Így használja fegyverként Putyin az orosz titkosszolgálatot – egy bennfentes mondta el a részleteket

A moszkvai tüntetések, az ukrajnai Euromajdan és a 2022-es háború előtti hírszerzési kudarcok egyaránt komoly kihívás elé állították az orosz titkosszolgálatokat. Az Andrej Szoldatov orosz oknyomozó újságíróval, a titkosszolgálatok elismert szakértőjével készített interjúnk első részében az orosz titkosszolgálatok átalakulásáról, az FSZB megerősödéséről és Vlagyimir Putyin szerepéről volt szó. Ezúttal az FSZB ukrajnai kudarcairól, az orosz elnök szervezeten belüli befolyásáról és az internetes cenzúra erősödéséről beszélgettünk.

2010-ben és 2011-ben tüntetések sorozata volt Moszkvában. A grúz és az ukrán forradalmak, valamint a kibontakozó Arab Tavasz árnyékában a Kreml úgy érezte, hogy a demokrácia exportja megérkezett Oroszországba is? 

FSZB: Így használja fegyverként Putyin az orosz titkosszolgálatot - Andrej Szoldatov az Origónak nyilatkozott

Az interjú első része ITT olvasható.

– Az orosz titkosszolgálatoknál dolgozók nagyon gyakorlatias emberek, számukra ezek a folyamatok nem a demokráciáról szólnak, hanem arról, hogy egy adott országban milyen eszközökkel lehet leváltani egy rezsimet. Hosszú éveken át, az 1990-es és a 2000-es években úgy hitték, hogy egy politikai rezsim leváltására két módszer létezik. Az egyik a katonai puccs, a másik pedig az, ha kellő számú embert tudsz az utcára vezényelni. A puccs megakadályozásához fontos, hogy a hadsereget ellenőrzés alatt tartsd. Az FSZB már Putyin hatalomra jutása előtt is rendelkezett eszközökkel arra, hogy megfigyelje a hadsereget, de Putyin elnöksége kezdetén ezeket a jogosítványokat tovább bővítették. A tüntetések esetén először megfelelő eszközökkel kell rendelkezni ahhoz, hogy mobilizálni lehessen az embereket. Tradicionálisan a politikai pártok és a kereskedelmi szövetkezetek rendelkeztek olyan eszközökkel, amelyek képesek erre. Putyin módszeresen ellehetetlenítette ezen szereplőket. A 2000-es évek elején a kereskedelmi szövetkezetek teljesen az állam ellenőrzése alá kerültek, ezzel egy időben pedig szintén leszámolt a jelentősebb ellenzéki politikai pártokkal.

A színes forradalmakat azonban az FSZB úgy értelmezte, hogy a Nyugatnak sikerült új megoldásokat találnia arra, hogy az embereket az utcára vigye, méghozzá az ifjúsági mozgalmak révén. Ekkor Putyin megbízta az elnöki hivatal vezetőjét, Vlagyiszlav Szurkovot, hogy hozzon létre olyan ifjúsági mozgalmakat, mint például a Nási (Наши, magyarul „Mieink”). Az ötlet lényege az volt, hogy amennyiben a Nyugat ifjúsági mozgalmakkal támad, akkor a Kreml a saját szervezeteit használja fel ellenük.

Az Arab Tavasz során Moszkva szemszögéből nézve félelmetes folyamatok indultak el. Azt látták, hogy az ott végbement politikai eseményeket nem pártok, kereskedelmi szövetkezetek vagy ifjúsági mozgalmak fűtik, hanem az internet. Ez hatalmas meglepetésként érte őket, és rájöttek, hogy ezen új fenyegetés ellen nem rendelkeznek megfelelő fegyverekkel. A moszkvai tüntetések idején nem elsősorban a nagyságukban látták a problémát, hiszen egy ekkora városban 100 ezer megmozduló nem nevezhető jelentősnek, hanem abban, hogy nem rendelkeztek kontrollal az események kiváltó oka felett. Ebben az időszakban az internetes cenzúra gyakorlatilag nem létezett. Putyin és szövetségesei úgy értelmezték, hogy fegyverkezési versenyt folytatnak a Nyugattal, és megfélemlítette őket az a tény, hogy ebben a pillanatban lemaradásban voltak. Végül a tüntetések brutális, erőszakos leveréséhez nyúltak, de az internetre ezzel nem találtak ellenszert. Még tovább fokozta a Kreml aggodalmait, hogy egyes amerikai tisztségviselők a színes forradalmakra elkezdtek Facebook- és Twitter-forradalomként hivatkozni.

Megemlítette, hogy az FSZB ellenőrzést gyakorol a hadsereg felett. Van olyan szervezet, amely az FSZB tevékenységét ellenőrzi?

– Ez a téma már a KGB alatt is felmerült. Egy demokratikus társadalomban a parlament felügyeli a titkosszolgálatok működését, azonban az olyan országokban, mint amilyen a Szovjetunió volt, vagy amilyen Kína, a kormányzó politikai párt, a kommunisták felügyelik a titkosszolgálatokat. Ez az ellenőrzés megszűnt a Szovjetunió összeomlásával, az új orosz biztonsági szolgálatok pedig külső felügyelet nélkül maradtak. A Kreml által létrehozott pártoknak semmilyen hatalmuk nincs arra, hogy belelássanak az FSZB tevékenységébe. Ez viszont azt is jelentette, hogy az FSZB-n belül is kezdtek kicsúszni a dolgok az irányítás alól, így úgy döntöttek, hogy létrehoznak az FSZB-n belül egy külön részleget, amely felügyeli a szervezet működését. Az úgynevezett önbiztonsági részleg viszont nem úgy működött, ahogy szerették volna. A vezetőjét folyamatosan le kellett váltani korrupciós vádak miatt.

A 2014-es Euromajdan politikai értelemben jelentős hatást gyakorolt Vlagyimir Putyinra. Mikor tudatosult az FSZB-n belül a tüntetések komolysága és az, hogy elvesztették az irányítást a helyzet fölött?

– Az FSZB sok mindennel nem számolt 2013-ban és 2014-ben. Akkoriban sok figyelmet szenteltem annak, hogy az FSZB Ötödik Szolgálata miként kezeli az ukrán eseményeket, mivel ők voltak az érintettek, és azt láttam, hogy sorra halmozták a hibákat. Amikor a titkosszolgálati forrásaimmal beszélek, sokszor kerül elő ez az időszak, és a legtöbben azt mondják, hogy nem kezelték megfelelően a rendelkezésükre álló forrásokat, és rosszul mérték fel a kockázatokat. Elsősorban ideológiai és történelmi okok miatt úgy gondolták, hogy leginkább Nyugat-Ukrajnából fog érkezni a veszély, az olyan régiókban, mint Lviv, lehetnek gondok. Emellett az FSZB azon pénzügyi forrásokat is félrekezelte, amelyekből ukrán politikusokat vesztegettek meg. Az FSZB úgy értelmezte, hogy rossz politikusokra költöttek, ezért vannak az utcán az emberek. Ez a gondolkodásmód hűen tükrözi az FSZB és Vlagyimir Putyin mentalitását is. Ők sosem hisznek a társadalomban, hanem a politikusokban és döntéshozókban bíznak. Úgy gondolják, a politikusokkal meg lehet állapodni, és nem hisznek abban, hogy egy ponton a társadalomnak is van beleszólása a dolgok menetébe. Szerintük nincsenek spontán tüntetések vagy mozgalmak, minden ilyen folyamatot fentről irányítanak. Ezért mindig azon dolgoznak, hogy beazonosítsák, az aktuális eseményeknek éppen ki a felbujtója, de azon sosem gondolkodtak el, hogy bizonyos esetekben a társadalom tagjai önállóan cselekednek.

Fogalmazhatunk úgy, hogy míg a 2014-es Euromajdan az FSZB nagy kudarca volt, addig a Krím megszállását sikerként lehet elkönyvelni?

– Szerintem egy ponton Putyint nagyon zavarni kezdte a módszer, amellyel az FSZB megközelíti a fennálló problémákat. Azt a következtetést vonta le, hogy a titkosszolgálatok és a módszereik egyszerűen nem működnek, így kétségbeesésében a hadsereghez fordult, hogy próbálja elkerülni a teljes összeomlást Ukrajnában. A Krím megszállását nem az FSZB szervezte és bonyolította le, hanem az orosz haditengerészet és a katonai hírszerzés (SZVR), hiszen az FSZB-nek nem voltak erőforrásai a Krímben, hanem Nyugat-Ukrajnában tevékenykedtek.

2022-ben számos hír jelent meg arról, hogy az orosz titkosszolgálatok nem megfelelő információkat adtak át a döntéshozóknak a Kremlben, Putyinék nem kaptak reális képet arról, hogy mire számíthatnak Ukrajnában. Ezt a folyamatot már az FSZB felügyelte?

– Az FSZB felügyelte, Vlagyimir Putyin azonban nem háborút tervezett, hanem az ukrán állam összeomlására készült. Az FSZB olyan információkat adott az orosz elnöknek, amelyek arról szóltak, hogy Ukrajnában nem lesz nagy ellenállás az elit részéről, mivel az ország rendkívül korrupt és gyenge. Ez részben igaz is volt, azonban ismét teljesen figyelmen kívül hagyták az ukrán társadalmat. Emellett Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt is félreismerték.

Volt bármilyen félelem az FSZB részéről abban a tekintetben, hogy a 2014-es eseményeket követően megrendül a beléjük vetett bizalom, és esetleg más titkosszolgálati szervezet kerül előtérbe?

– Az FSZB nagyon sokszor okozott csalódást Putyinnak, elsősorban az Ötödik Szolgálat és annak vezetője, Szergej Beszeda. Beszeda viszont újra és újra túlélte a kedvezőtlen helyzeteket. A forrásaim szerint Putyinnak egy alkalommal annyira elege lett belőle, hogy az Ötödik Szolgálat egykori vezetőjét a hírhedt Lefortovo börtönbe záratta. Ez viszont csak néhány napig tartott, aztán visszakerült korábbi pozíciójába. A megbocsátás hátterében egyrészt személyes okok húzódhattak, másrészt pedig Putyin felismerte, hogy ha kiterjeszti az elnyomást az FSZB embereire, az a saját pozícióját gyengítheti. Putyin egy régi elvet követ, amely szerint krízishelyzet során sosem szabad büntetni a titkosszolgálatot, az orosz elnök máig hisz ebben. Emiatt lehet, hogy hiába adott rossz információkat az FSZB Ukrajna 2022-es megszállása előtt, ennek nem voltak valódi következményei, miközben majdnem az összes minisztériumban tisztogatás volt.

Említette, hogy Vlagyimir Putyin számos területen változtatta meg az FSZB működését. Mekkora befolyása van az orosz elnöknek a szervezet működésében, struktúrájában és műveleti szinten?

– Putyin minden nap kap helyzetjelentést az FSZB-vel kapcsolatban, és pontosan érti, mi zajlik a szervezetnél. Oroszország viszont területileg nagy, így lehetetlen pontos képet kapnia arról, hogy az ország távolabbi régióinak részlegein mi zajlik. Ez viszont nem zavarja túlzottan, mivel Moszkva és Szentpétervár városain múlik a politikai stabilitás. Amíg Putyin pontos képet tud alkotni arról, hogy ezeken a helyeken mi zajlik, elégedett. A probléma az, hogy Oroszország területileg nagy, és lehetetlen pontos képet kapni arról, hogy egyes távolabbi, regionális részlegeken mi zajlik.

Van bármiféle aggodalom Putyin környezetében, hogy egy ponton az FSZB túl nagy befolyásra tehet szert?

– Putyin okosan választ embereket, Bortnyikov pedig tökéletes választás az FSZB élére, mivel személye nem jelent politikai veszélyt. Mindig felmerül a kérdés azzal kapcsolatban, hogy Oroszországban miként lehet lecserélni, megújítani a politikai elitet. Az egyik lehetőség, amit például Sztálin is alkalmazott, az, hogy egyszerűen bebörtönzöd és meggyilkolod őket. Putyin viszont ezt nem teheti meg. Ezért egy olyan érdekes helyzet áll elő, hogy még ha ki is neveznek egy új vezetőt valamelyik titkosszolgálat élére, az nem választhatja meg szabadon a saját embereit. Bortnyikov például még mindig olyanokkal dolgozik együtt, akiket az elődje nevezett ki, így teljes kontroll alatt van, nem tudja kialakítani saját belső körét a hozzá hűséges emberekből.

Oroszország rendkívül militarizált, de ennek ellenére a sikeres puccsok száma alacsony, így nem igazán áll fenn a veszélye, hogy ilyennel próbálkoznának. Ráadásul a modern Oroszországban nincs erős hagyománya a titkos társaságoknak a biztonsági szolgálatokon vagy a hadseregen belül. A helyzet ezért teljesen más, mint Egyiptomban, Szíriában, Latin-Amerikában vagy Spanyolországban.

Az elmúlt időszak fontos fejleményei közé tartozik az internetes cenzúra kiterjesztése Oroszországban. Elindult a legnépszerűbb üzenetküldő alkalmazás, a Telegram teljes tiltása, egyre gyakrabban kapcsolják le a mobilinternetet, és létrehoztak egy listát a szabadon látogatható weboldalakról is. A 2011-es Arab Tavasz óta eltelt 15 év, miért tűnik úgy, hogy ugyan az orosz politikai elit akkor felismerte az internet veszélyeit, mégis csak most lépnek?

– 2022 óta a hatóságok megpróbálják megváltoztatni a társadalom viselkedését, és jól felismerték, hogy az online térben mely tartalmak jelentik a legnagyobb veszélyt. Azonosították, hogy nem a külföldi média vagy a külföldön élő újságírók miatt kell aggódni, hanem az orosz átlagemberek tartalmai miatt. Gondoljunk bele, hogy valaki levideóz egy dróntámadást, feltölti az internetre, majd ezt újraosztják átlagemberek, és így több millió oroszhoz jutnak el a felvételek. Most megpróbálják megváltoztatni azt, ahogyan az oroszok az internetet használják. A mobilinternet annyira kiszámíthatatlanná vált az elmúlt időszakban, hogy az emberek megpróbálnak stabilabb lehetőségek után nézni, és egyre inkább a Wi-Fi-kapcsolatot helyezik előtérbe. Emlékszem még, hogy a 2000-es évek végén mindannyiunk fejében ott volt a képzeletbeli térkép Moszkva ingyenesen használható Wi-Fi-helyeiről. Most sok ember hasonlóan él. A Wi-Fi használata behatárolja az internetet, fizikai korlátok közé szorítja, így az információ is ellenőrizhetőbbé válik.

Az úgynevezett fehérlistás weboldalak kialakítása is jól működik, mert arra tanítja az embereket, hogy túl nehéz a mobilinternetre és a VPN-szolgáltatókra hagyatkozni, ráadásul költséges is. Vannak olyan barátaim, akiknek a telefonján hét különböző VPN-szolgáltatás van feltelepítve, mert sosem lehet tudni, hogy éppen melyik fog működni. Ezeket folyamatosan ki- és be kell kapcsolgatni, ami nagyon bonyolult és nehéz helyzetet teremt a felhasználó számára. Az emberek egy idő után természetesen megunják ezt, és olyan megoldást keresnek, amely stabil. Sok mindent egyszerűen, VPN nélkül is el lehet érni, például a különböző kormányzati szolgáltatásokat, ezeknek viszont az a feltétele, hogy a kormány által létrehozott MAX nevű alkalmazást használd. Egy idő után ezt a többség elfogadja.

Andrej Szoldatov orosz oknyomozó újságíró és biztonságpolitikai szakértő, aki elsősorban az orosz titkosszolgálatok, a biztonsági apparátus és a Kreml működésének kutatásával vált ismertté. Társalapítója az Agentura.ru oknyomozó projektnek, amely az orosz biztonsági szolgálatok tevékenységét követi nyomon. Több, a témában meghatározó könyv szerzője, illetve társszerzője, munkáiban pedig különösen az orosz hírszerzés, a belbiztonsági szervek és a politikai elnyomás működését vizsgálja. A 2022-es orosz invázió óta rendszeresen elemzi a Kreml biztonságpolitikai gondolkodását és az orosz állam működését nemzetközi sajtóorgánumok számára is.