerint a technológiai fejlődés üteme és a világrend rendkívül nehezen kiszámítható széttöredezése bizonytalansághoz vezet. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy szinte normalizáltuk az ukrajnai háborút, miközben a médiát más események – például Grönland vagy az Epstein-ügy aktái – kötik le.
Ugyanakkor figyelmeztetett: az orosz beruházások az északi flottában nem csökkentek, ezért a fregattok és tengeralattjárók nem elegendők, más megközelítésre van szükség.
Liebregs megjegyezte: „orosz kapcsolatokkal rendelkező hajók kószálnak létfontosságú infrastruktúrák közelében, drónok repülnek a területünk felett, GPS-zavarás és -blokkolás sújt minket. Ezt nem szabad új normális állapotként elfogadnunk.” Hangsúlyozta: „szintet kell lépnünk, és fel kell készülnünk a háborúra.”
A beszédet követően a médiának nyilatkozva Liebregs hozzátette: ha az ukrajnai háború véget ér, ezzel az ellenféllel egy új háborúval fogunk szembenézni.
Olaszország aggályai inkább a Földközi-tenger térségére összpontosulnak, mintsem a Balti-tengerre vagy az Északi-sarkvidékre, de ott sem stabil a helyzet: „a Szövetség déli szárnya nem túl stabil.”
Mindannyian beszéltek a személyzettel működtetett és a személyzet nélküli rendszerek közötti munkamegosztásról, valamint a hajók modularitásáról. „A kulcs az, hogyan tudjuk az embereket és a gépeket együttműködésre bírni” – fogalmazott Jenkins.
