Philip Pilkington: Nem gyengült meg az orosz hadsereg, miközben a szankciók gazdasági fellendülést hoztak

A nyugati szankciók nem roppantották meg az orosz gazdaságot, sőt egyes területeken kifejezetten élénkülést hoztak – mondta Philip Pilkington, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója az Origónak. A szakértő szerint a bérek emelkednek, a hazai termelés erősödik, miközben az orosz hadsereg sem gyengült meg, ellentétben több nyugati elemzéssel.

– Ön szerint a nyugati szankciók jelenleg hogyan hatnak az orosz állampolgárok mindennapi életére?
– A szankciók jelentős hatást gyakoroltak az orosz gazdaságra, de ez a hatás nem volt túlnyomórészt negatív. Bár a tehetősebb oroszok harmadik országokon keresztül továbbra is hozzáférhetnek nyugati luxuscikkekhez, a legtöbb ember ma már orosz vagy kínai termékeket vásárol. Az ebből fakadó nagyon magas kereslet az orosz termékek iránt hatalmas beruházási hullámot indított el az országban. Ez a munkaerő iránti kereslet ugrásszerű növekedéséhez vezetett – különösen a feldolgozóiparban –, ami pedig a bérek robbanásszerű emelkedését eredményezte.

Az orosz-ukrán háború kapcsán Philip Pilkington azt mondta, hogy nincs bizonyíték az orosz hadsereg gyengülésére
Fotó: MTI/Lakatos Péter

– Érezhető-e a szankciók hatása abban, hogy milyen termékekhez és szolgáltatásokhoz férnek hozzá az emberek Oroszországban?
– Ahogy említettem, az oroszok főként a nyugati termékekről orosz és kínai termékekre álltak át. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a legtöbb csúcskategóriás fogyasztói elektronikai eszköz – például okostelefonok, elektromos autók és laptopok – kínai gyártmány. Ugyanakkor ez ma már a Nyugaton is jellemző. Eközben az alapvetőbb termékeket – különösen az élelmiszereket, de az alacsonyabb hozzáadott értékű ipari termékeket is – belföldön állítják elő.

– Milyen változások történtek az oroszok vásárlási szokásaiban vagy mindennapi döntéseiben a szankciók következtében?
– Nem látok túl sok változást. 

Az oroszok már 2014-ben elkezdtek felkészülni a szankciókra. Az európai élelmiszereket fokozatosan kivonták, és megbízható kereskedelmi partnerektől származó termékekkel helyettesítették. A bor jó példa erre: Oroszország fokozatosan leállt az európai borok vásárlásával, eleinte Grúziából szerzett be bort, mára pedig egy teljes hazai borágazat épült ki. 

Szerintem leginkább azok a tehetősebb emberek érintettek, akik ragaszkodnak bizonyos nyugati termékekhez – például a felsőkategóriás Mercedes autókhoz – mint státuszszimbólumhoz. Nekik ma jóval többet kell fizetniük ezekért, mivel harmadik országokon keresztül tudják csak beszerezni őket.

– Akkor tehát nem volt szükség jelentősebb alkalmazkodásra az oroszok részéről a szankciók után.
– Úgy gondolom, hogy nem. 

Az életszínvonal a szankciók bevezetése után emelkedik, nem csökken. 

Oroszország jelenleg olyan erős gazdasági fellendülést él át, hogy a munkaerőhiány inflációs nyomást kezd okozni, ami miatt a jegybank igyekszik hűteni a gazdaságot. Ez jelenleg az egyik fő politikai vita Oroszországban: vajon a jegybank túl agresszívan próbálja-e fékezni a gazdaságot.

– Ön szerint mely társadalmi csoportok érzik mégis a szankciók hatását Oroszországban?
– A nyugati kapcsolatokkal rendelkező, tehetősebb oroszok a leginkább érintettek. Nemcsak a fogyasztási cikkeik beszerzése vált nehezebbé és drágábbá, hanem a nyugati üzleti kapcsolataik is megszakadtak. Ez arra kényszerítette őket, hogy belföldön fektessenek be, illetve kínai vállalatokkal működjenek együtt. Ezek a változások nem feltétlenül negatívak – sem az üzletemberek, sem Oroszország számára –, de mindenképpen változást jelentenek.

– Több elemzés szerint az orosz hadsereg az utóbbi időszakban jelentősen meggyengült, egyes vélemények szerint márciusban különösen gyenge teljesítményt nyújtott. Ön hogyan látja ezt, és ennek fényében milyen esélyei vannak Ukrajnának a háború alakulását illetően?
– Nem látok erre bizonyítékot. A nyugati elemzők a háború kezdete óta folyamatosan az orosz hadsereg összeomlását jósolják. 

Véleményem szerint az orosz hadsereg inkább megerősödött. Ukrajna ezzel szemben ma már szinte kizárólag a drónhadviselésre támaszkodik, mivel a nehézfegyverzetének nagy része megsemmisült. A drónhadviselés természetesen rendkívül hatékony, de nem képes teljes mértékben helyettesíteni a tüzérségi és bombázási képességeket. 

Az, hogy Ukrajna a drónokra támaszkodik, számomra azt jelzi, hogy a konfliktus egyenrangú felek közötti háborúból egy olyan helyzetté alakult, ahol egy erősebb hadsereg áll szemben egy aszimmetrikus kihívóval – hasonlóan ahhoz, ami jelenleg Libanonban zajlik, ahol a jól felszerelt izraeli hadsereg egy sokkal gyengébben felszerelt Hezbollah drónhadviselésével néz szembe.