Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEurópa több országában is komoly problémát jelent a kiskorú bűnözők számának megugrása. A helyzet sehol nem olyan súlyos, mint Stockholmban, Svédország pedig hiába fektet milliókat a prevencióba, a probléma gyökerei mélyebben húzódnak.
Stockholmban több történelmi iskola is működik, ránézésre a Fryshuset névre keresztelt intézmény csak egy ezek közül. Ez az iskola azonban egyszerre szolgál szociális otthonként és közösségi térként a problémás fiatalok számára, akik Svédország erőfeszítései ellenér egyre többen vannak.
A fiatalkorú bűnözők megszaporodása egészen abszurd jelenség, már ha azt vesszük, hogy utoljára erre példa a 19-20. században volt. Habár az olyan bandák történetét, mint a Forty Thieves vagy éppen a Peaky Blinders, ma már nosztalgia lengi körül, a valóságban a kiskorúak megjelenése a szervezett bűnözés világában mindig is amolyan utolsó figyelmeztetésként szolgált egy társadalom számára.
Az ipari forradalomnak és a gyerekmunkának azonban már híre-hamva sincs, ellenben az olyan fejlett országok, mint Svédország vagy éppen Belgium, szépen lassan elveszíteni látszanak a harcot a kiskorú bandák ellen.
Belgium legnagyobb kikötőjében, Antwerpenben csak az elmúlt év első hónapjában 140 drogfutárt fogtak el, akik a kikötő végeláthatatlan konténerhalmai között kutattak illegális csomagok után. Az elkövetők közül húsz még a 14 éves kort sem töltötte be. A drogbandák előszeretettel toboroznak olyan fiatalokat, akik hátrányos helyzetűek, így a könnyű pénz reményében kötélnek állnak.
A kartellek számára ez kifizetődő, hiszen a gyerekek nem igazán értik, mekkora veszélynek teszik ki magukat, és a titkosított üzenetek közepette abba sem gondolnak bele, hogy az őket elfogó hatóságoknak szinte semmit nem tudnak mondani a megbízóikról, így pedig könnyen az egész balhét ők vihetik el.
Míg Belgium igyekszik a törvény szigorát segítségül hívni, és komoly büntetéséket helyezett kilátásba, addig Svédország a prevenció segítségével akar úrrá lenni a helyzeten.
Svédország kálváriája nem most kezdődött
Habár sokan szeretnék a szőnyeg alá söpörni a problémát, nehéz lenne a bűnözési statisztikákról beszélni a migráció megemlítése nélkül. Mind Belgium, mind pedig Svédország esetében ugyanis egyértelműen körülhatárolható, hogy a fiatalkorú bűnözés mely csoportokon belül virágzik igazán. A migráció kezelése kapcsán ugyanis kevés szó esik róla, hogy a megfelelő kulturális integráció hiányában a bevándorlók vagy párhuzamos társadalmat hoznak létre, vagy egyszerűen a perifériára szorulnak.
A kiszolgáltatottságból pedig elsődlegesen a szervezett bűnözés profitál.
Az elmúlt években több olyan, a közvéleményt sokkoló bűncselekményre derült fény az országban, amelyek elkövetői még évekre voltak a nagykorúságtól. A 2025-ös évben ötven olyan eset volt, amelyben kiskorú elkövető állt bíróság elé gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet vádjával. Ennek kapcsán egyébként fölmerült a büntetési korhatár leszállításának lehetősége is.
Ugyanakkor ez a lépés számos szervezet szerint hosszútávon nem oldja meg a problémát. Ennek okán az ország több millió euróból bővíti prevenciós programjait és szociális ellátó rendszereit is, azonban könnyen lehet, hogy még ez is kevés lesz.
A vita arról, hogyan lehetne a leghatékonyabban megállítani a folyamatot, Svédország egyik meghatározó politikai küzdelmévé vált a szeptemberi általános választások előtt. Ulf Kristersson miniszterelnök jobbközép kormánya szigorúbb büntetésekkel, kibővített rendőrségi hatáskörökkel és szigorúbb migrációs törvényekkel próbálta megfékezni az erőszakos bandákat. Egy ponton még azt is fontolóra vették, hogy a legsúlyosabb esetekben akár 13 éves gyermekeket is börtönbüntetéssel sújtsanak.
A Fryshusetnél más a megközelítés: mentorálás, tehetséggondozás és korai beavatkozás. „Két lehetőségünk van: várhatunk, amíg túl késő lesz – vagy megpróbálhatjuk előre megmenteni a helyzetet” – mondta Alexander Ojanne, Stockholm szociális ügyekért és közbiztonságért felelős alpolgármestere.
Szerinte az olyan intézmények, mint a Fryshuset, a város biztonsági hálójának alapvető részét képezik. A stockholmi bandák erőszakossága nagyrészt helyi jelenségként mutatkozott meg, az úgynevezett sebezhető területekre koncentrálódva – mondta. A szervezett bűnözés szerkezete azonban megváltozott. Ojanne szerint
a bandafőnökök egyre inkább külföldről irányítják tevékenységüket. Onnan irányítják az ügyeket, és nyomást gyakorolnak a svédországi fiatalokra, hogy szörnyű bűncselekményeket kövessenek el, amelyekbe néha ártatlan szemtanúk is belekeverednek.
A folyamatos újonc-utánpótlás Svédország egyre szélesedő társadalmi szakadékához köthető – érvelt. „Amióta a jóléti rendszert visszafogták, a dolgok igazán beindultak – mint egy megállíthatatlan hógolyó. Egyre nagyobb és nagyobb, és egyre brutálisabb” – mutatott rá. Ezzel szemben a svéd társadalom egy része szerint éppen hogy időszerű volt a jóléti rendszer visszavágása, hiszen a segélyezés koránt sem oldja meg a problémát.
A Svédországban uralkodó helyzet ugyanis lényegében azt bizonyítja, hogy habár Európa jelentős része igent mondott a migrációra, a társadalmi és kulturális integráció tekintetében egyértelműen csődöt mondott minden érintett ország. A kérdés már csak az, hogy mennyi időre lesz szüksége ezen országoknak, hogy felismerjék: a migráció kezelése nélkül a bűnözésre sem adható hatékony megoldás.
