Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huBrüsszel továbbra is Ukrajna uniós csatlakozásában reménykedik, de a háttérben egyre látványosabbak a repedések az európai vezetők között. Miközben Kaja Kallas optimistán beszél a csatlakozási tárgyalások bővítéséről, a valóság az, hogy a tagállamok nagy többsége szerint teljesen irreális, hogy a háborúban álló ország különutas elbánással kerülhessen közelebb az EU-hoz.

Fotó: AFP
Egy korábbi cikkünkben írtunk róla, hogy Kaja Kallas arról beszélt, hogy hamarosan újabb fejezetek nyílhatnak meg Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásaiban, ám több uniós vezető szerint a gyorsított felvétel irreális elképzelés. Ursula von der Leyen korábban azt javasolta, hogy Ukrajna még a szükséges reformok teljesítése előtt kapjon tagságot, ezt azonban az EU-tagállamok többsége elutasította, ragaszkodva az érdemalapú csatlakozáshoz. Közben Friedrich Merz és Volodimir Zelenszkij között is feszültség alakult ki, miután a német kancellár egy korlátozott jogkörű társult státuszt vázolt fel Ukrajna számára, amit Zelenszkij visszautasított.
Hortay Olivér a Századvég Gazdasági Folyamatok Intézetének igazgatóját kérdeztük, hogy milyen kritériumoknak kellene megfelelnie Ukrajnának ahhoz, hogy csatlakozhasson az Európa Unióhoz, elképzelhető-e egy gyorsított eljárás, illetve milyen pénzügyi következményekkel járhat a folyamat a blokk egészét, valamint kifejezetten Magyarország gazdaságát tekintve.
Hatalmas hiányosságok
Hortay Olivér szerint érdemes abból kiindulni, hogy az Európai Unióban a csatlakozási folyamat egy érdemalapú eljárásrend szerint működik, amelyben a tagjelölt országoknak meghatározott feltételeket kell teljesíteniük ahhoz, hogy uniós taggá válhassanak.
Az energiagazdasági szakértő úgy látja, Ukrajna esetében ezek a feltételek aligha teljesülnek, ráadásul már a kiinduló helyzet is rendkívül szokatlan: Ukrajna jelenleg háborúban áll egy másik országgal, miközben a területi és népességi viszonyai sem tekinthetők teljesen tisztázottnak.
Rámutatott, hogy jelenleg az sem világos pontosan, Ukrajna csatlakozásával hány új európai uniós polgárral és mekkora területtel bővülne az Európai Unió.
Az energiagazdasági szakértő szerint az ukrán integráció kapcsán egy teljesen szokatlan helyzet alakult ki, amelyben az Európai Bizottság elsősorban politikai eszközökkel igyekszik felgyorsítani a folyamatot.
A Századvég igazgatója úgy fogalmazott, hogy „egy nagyon erős politikai szándék tapasztalható” a brüsszeli vezetés részéről Ukrajna mielőbbi integrálására. Hozzátette, hogy vezetői szinten Ursula von der Leyen és Kaja Kallas részéről is több ígéret hangzott el a témában, ugyanakkor a hagyományos technikai eljárásrend alapján Ukrajna felvételéről aligha lehetne beszélni.
Gyorsított felvétel vagy szimplán kerülőút?
Hortay Olivér szerint elsőként azt kellene tisztázni, mit értenek gyorsított felvétel alatt, ugyanis az elmúlt időszakban a sajtóban és a különböző nyilatkozatokban megjelent elképzelések több ponton is eltérnek egymástól. Az energiagazdasági szakértő úgy látja, hogy ezek az irányok a jelenlegi csatlakozási folyamathoz képest valamiféle kerülőutat próbálnak keresni.
Felidézte, hogy a legutóbbi ilyen javaslat Friedrich Merz német kancellártól érkezett, ugyanakkor ennek részletei egyelőre nem ismertek. Elmondása szerint a felvetés arról szólt, hogy Ukrajna valamiféle átmeneti, társult tagsági jogosultságot vagy státuszt kaphatna, amelynek keretében már bizonyos mértékig részt vehetne az uniós döntéshozatalban. Hozzátette, hogy ebben a konstrukcióban az ukrán vezetők ott ülhetnének az uniós döntési fórumokon, miközben jogilag még nem lehetne teljes jogú európai uniós tagnak tekinteni az országot.
Hortay Olivér arra is kitért, hogy az Európai Unió jelenlegi működése alapján az ilyen típusú kerülőutas megoldásokra egyelőre nincs jogszabályi lehetőség.
Az energiagazdasági szakértő szerint amennyiben az uniós tagállamok vagy az intézményrendszer vezetői ilyen konstrukciókat kívánnának megvalósítani, akkor első lépésként meg kell teremteniük azok jogszabályi alapjait.
Hangsúlyozta, hogy csak ezeknek a jogi kereteknek az ismeretében lehetne megítélni, pontosan mit jelentene egy ilyen megoldás Ukrajna számára, és – mint fogalmazott – talán még ennél is fontosabb kérdés, hogy mindez mit jelentene az Európai Unióra nézve.
Hortay Olivér szerint a törekvéssel szembeni talán legerősebb kritika az, hogy nem alakult ki érdemi párbeszéd arról, egyáltalán miért állna az Európai Unió érdekében Ukrajna felvétele, és ha igen, akkor pontosan milyen okokból.
Az energiagazdasági szakértő úgy látja, hogy a brüsszeli vezetés jellemzően biztonságpolitikai megfontolásokkal indokolja a lépés szükségességét, ugyanakkor ezt a megközelítést több szempontból is nehéz alátámasztani.
Rámutatott, hogy biztonságpolitikai szempontból nehezen indokolható egy olyan rendkívül nagy ország felvétele az Európai Unió szövetségi rendszerébe, amely jelenleg háborúban áll. Hozzátette, hogy még a háború lezárását követően is vélhetően egy geopolitikai szempontból jóval kockázatosabb térségnek számítana Ukrajna.
A szakértő szerint mindezen túl a gazdasági kérdésekről sem zajlik érdemi szakmai vita. Hiányolja annak bemutatását is, hogy az Európai Unió és az uniós állampolgárok szempontjából pontosan hogyan térülne meg Ukrajna felvétele. Úgy fogalmazott, hogy mindezek alapján „van egy komoly politikai hiátus is” abban, hogy Ukrajna európai uniós csatlakozásáról valóban kedvező irányként lehessen beszélni.
Ukrajna tagsága rendkívüli terhet róna az EU és benne hazánk költségvetésére
Hortay Olivér elmondta, hogy a Századvéggel már tavaly év elején készítettek egy becslést Ukrajna gyorsított európai uniós csatlakozásának költségeiről.
Az energiagazdasági szakértő szerint az elmúlt több mint egy évben több számítás is napvilágot látott arról, hogy Ukrajna uniós integrációja, illetve az ezzel járó finanszírozási terhek milyen mértékű költségeket jelentenének az Európai Unió és az európai háztartások számára. A szakértő kifejtette, hogy ezek között egyrészt a háború idején jelentkező működési és finanszírozási költségek, másrészt a háborút követő újraindítás kiadásai szerepelnek. Hozzátette, elsőként azt érdemes tisztázni, hogy ezeket a terheket milyen mértékben és kik vállalnák magukra.
Hortay Olivér úgy látja, hogy a jelenlegi helyzet alapján, mivel az Egyesült Államok kihátrált Ukrajna finanszírozásának oroszlánrésze mögül, a költségek túlnyomó része az Európai Unióra hárulna.

Forrás: Századvég
A szakértő hangsúlyozta, hogy valamennyi eddig nyilvánosságra került becslés százmilliárd eurós nagyságrendű összegekről szól, ezért – mint fogalmazott – „nagyon jelentős költségtömegről van szó”.
Felidézte, hogy egy tavalyi elemzésükben úgy becsülték, hogy összesítve, az orosz–ukrán háború eddig egy átlagos magyar háztartásnak több, mint kétmillió forintjába került. Ukrajna soron kívüli, a jelenlegi keretek mellett történő csatlakozásához kapcsolódó közvetlen költségek, háztartásonként további közel fél millió forintot tehetnek ki évente.
Az energiagazdasági szakértő ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a háború az elmúlt időszakban az eszkaláció irányába fordult, miközben Ukrajna infrastruktúrája egyre súlyosabb károkat szenved el. Figyelmeztetett, hogy ennek következtében az újjáépítés költségei is emelkednek, ezért a közvetlen kiadások várhatóan már most magasabbak, mint egy évvel ezelőtt voltak. Hozzátette, hogy mindemellett a közvetett költségekkel is számolni kell, még akkor is, ha ezek pontos megbecslése rendkívül nehéz.
Példaként említette, hogy Ukrajna uniós csatlakozásával az ukrán gabonára, agrártermékekre és más dömpingjellegű termékekre vonatkozó korlátozások jelentős része megszűnne, ami markáns hatást gyakorolna az Európai Unió mezőgazdasági piacára. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy Ukrajna európai uniós csatlakozásával az ország energetikai rendszeréhez kapcsolódó költségek is a jelenleginél jóval nagyobb mértékben válnának az Európai Unió problémájává. Az energiagazdasági szakértő szerint ez szintén olyan tényező, amely további terheket róhatna a közösségre. Hortay Olivér szerint ezért Ukrajna gyorsított uniós integrációja nemcsak politikai, hanem gazdasági és biztonsági szempontból is rendkívül súlyos kérdéseket vet fel Európa számára.