Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Irán és Izrael, valamint az Egyesült Államok között már jó ideje különösen feszült volt a viszony, nem utolsósorban a teheráni rezsim atomprogramja miatt, ami a zsidó állam számára egzisztenciális fenyegetést jelent. De hogyan jutott el az iráni helyzet a tavaly júniusi tizenkét napos háborútól a szombatii újabb támadásig? Összefoglaltuk az elmúlt hónapok legfontosabb eseményeit.
Izrael szombaton megelőző csapást mért Iránra. A támadás csak látszólag jött hirtelen, a helyzet elmérgesedése a két ország között már jó ideje benne volt a levegőben. Az elmúlt közel egy év eseményei megmutatták: Izrael és az Egyesült Államok kész a legkeményebb eszközökhöz nyúlni, hogy megakadályozza az iráni atomfegyver létrejöttét.
A mostani feszültség gyökerei 2025 nyaráig nyúlnak vissza. Bár májusban Donald Trump még arról beszélt, hogy „haladást sikerült elérni” a tárgyalásokon, és reményét fejezte ki a béke iránt, a helyzet hetek alatt a feje tetejére állt. Izrael, felismerve az egzisztenciális fenyegetést, elindította az „Ébredő oroszlán” hadműveletet. Ez egy precízen megtervezett, pszichológiai és katonai csapássorozat volt, amely a Moszad megtévesztő manővereivel kezdődött, és az iráni vezetés teljes megbénításával végződött.
A helyzet június 22-én eszkalálódott: Donald Trump parancsára az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb légicsapását hajtotta végre Irán ellen. A célpontok az iráni atomprogram szíve és lelke voltak: Fordo, Natanz és Iszfahán. Az amerikai légierő B-2-es lopakodói a félelmetes, 13 tonnás GBU-57 bunkerromboló bombákkal támadták a föld mélyére rejtett létesítményeket. A szakértők szerint ezek a bombák képesek akár 60 méterre is behatolni a föld alá, mielőtt robbannának.
A csapás – amelyet a Fehér Ház „teljes katonai sikernek” nevezett – megrengette a teheráni rezsimet. Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatója megerősítette: a felszíni létesítmények megsemmisültek, a centrifugák súlyosan károsodtak. Izrael nem állt meg itt: válaszul az iráni fenyegetőzésekre, célzott támadást intézett a hírhedt teheráni Evin börtön és a Forradalmi Gárda központjai ellen is.
Irán nem adta fel
Az amerikai demokrata párthoz közeli sajtóorgánumok (mint a New York Times és a CNN) azonnal megpróbálták kisebbíteni Trump sikerét, titkosszolgálati forrásokra hivatkozva azt állították, hogy a csapás csupán néhány hónapokkal vethette vissza az iráni atomprogramot, és a dúsított uránt a teheráni rezsim kimenekítette. A Trump-kormányzat ezt „abszurdnak” és árulásnak minősítette. Steve Witkoff különmegbízott szerint Irán fegyverkezési képessége gyakorlatilag lenullázódott.
Ám a csend nem tartott sokáig. 2025 júliusára kiderült: Iránnak még mindig jelentős mennyiségű, 60%-os dúsítottságú uránkészlete maradt. Teherán pedig dacosan reagált.
Az épületek lerombolása nem probléma, újjáépítjük őket, méghozzá nagyobb erővel!
– jelentette be Maszúd Peszeskján iráni elnök.
Irán kiutasította az ellenőröket, és a parlament törvénybe foglalta az együttműködés felfüggesztését a NAÜ-vel.
Szankciók és gazdasági összeomlás
A katonai vereség után Iránra gazdasági csapás is sújtott. Miután a diplomáciai kísérletek kudarcba fulladtak, Marco Rubio amerikai külügyminiszter és az európai „E3” hatalmak (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország) aktiválták a „snapback” mechanizmust. Ennek eredményeként 2025 szeptemberében, egy évtized után újra életbe léptek a legszigorúbb ENSZ-szankciók.
A hatás pusztító volt. Az iráni rial történelmi mélypontra zuhant, az infláció az egekbe szökött, az alapvető élelmiszerek ára megfizethetetlenné vált az átlagemberek számára. 2026 januárjára a helyzet robbanásig feszült: Irán-szerte véres tüntetések törtek ki. A rezsim kemény kézzel válaszolt, Ali Hamenei „rendbontóknak” nevezte a tüntetőket, miközben a biztonsági erők éles lőszerrel oszlattak. A véres eseményeknek több ezer halálos áldozata volt, Donald Trump amerikai elnök pedig katonai akciót helyezett kilátásba, amennyiben a teheráni rezsim elkezdi kivégezni az elfogott tüntetőket. Az ország a szakadék szélén táncolt, miközben a „proxik” (a Hamász, a Hezbollah és a húszik) is sorra szenvedték el a vereségeket Izraeltől.
Ultimátum Amerikából
És itt érkeztünk el a jelenbe, 2026 februárjának végéhez. A műholdfelvételek nem hazudnak: Irán titokban elkezdte újjáépíteni a lebombázott létesítményeket Iszfahánban és Natanzban. Sőt, erődemonstrációként hadgyakorlatot tartottak a stratégiai fontosságú Hormuzi-szorosban, fenyegetve a világ olajellátását.
Donald Trump válasza nem maradt el. Az amerikai elnök megelégelte a huzavonát. Tíz-tizenöt nap – ennyi ideje maradt Teheránnak, hogy elfogadja a feltételeket. Ellenkező esetben „nagyon szerencsétlen dolgok következhetnek” – fogalmazott az elnök néhány nappal ezelőtt. Az üzenet nyomatékosítására az USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó és kísérőhajói már elfoglalták pozíciójukat a térségben.
A feszültség növekedését az olajár alakulása is tükrözte: 70 dollár fölé ugrott, jelezve, hogy a világ a legrosszabb forgatókönyvre készül. Egy magas rangú iráni tisztviselő szerint nem lesznek „vörös vonalak” Teherán számára a mai támadásra adandó válaszban, ami igen nyugtalanító jövőt vetít előre a Közel-Keleten.
